Buffon: Conte leüvöltötte a fejünket, hozzá képest Allegri angyal volt
Publikálva 20/11/2024 - 20:44 GMT+1
Gianluigi Buffon a Corriere della Serának adott interjút, amelyben karrierje legfontosabb állomásairól kérdezték. A 46 éves exsportoló elárulta, hálás amiért remek edzőkkel dolgozhatott a karrierje során, többek között Marcello Lippivel, Antonio Contéval, vagy épp Massimiliano Allegrivel. Még ha a módszereikben volt is némi különbség.
Gianluigi Buffont a karrierje vége felé hívta a Barcelona, de nemet mondott - Marc Bertorello
Fotó: AFP
Gianluigi Buffon karrierjét sokan örömmel elfogadnák. A közel három évtizeden át tartó pályafutása során nyert világbajnoki címet, tízszeres olasz bajnoknak mondhatja magát, és számtalan egyéni elismerést is besöpört.
A 176-szoros olasz válogatott kapus karrierje még 1995-ben kezdődött, amikor mindössze 17 évesen bemutatkozott a Parma színeiben egy Milan elleni mérkőzésen. A fiatal játékos meghálálta Nevio Scala bizalmát, nem szeppent meg a piros-feketék sztárjaitól, és több nagy védéssel járult hozzá a későbbi bajnok elleni 0-0-s döntetlenhez.
„A pályára menet összenéztem Weah-val, Bobannal, Costacurtával, Baresivel” – mondta pályafutása első profi meccséről.
„Aztán egyszer csak éreztem, hogy valaki megveregeti a vállam. Paolo Maldini volt az, aki bátorítani próbált. Ő is nagyon fiatalon mutatkozott be a Serie A-ben, és tisztában volt azzal, mit jelent. Sosem felejtettem el ezt a gesztust. Paolo Maldiniben, mindamellett, hogy óriási futballista volt, két dolgot csodáltam igazán: a hűségét és a bátorságát.”
Buffon úgy tartja: az igazán jó kapusok valóban őrültek valamilyen szinten, emellett a már-már kóros önbizalmat tekinti a siker egyik alappillérének. Benne már a pályafutása legelején megvolt mindkettő, ami nagy segítség volt a bemutatkozásnál is.
„A kapusok bizonyos mértékben mazochisták. Az én fiatalkoromban ugyanolyanok voltak az edzőpályák, mint a ’70-es években – olyan kemény talajon játszottunk, mintha csak beton lett volna. Az idősebb kapusokat könnyű felismerni a sérült kezükről és a fájós csípőjükről, mert addig vetődtek, amíg vérezni nem kezdtek. Egyetlen ügynököm volt a karrierem során: Silvano Martina. Azért választottam, mert a karja tele volt hegekkel. Egy kapus kezei.”
„Valóban, a kapusok bolondok. Magukban beszélnek. Vagy a kesztyűjüknek mondanak valamit. Mindenekelőtt pedig túlzott önbizalomra van szükség. Másképp nem éltem volna túl.”
A sikerek után depresszió
Az olasz karrierje a bemutatkozását követően megállíthatatlanul ívelt felfelé. Miközben a Parmánál stabil alapemberré vált, pályára léphetett az olasz válogatottban is, a kétezres évek elején pedig már a világ legkeresettebb kapusának számított. 2001-ben a Juventus 53 millió eurót fizetett érte a nevelőklubjának, amivel 2018-ig ő volt a világ legdrágább kapusa.
Buffon azonban minden pénzt megért a Juvénak, 17 éven át szolgálta hűségesen a klubot, még 2006-ban is maradt a torinóiaknál, amikor a másodosztályba száműzték őket. A kollekciójából csupán egyetlen trófea hiányzik, a Bajnokok Ligájában ugyanis mindhárom döntőjét elveszítette.
„2015-ben a Barcelona, 2017-ben a Real Madrid volt az ellenfelünk, az előző húsz év két legerősebb csapata. 2003-ban pedig a Shevchenko-féle Milannal játszottunk.”
2003 nem csak az elveszített Bajnokok Ligája-döntő miatt maradt emlékezetes Buffonnak, de karrierje legnehezebb időszaka is erre a periódusra esett. A következő idénytől kezdve ugyanis pánikbetegséggel és depresszióval küzdött, és még az is megfordult a fejében, hogy nem lép többet pályára.
„2003 végén kezdődött. A bajnokság jól indult, de aztán beleszaladtunk egy rosszabb sorozatba. Egymás után kétszer nyertünk bajnokságot, utána viszont nagyon hullámzó volt a teljesítményünk. Rosszul aludtam. Lefekvéskor szorongtam, azon járt az agyam, hogy egyetlen szemhunyásnyit sem fogok aludni.”
