A Premier League-be csúnyán bekavar a szaúdi fociláz, de ha beindul a dominó, meginoghat a BL is?

Cristiano Ronaldo, Karim Benzema és N'Golo Kante már csatlakozott a szaúdi bajnoksághoz. Neves, de már pályafutásuk vége felé közeledő játékosokról van szó, akikhez csatlakozott volna Lionel Messi is, ha végül nem az Egyesült Államok felé veszi az irányt.

Ez még annyira nem különös, viszont egyre több, a pályafutásuk csúcsán – vagy legalábbis az életkoruk alapján a legjobb éveikben járó – játékos iránt is érdeklődnek arrafelé. Köztük van például a Wolves csapatkapitánya, Ruben Neves, a Chelsea játékosai, Kalidou Koulibaly és Hakim Ziyech, vagy épp az Arsenal játékosa, Thomas Partey. A szaúdi liga nem titkolt szándéka, hogy a világ öt legjobb bajnokságának egyike legyen, ezek az átigazolási tervek pedig már ennek a projektnek a bástyái lehetnek.

Vannak azonban olyanok, akiket kimondottan aggasztanak ezek a mozgolódások, ilyen például Gary Neville is.

Júniusban a Newcastle Unitedet birtokló szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) megerősítette, hogy négy vezető klubot vesz át a közel-keleti országban, köztük azt az Al-Nassr-t, amely decemberben szerződtette Ronaldót.

Nem lehet biztosan tudni, hogy a PIF-nek van-e részesedése a Clearlake Capital befektetési cégben, aminek a tulajdonában van a Chelsea is, noha klubforrások elutasították a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételezéseket. A haraszt viszont nem zörög, és Neville-t is ez aggasztja a leginkább.

„A Premier League-nek azonnali embargót kellene bevezetnie a Szaúd-Arábiába irányuló átigazolásokra, hogy a játék integritása ne sérüljön" – nyilatkozta Neville a BBC Sportnak.

Nyilvánvalóan Neville a PL szempontjából nézi az ügyleteket, viszont a felvetése a "nagyobb képet" nézve is érdekes kérdéseket vethet fel.

Neville megjegyzései épp akkor hangzottak el, amikor Szaúd-Arábia az eddig megszokotnál is több, már-már bődületesen sok pénzt kezdett el belepumpálni a fociba, miközben vannak olyan angol klubok, ahol – finoman szólva is – problémák akadnak a könyvelés körül.

A Chelsea és a Wolves is nehéz helyzetbe került a nyári átigazolásokkal kapcsolatban, miközben a Premier League hároméves, 105 millió fontos veszteségkorlátján belül próbáltak maradni a pénzügyi fair play szabályai szerint.

A Chelsea az elmúlt szezonban több mint 400 millió fontot költött átigazolásokra, míg a Wolves tavaly 46,1 millió font veszteséget könyvelt el – Julen Lopetegui vezetőedző szerint a Wolverhamptonnak „meg kell oldania” ezt a „Fair Play-problémát”, hogy versenyképes tudjon maradni a PL-ben.

Náluk úgy volt, hogy Neves a nyáron a Barcelonához igazol. A 26 éves középpályás, aki megjárta a tavalyi világbajnokságot a portugál válogatottal, viszont nem így gondolta, a vártnál jóval magasabb összegért, 47 millió fontért - némi meglepetésre - az Al Hilalhoz szerződött.

A Chelsea forrásai kitartanak amellett, hogy a szaúd-arábiai PIF-nek „nulla pénzügyi vagy egyéb érdekeltsége" van a klubnál. Azt egyébként soha, senki nem tagadta, hogy a PIF-nek köze lenne a már említett befektetései céghez, a Clearlake-hez, de azt mindig hangsúlyozták, hogy 400 különböző befektetője van hat kontinensen a vállalatnak, és szabályozva van, hogy egyetlen részvényes sem birtokolhat 5%-nál többet a szervezetben. Mintha ez számítana bármit is.

Az UEFA azt egyébként nem tiltja, hogy ugyanannak a személynek vagy cégnek több klub is a tulajdonában legyen, ebben a Chelsea-kérdésben viszont eddig nem volt hajlandó megszólalni. A Premier League-nek ugyanúgy van egy saját szabályozási rendszere, amely megpróbálja biztosítani, hogy az ügyletek – mind a kereskedelem, mind az átigazolások – piaci értéken történjenek. Ilyenek egyébként a FIFA-nál is vannak.

Az biztos, hogy több szervezet is igyekszik a saját módszereivel biztosítani, hogy a szabályokat betartsák és betartassák, de rengeteg szürke zóna van mind a szabályozásokban, mint a folyamatosan változó tényezőkben. A piacok ingadoznak, a játékosok értéke változik, a trükközést szinte lehetetlen kizárni. Itt pedig nem egyedi, szinte észrevehetetlen esetekről van szó, hanem rendszerszintű átalakulásról.

A közel-keleti ország mindig is nagy érdeklődést mutatott a labdarúgás iránt, amihez egy egyébként egy egész magas színvonalú bajnokság is társult.

A válogatottjuk az elmúlt nyolc világbajnokságból hatra kvalifikálta magát, három Ázsia-kupát nyertek – ennél csak Japánnak van több győzelme. Tavaly Katarban a válogatott mind a 26 tagja hazai klubokban játszott. Egyetlen klub sem nyerte meg többször az Ázsiai Bajnokok Ligáját, mint a szaúd-arábiai Al Hilal, ők négy győzelemmel állnak az 1967-ben alapított versenysorozatban.

Az elmúlt években Szaúd-Arábia egyre láthatóbbá vált szinte mindenhol a sport világában: Forma-1-es futamoknak és nagy horderejű bokszmérkőzéseknek adott otthont, létrehozta a LIV Golfot, és még sok más törekvésük is volt, amivel fel próbálják tenni magukat a nemzetközi sport térképére.

A Newcastle ellentmondásos megvásárlása épp az egyik bizonyítéka volt annak, hogy Szaúd-Arábiát egyre szélesebb közönség számára igyekeznek bemutatni – a sporton keresztül, ami még működhet is. Az ország Egyiptommal és Görögországgal közös 2030-as világbajnoki pályázatot is tervez.

„Szaúd-Arábia úgy tekint magára, mint egy új világrend középpontjára, és a sportba való befektetés is ennek a pozicionálásnak a része” – mondta nemrég Simon Chadwick, a párizsi Skema Business School sport és geopolitikai gazdaságtan professzora.

A szaúdi foci fejlesztése ugyanennek a törekvésnek a része, ezúttal nem bevásárlással, hanem megvásárlással, méghozzá nevek megvásárlásával.

Ha egy liga a világ átigazolási piacának hirtelen meghatározó szereplőjévé válik, akkor a pénzügyi fenntarthatóságával kapcsolatos kérdések is felmerülnek.

A Kínai Szuperliga egy rövid ideig nagy érdeklődést keltett, különösen, amikor hatalmas összegeket fizetett olyan nagynevű játékosokért, mint például a Manchester United és a City korábbi csatára, Carlos Tevez. Ez a költekezés azonban nem tartott sokáig, ahogy a projekt sem.

A szaúdi profi liga azonban úgy véli, hogy szilárdabb alapokra épül.

„A ligának stabil alapjai vannak, az 1970-es évek óta működik, és a kluboknak valódi szurkolói bázisa van, akiknek fontos a futball, ami hitelessé teszi azt, és nem mesterségessé" – mondta a liga egyik vezetője a BBC Sportnak.

„Az egy dolog, hogy azt mondjuk, 'le fogjuk szerződtetni a világ legjobb játékosait', de az, hogy valaki, aki olyan magas szinten van, mint Ronaldo, valóban idejön, Rijádban él és minden meccsen játszik, valahol meglepetés volt az emberek számára, és megmutatta, hogy igen, másokat is meg tudunk szerezni" – mondta a BBC meg nem nevezett szaúdi forrása.

Az európai labdarúgás számára valahol kihívást jelenthet a szaúdi profi liga felemelkedése.

A kulcsjátékosok elvesztése nyilván nem újdonság - Kína és az MLS a múltban is csábított már el komoly, befutott sztárokat. Olyan játékosok távozása viszont, mint például Nevesé, aki ereje teljében van, azonban aggodalomra ad okot.

Ha ő zsebre teheti a feltehetően igen magas – vagy magyar pénztárcával mérve szinte már elképzelhetetlen – fizetést, mit tudnak lépni az európai klubok? Még a leggazdagabb tulajdonosok forrásai sem végtelenek, ráadásul itt ugye be kell tartani bizonyos pénzügyi szabályokat, amikről már volt szó. Ha hosszabb távon versenyezni akarnak a klubok ezekkel a fizetésekkel, gyorsan alul maradhatnak benne.

Vagy mi a helyzet a Bajnokok Ligájával? Ha eljön az a pont, hogy a világ legnevesebb labdarúgói nem tudnak itt lenni, mert nem európai klubban játszanak, nem ássa alá a versenysorozatot? Mi lehet a megoldás? Fel lehet ajánlani nem európai kluboknak is a BL-részvételt?

Az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin szerint nem.

„Ez elsősorban a szaúd-arábiai futball számára jelent gondot" – mondta Ceferin.

Ez nem csak a pénzről szól. A játékosok topbajnokságokat akarnak nyerni. A top bajnokságok pedig Európában vannak" – zárta a gondolatot Ceferin.

Az biztos, hogy nem tudjuk még, mi lesz a szaúdi projekt része, de hogy megkerülhetetlenné váltak a fociban, az nem kérdés.

Forrás: részben BBC