Johan Cruyff, az öntörvényű futballforradalmár

Eurosport

Publikálva 28/11/2017 - 16:25 GMT+1

A holland zseni "Totális foci" c. önéletrajzi könyvének bemutatóján jártunk.

Fotó: Eurosport

Újabb izgalmas olvasmányt köszönhetünk az Akadémiai KiadóKanári Könyvek sorozatának, ezúttal minden idők egyik legjobb labdarúgója és edzője, a sportágra talán a legnagyobb hatást gyakorló futballfilozófus, a tavaly márciusban elhunyt Johan Cruyff önéletrajza, a "Totális foci" jelent meg magyarul. Ott jártunk a Kazimírban tartott könyvbemutatón és megírtunk véleményünket a műről is.

Ez a 18. darabja a sorozatnak, amelyben olyan zseniális könyveket kaptunk az elmúlt években, mint a világ talán legkitűnőbb szakírója, Jonathan Wilson: Futballforradalmak és Kívülállók c. kötete (ahogy a kiadótól megtudtuk, 2018 elején jön Wilson argentin fociról szóló könyve is), Guillem Balague: Pep Guardiola c. műve vagy Andrés Iniesta: Életem játéka c. kiváló önéletrajza. Ahogy ott van az Egri-Erbstein Ernőről szóló életrajzi könyv is, melynek - több másik mellett - egyik fordítója kollégánk, Mártha Bence volt.

Döbbenetes háborús dráma a legnagyobb magyar edző életrajza | HosszabbításTalán a valaha volt legjelentősebb magyar futballszakember volt Egri-Erbstein Ernő, mégis csak kevesen ismerik a történetét. A napokban megjelent életrajzi könyv bemutatóján jártunk, beszéltünk a szerzővel, és kicsit hosszabban a legendás edző idősebb lányával, aki az elképesztően drámai könyv néhány fontos elemét is kibontotta nekünk.

Coppa Italia

Az Atalanta lesz a Juventus ellenfele az Olasz Kupa fináléjában

33 perce

A könyvbemutató szereplői

Fotó: Eurosport

Cruyff sosem fogyott ki a mondanivalóból

Mi eddig kilencet olvastunk el ezek közül, így talán joggal mondhatjuk, hogy a Totális foci a jobbak közé tartozik. Az önéletrajzok közül mindenképpen, az pedig egészen biztos, hogy ez a legszebb kiadású focis könyv a maga csodálatos narancssárga borítójával. Azzal is kitűnik társai közül, hogy Bede Márton nagyszerű, 12 oldalas előszót írt hozzá. Cruyff nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy "alig múlt 18 éves, amikor az Ajax Amsterdamot a kispadról irányító Michels már kikérte a véleményét taktikai kérdésekben. A 2016-ban bekövetkezett haláláig eltelt ötven évben a holland játékosként és edzőként mindenki másnál többet tett le az asztalra, és a mondanivalóból sem fogyott ki soha." - vélia 444.hu újságírója, a gyerekkora óta, közel 30 éve Barcelona-drukker Bede Márton. Nem tudunk vele vitatkozni.

Ahogy azzal sem, amit a jelenlegi két legnagyobb sztárnak tartott labdarúgóról ír Bede Márton: "szemben Cruyff-fal, a legtöbb futballistának nincs mondanivalója. Erre a legjobb példa korunk és talán minden idők legnagyobb focistája, Lionel Messi, aki életének közel felét reflektorfényben, a minden szavára éhes média és rajongók kereszttüzében élte le, de soha egyetlen érdekes mondat sem hagyta el a száját. Messi egy szezonban többször cselez be a jobb szélről a tizenhatos félkaréjáig, hogy onnét ballal középmagasan védhetetlenül a hálóba kanyarítsa a labdát, mint ahány szavas a szókincse. A Messivel egy lapon említhető egyetlen kortárs focista, Cristiano Ronaldo egész életében egyetlenegy emlékezetes mondatot ejtett ki a száján, amikor a horvát közönség által felidegesítve egy 2011-es Dinamo Zagreb-Real Madrid meccs után azt nyilatkozta, hogy 'azért fütyülnek, mert szép, gazdag és jó focista vagyok'."

A könyvbemutatón Bedén kívül Sisák Gábor, az Akadémiai Kiadó focis könyveinek szerkesztője - moderátorként -, Bérczes Tibor, A holland foci c. könyv szerzője és Balogh Tamás irodalomtörténész, a Totális foci fordítója vett részt. Bede Márton abszolút Barca- és Cruyff-rajongóként nyilvánult meg, Bérczes Tibor néha közbe szúrt egy-egy kritikusabb megjegyzést Cruyfrról, ő élt vele szemben a legtöbb kritikával, Balogh Tamás pedig nagyobb távolságtartással, objektívebben beszélt a holland zseniről.

"Az én életemre a közvetlen családon kívül Johan Cruyff volt a legnagyobb hatással. Hetente kétszer - kivéve nyáron - leülök és megnézem a Barcát. A csapat többé-kevésbé azóta is úgy focizik, ahogy Cruyff megmondta, hogy focizni kell. Nagyon sokat gondolkodom a Barcán és mélyen hiszek abban, hogy a focit, ami az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, azt úgy kell és nem lehet máshogy játszani, mint ahogy Cruyff, illetve a tanítványai gondolják. Cruyff hozzáállása az élethez egyfajta iránymutatást ad ahhoz, hogy kell az életben egyenesen, kreatívan, ha nem is feltétlenül mindig logikusan, de előre haladni." - mondta a bemutató este kulcsmondatait az 1989 óta Barca-drukker Bede Márton.

Az még neki is újdonság volt, amit Cruyff Amerikában töltött éveiről olvasott a könyvben, mint kiderült, a holland későbbi életére a Los Angelesben és Washingtonban látott tapasztalatok, az ott kiépült sportközeg óriási hatással volt az Ajaxnál és a Barcelonánál végzett edzői, sportszervezői munkájában.

Bérczes Tibornak elmondása szerint ellentmondásosabb a viszonya Cruyffhoz. Ő maga 18 éves volt a '74-es világbajnokság idején, számára a holland focisták kinézetükkel és játékstílusukkal a szabadság megtestesítői voltak. Viszont amikor többet megtudott Cruyff életéről, például, hogy ki a kedvenc zenésze, "a holland Zámbó Jimmy, és nem a Stones", akkor már nem tartotta akkora forradalmárnak Johant. Szerinte "gyönyörű, ha valaki olyan megszállott, mint ő volt, az viszont már nem annyira, ha a céljáért el kell taposnia mindenkit. Ha ez az ára a forradalomnak, akkor nem lennék forradalmár." Ahogy elmondta, hiányolta a kérdéseket, a kritikát, az önkritikát a könyvből, a műfaj - önéletrajz - miatt nem volt, aki szembesítette volna Cruyffot a problémákkal. Több anekdotát is mesélt Cruyffról, kiemelte lenyűgöző jótékonysági tevékenységét, de anyagiasságára is célzott, mint az alábbi videóban. Az idén visszavonuló Dirk Kuytöt emelte ki nagy kedvenceként.

Balogh Tamásnak is régre visszanyúló kapcsolata van a holland labdarúgással, '73-ban, Mikulásra kapta ajándékba az Ajax gombfocicsapatát, amely máshogy nézett ki, mint az összes többi. A '74-es vb volt az első, amit végignézett, neki többről szólt, mint a foci. Azonosult a hollandokkal és Cruyff-fal, később Marco Van Basten lett a kedvence. A könyvről elmondta, hogy az egy "beszélgetőkönyv kérdező nélkül", Jaap de Groot újságíró tolmácsolásában jelentek meg Cruyff gondolatai. Baloghnak az volt az érzése, hogy a szellemíró De Groot "benyomta a gombot és Cruyffot", így túlstilizált lett a szöveg. Szerinte kevés a jó aranyköpés a könyvben, hiányoznak belőle a Cruyfftól megszokott bölcsességek. Sajátos bekezdések jelennek meg benne, amelyben többször elveszíthetjük a fonalat, még egyszer el kell olvasni, mert csapongó, rövidzárlatokkal teli.

"Három doboz füstszűrő nélküli Camel cigaretta naponta elment"

Még egy résztvevője volt - ha csak virtuálisan is - a könyvbemutatónak, egy korábban, az InfoRádió sportújságírója, az agyában több gigabájtnyi adatot és focimeccsek ezreit tároló Dénes Tamás által felvett interjút láthattunk a magyar-osztrák kettős állampolgár Kottán Györggyel, aki a Los Angeles Aztecs együttesében Cruyff klubtársa volt egy szezon erejéig. Számos érdekes történetet mesélt el, Cruyff dohányzási szokásaitól kezdve Cruyff és Michels kapcsolatán és utóbbi taktikáján át a háromszoros aranylabdás játékának jellemzéséig. Tulajdonában van Johan Cruyff eredeti, barcelonai meze, ezt is megmutatta a kisfilmben.

Totális foci

A kritikákkal együtt - melyeket alább mi is kifejtünk - izgalmas olvasmány a Totális foci, az első fele biztosan. Cruyff életének 68 évének összefoglalása az ő szemszögéből, a saját szavaival. Betekintést kapunk nehéz gyermekéveibe, édesapja korai haláláról és Johan számokhoz fűződő szenvedélyes viszonyáról is megtudhatunk részleteket, hogy kik voltak azok a meghatározó személyek, akik a korai éveitől kezdve végigkísérték életét. Külön fejezetet kap minden idők egyik legkiválóbb edzője, Rinus Michels, a totális foci atyja, akivel Johan Cruyff az Ajaxnál, a Barcelonánál, a Los Angeles Aztecs-nál és a holland válogatottnál is dolgozott együtt.

Kiderül, szerinte mi volt a korszakalkotó, '71 és '73 között zsinórban három BEK-et nyerő Ajax titka, amelynél a játékosok tuttifrutti oldalnak nevezték a csapat bal szélét, a jobb oldal volt a komoly oldal. "Az Ajax áttörése a tehetség, a technikai tudás és a fegyelem együttesén alapult... A technikai tudás, taktika, teljesítmény és futballstílus tökéletes elegyével rendelkeztünk. Ebben az időszakban sokat tanultam Michelstől. Például abból a tételéből, miszerint a jó védekezésnek az a titka, hogy a lehető legkevesebb időt add az ellenfélnek, Vagy hogy amikor nálad van a labda, növelned, labdavesztéskor pedig szűkítened kell a területet. A futballban tulajdonképpen összeadódnak a méterek, ezen múlik minden." Ezek a gondolatok visszatérő elemei a könyvnek Cruyff a későbbi, már a Barcelonánál töltött időszakáról szóló részekben is.

Azt sem tudhatták sokan, hogy apósa, Cor Corster - és a baseball - milyen fontos szerepet játszott a pályafutásában, gyakorlatilag az ügynökévé vált és minden üzleti ügyét ő intézte. Választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy miért távozott olyan viharosan az Ajaxtól és lett a Barca játékosa 1973-ban. Hogy milyen nehézségekbe ütközött Kataloniában a Barca egyik legnagyobb alakja, hogyan élte meg a '74-es, holland ezüstéremmel záruló vb-t, miért nem ők nyerték a tornát a házigazda NSZK ellen. Pazar leírást kapunk a narancsmezesek ekkori időszakáról, Cruyff flow-élményéről, arról, hogy élte meg személyesen ő, hogy kultikus figurává vált. Olyan részleteket tudunk meg a '78-as vb-ről való távolmaradásától, amilyeneket eddig talán még soha. Betörtek otthonába és el akarták rabolni őt - szerencsére sikertelenül -, a támadás után hónapokig éltek családjával rendőri felügyelet alatt. Szerettei biztonságának érdekében nem akarta ott hagyni őket hetekre, hónapokra, ezért nem utazott el az Argentínában rendezett világbajnokságra, ahol zsinórban másodszor is eljutott a döntőig a holland válogatott, megint az aktuális házigazda volt ellenfelük a fináléban és megint ezüstérmesek lettek, de már Cruyff nélkül.

Egyetlen edzőjét ekézi a könyvben hosszabban, Hennes Weisweilert, akivel a Barcelonánál dolgoztak együtt, számos futballvezetőt még nála is jobban kioszt, a barcelonai klubelnök, Josep Lluís Núñeztől ("a gengszter") annak utódján, Joan Gasparton és az Ajax magyar származású trénerén, Kovács Istvánon át az amszterdami klubvezetőkig, akik ott tettek keresztbe neki, ahol tudtak. Ha már itt tartunk, rengeteg név hangzik el, többen többször is, nagyon örültünk volna egy névmutatónak, ez sajnos szinte a sorozat összes könyvéből hiányzik.

Pep Guardiola és Jordi Cruyff Johan Cruyff önéletrajzának londoni bemutatóján 2016 októberében

Fotó: Eurosport

Hangsúlyos és rendkívül érdekes részt kap a könyvben Cruyff Amerikában töltött időszaka, ahol két klubban, a Los Angeles Aztecs-ban és a Washington Diplomats-ben játszott és rengeteget szívott magába az ott látott, hallott, tapasztalt profi munkakörülményekből, melyeket később szeretett volna meghonosítani az Ajax és a Barca vezetőedzőjeként, az ő szempontjai szerint kevés sikerrel.

Mi a barcelonai nyolc, edzőként eltöltött évéről szóló fejezetet lapoztuk fel először, mert annak '92-től kezdődő második felét már mi is figyelhettük, ha csak távolról és gyerekként is. Sok mindent olvashatunk a Dream Team kialakulásáról, a dohányzásáról és az azzal kapcsolatos betegségéről, Pep Guardiola nagyságáról - ő az egyik legtöbbször visszatérő szereplő -, vagy arról a döbbenetes dologról, hogy bár Cruyff nagyon szerette volna leigazolni a Barcához '95-ben Zinedine Zidane-t, a vezetőség tagjai "nem láttak benne fantáziát, és nem tettek erőfeszítéseket a megszerzése érdekében."

Vissza-visszatérő elem konfliktusainak szemléltetése Núñezzel, amelyek odáig fajultak, hogy "szomorú, hogy az Ajaxhoz hasonlóan a Barcelonától is ilyen körülmények között kellett távoznom". Guardiola mellett Frank Rijkaardról is csak jó véleménnyel van, különösen a Barcánál végzett munkája nyűgözte le, amit továbbvitt Pep is. Azt viszont kihagyta, hogy Rijkaard a munkája vége felé elvesztette az irányítást az öltözőben, miután 2006 nyarán asszisztense, Henk Ten Cate elment a klubtól. Az MTK korábbi mestere tudta kordában tartani a fegyelmezetlen egókat, a bulibáró Ronaldinhót, Decót és Eto'o-t, távozását követően Rijkaard erre nem volt képes, Pepnek pedig az első dolgai közé tartozott kivágni az inkább már a pályán kívül hódító brazil-portugál kettőst.

Külön fejezetet kapott Jordi fia, akit a Barcelonából, a Manchester Unitedből és az Alavésből ismerhetünk. Nehéz volt édesapja árnyékában élnie, főleg, amíg Johan volt az edzője a Barcelonánál. Jó ballába volt, de mi nyilván nem tartjuk akkora spílernek, mint az idősebb Cruyff. A könyv utolsó negyedét a tényleg lenyűgöző jótékonysági tevékenységének (Cruyff Foundation) ábrázolására és az Ajax megújítására tett kísérletének bemutatására szánta. Csodálatos, ahogy a sérült gyerekek számára kitalált projekt, a Cruyff Foundation elkezdett működni, na meg az ötlet, hogy a hatos fociból kinőve létrehozta a műfüves pályás Cruyff Court sportközpont-hálózatot. Utóbbi keretein belül 2016-ban már 208 minipálya működött világszerte. "Bónuszként mindig a Johan Cruyff-díj évi győztese, az 'Az év holland tehetsége' választhatja ki egy róla elnevezésre kerülő Cruyff Court helyét."

Az Ajaxnál a 2000-es években ismét megpróbálkozott a klub megreformálásával, ezt a kusza, több hónapon át tartó, az összes fél által kíméletlenül végigvitt csatározást volt talán a legkevésbé jó olvasni, sok amszterdami vezető földbe döngölésének szánta a leírtakat. Itt és az egész kötetben nagyon kevés az önkritika. Kudarcai közül mondjuk megemlíti, hogy milyen ostoba volt, amikor egy sertéstelepbe (!) fektetve vesztett milliókat, de ezen kívül talán egy esetben mondja ki, hogy ő tehet valamiről,.

"Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység"

Ez pedig a sportág történetének egyik legnagyobb csatára, Marco Van Basten korai, 28 éves korában történt kényszerű visszavonulása. "Én voltam az, aki pályafutása elején beteg bokával is engedtem játszani az FC Groningen ellen. Azon a mérkőzésen annyira rosszabbodott a sérülése, hogy évekkel később emiatt kellett idő előtt befejeznie a pályafutását."

Ezen kívül mindig más volt a hibás, ha valakivel megromlott a kapcsolata, vagy nem működött valami, amit ő talált ki valamelyik klubjánál, bár ahogy írja, ezek idővel leperegtek róla. "A magam részéről a Michelsszel, Keizerrel, Rexachhal és Van Bastennel támadt nézeteltéréseinket sem látom olyan súlyosnak. Egyszerűen megesik az ilyesmi. Egyikünk sem tud kibújni a bőréből. Michels, Keizer és Van Basten viselkedését még csak nem is veszem rossz néven. Michelsszel teljesen rendeződött a viszonyunk, és Pietjével is újra kapcsolatban vagyunk." A szaknévsorból egyedül Rexach hiányzik, ezek szerint neki nem bocsátotta meg, hogy a spanyol ideiglenesen leült a Barca padjára, miután a holland felállt onnan. Mivel ez egy önéletrajzi mű, nem tudhatjuk meg a másik fél véleményét, felemás képet kapunk minden hasonló helyzetről. Így ezekben a történetekben csak önigazolásokat olvashatunk Cruyfttól, ahogy azt a kitűnő szakíró, Simon Kuper megjegyezte a Totális Fociról született kritikájában.

Arra is kíváncsiak lettünk volna, Cruyff szerint mi volt az oka a Barcelona kiütéses, 4-0-s vereségének a Milannal szemben az 1994-es BL-döntőben. Körülbelül annyit tudunk meg erről tőle, mint Mezey Györgytől a '86-os szovjet-magyarról (6-0), gyakorlatilag semmit, öt mondatban elintézi, mondjuk legalább tésztázás nincs, igaz, tisztázás sem.

A holland számára teljesen természetes volt, hogy mindenhol teljhatalmat követelt magának, így egy nagy klub szervezeti felépítésében átugrott bizonyos lépcsőfokokat, miközben persze mindenhol szállította az eredményeket, de milyen áron. Amikor az Ajax technikai tanácsadója lett 1980-ban, egy Twente elleni meccsen 2-3-as állásnál nem bírt tovább a lelátón ülni, lejött a pálya szélére, "az oldalvonal mellől néhány apró változtatásra kértem a játékosokat, aztán leültem a padra Leo Beenhakker mellé. Végül 5-3-ra nyertünk. A meccs után fölhördült a sajtó: Hogyan hozhattam ilyen kínos helyzetbe Leót!? Az igazat megvallva most is ezt tenném... Nagyom is beváltak a tanácsaim... trénerként én csak örülnék egy ilyen tanácsadónak." Ezt mondjuk megnéztük volna.

"A futball környékén senki nem tud nálam többet a taktikáról, a technikáról vagy az utánpótlás-nevelésről. Akkor miért szállnak vitába velem? Semmi értelme. Csak rosszul csinálhatod. Vagyis hallgass rám. Fordítsd a javadra. Mekkora ego kell ahhoz, hogy ezt ne lássa be valaki? Én szerencsére mindig hallgattam az engem körülvevő sok-sok kivételes ember szavára. Akik végeredményben mindig is jó irányba terelgettek." Amit szókimondásnak vélhetünk, gyakran egotripbe fut.

Talán mert nekünk is ő a szabadság egyik legfőbb megtestesítője, meglepő volt olvasni konzervatív megközelítését a szabályok reformjáról, pláne az érveit azok ellen. "Számomra mindig is a futball marad az alap, ezért ellenzek elvben bármiféle újítást, bármire vonatkozzon is. Például a gólvonalkamerát." Fő érve az, hogy a vitás eseteket a meccsek után meg lehet beszélni egy bárban, ahol "nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem az, hogy történik valami. A hangulat. De amint valaki megmutatja a képernyőn, hogy nem volt kint a labda, már nincs miről vitatkozni."

Arról viszont mindig is vita lesz, ki a valaha volt legjobb labdarúgó - mintha össze lehetne hasonlítani különböző korszakok klasszisait -, de hogy ki határozta meg két klub, az Ajax és a Barcelona és egy nemzet, a holland foci DNS-ét leginkább az elmúlt 40 évben - ahogy a vb-t és Eb-t nyerő spanyol szupercsapat stílusa sem alakulhatott volna ki nélküle -, az már kevésbé lehet kérdéses.

Premier League