„Juve-Reggina, otthon” – mondta a kérdésre, melyik volt a meghatározó mérkőzés. „Odamentem a kapusedzőhöz, Ivano Bordóhoz, aki remek fickó volt. Lenyugtatott. ’Gigi, nem kell játszanod.’ Végre levegőhöz jutottam. Láttam, hogy a cserekapus Chiementi, aki egyébként nagyon jó barátom, épp melegít. Arra gondoltam, hogy az egy sorsfordító pillanat a pályafutásomban.”
„Azt mondtam magamnak: Gigi, ha most nem lépsz pályára, azzal precedenst teremtesz magad számára. Talán ez máskor is megesik majd veled. Majd utána még egyszer. És talán eljön az a pillanat, hogy soha többet nem szeretnél játszani. Végül vállaltam a játékot, és rögtön a meccs elején bemutattam egy szép védést. Még jelentősége is volt, mivel 1-0-ra nyertünk.”
A gyógyszereket nem vállalta, mivel tartott attól, hogy függő lehet. Helyette inkább csak terápiára járt, és annak ellenére, hogy kevés foglalkozáson vett részt, úgy érezte, hasznos tanácsokat kapott.
„Akkor fedeztem fel a festményeket. Elmentem Torinóban a Modern Művészetek Galériájába, ahol épp Chagall-kiállítás volt. Az audio-kalauzzal néztem meg a tárlatot. Körülbelül egy órát álltam a Promenade előtt. Egy nagyon egyszerű festmény, amely Chagallt ábrázolja, amint a felesége kezét fogja, annyi különbséggel, hogy utóbbi repül.”
„Másnap visszatértem. A kasszás azzal fogadott, hogy ez ugyanaz lesz, mint amit tegnap láttam. Azt mondtam, hogy köszönöm, én is tudom, de még egyszer látnom kell.”
A legnagyobb edzőktől tanulhatott
Buffon felállt a padlóról, amivel rengeteget nyert az olasz futball. 2006-ban tagja volt – sőt: az egyik legfontosabb játékosa – a világbajnoki címet szerző olasz válogatottnak. A kapus úgy gondolja, hogy nem az olaszok rendelkeztek a legerősebb csapattal, de nagyon egységesek voltak, és körről körre jobb teljesítményt nyújtottak.
„Egyszer sem mentünk úgy vébére, hogy mi voltunk az esélyesek. Na jó, talán 1990-ben és 1994-ben mi voltunk a legerősebbek. 2006-ban viszont meccsről meccsre fejlődtünk. Azt is meg tudtuk mutatni a Calciopoli közepette, hogy kik vagyunk igazából.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/4057407-82285788-2560-1440.jpg)
Antonio Conte
Fotó: Getty Images
A 2006-os Calciopolit követően a Juventus első próbálkozásra visszajutott a Serie A-ba, innen azonban még szükségük volt jó pár szezonra, hogy teljesen talpra álljanak. A változást Antonio Conte visszatérése hozta el, akit Buffon karrierje egyik legmeghatározóbb edzőjeként tart számon, pedig óriási egyéniségekkel dolgozott.
„Szerencsém volt. Dolgozhattam Scalával, Capellóval, Contéval. Ők olyanok voltak, akik felrázták a játékosokat. De akadtak pszichológusok is, akik inkább megnyugtattak minket: Ancelotti és Allegri.”
„Contéhoz képest, aki borzasztóan szétrúgta a seggünket, Allegri egy angyal volt. Egyszer a meccs előtt csak egy hármast írt a taktikai táblára. ’Háromszor olyan jók vagytok, mint az ellenfeletek. Most menjetek ki a pályára, és nyerjetek’ – mondta nekünk.”
Vissza a Parmához
Buffon a 2018/19-es szezonban elhagyta a Juventust és a Paris Saint-Germainhez szerződött, ami egyik fél részéről sem sült el pozitívan, így az olasz egy szezon után visszatért Torinóba, elfogadva a cserekapus szerepet. Pedig bőven voltak még lehetőségei, az egyre nagyobb játékerőt képviselő Atalanta is hívta őt.
„Gasperini le akart igazolni. Azt írta a WhatsAppon, hogy velem a Bajnokok Ligáját is megnyerjük. Végül Pirlo győzött meg arról, hogy maradjak a Juvéban.”
2021-ben pedig – amikor másodszorra távozott a Juventustól, hogy visszatérjen a nevelőklubjához – a Barcelonától keresték meg.
„Volt ajánlatom a Barcelonától is, hogy legyek a cserekapusuk. Tetszett a gondolat, hogy CR7 után Messivel is együtt játsszak. Másnap azonban hallottam a rádióban egy Jovanotti-dalt, amit nagyon szerettem, de már vagy tíz éve nem hallottam. Felnéztem, és láttam magam előtt a Parmához vezető fizetőkaput. Jelnek tekintettem. Ott fogom befejezni, ahol elkezdtem.”
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés