Futballnotesz #5 – A Barcelona visszatalált a régi önmagához

A folyamat már korábban elkezdődött. Először Xavi edzői kinevezésével kerültek sínre, majd akkor vettek újabb lendületet, amikor a klub egy átigazolási ablak alatt elhozta Ferran Torrest, Pierre-Emerick Aubameyangot és Adama Traorét. Ami azóta történt, az egy lépcsőzetes gyorsulás, egy “hazatalálás” ahhoz, ami a Barcelonát igazán egyedivé tette Pep Guardiola vezetése alatt. A Real Madrid ellen 4-0-ra megnyert El Clasico erre nyomta rá a hitelesítői pecsétet.

A Realról el kell mondani, hogy hátrányból indult: elvesztette legjobb játékosát, Karim Benzemát, így a meccs előtt az volt a kérdés, hogy mit fog lépni Carlo Ancelotti: Új játékrendszert talál ki? Posztra cserél? Átvariálja a középpályát és úgy támogatja meg a támadósort? A válasz: egyik sem. Ancelotti Luka Modricot rakta 9-es pozícióba, és Fede Valverdét tette be a horvát a helyére. A Madrid viszont ettől a feje tetejére állt: a meccs utáni átlagos helyezkedésekből is kitűnik, hogy a középpályás sor teljesen megkavarodott, nem lett tiszta, hogy a labda nélküli szakaszokban ki, melyik ellenfélre lépjen ki. Modricnak eltűnt a passzjátéka, Valverde pedig nem tudta, hogy Casemiro és Toni Kroos mellett pontosan hova is mozogjon. Az eredmény: néhány perc dominancia után éktelen fejetlenség.

A Real egyetlen fegyvere Vinícius Jr. maradt, aki az egyetlen értelmezhető célpontja maradt a támadásoknak. A Barcelona viszont duplán is készült erre: egyrészt egy belső védőt, Ronald Araujót tette be szélső hátvédnek, aki sebességben és fizikai párharcban fel tudta venni a versenyt az ellenfelével, másrészt a labda elkobzásával olyan helyzetbe hozták a Realt, ahol a labdaszerzésből indított direkt mélységi átadás is egyre nehezebbé vált.

A Barcelona több helyzetet is gólra váltott és 2-0-val fordult, amire Ancelotti megpróbált reagálni, de egyetlen kísérlete sem talált célba. Megpróbálta átvariálni a szélső védőket (Dani Carvajal és Nacho helyet cseréltek), a felállást (a 3. gólnál három védővel próbálkoztak, majd látva a katasztrófát visszarendelte Casemirót negyedik védőnek) és a védelmi vonal magasságát is folyton adagolta, ahol szemmel láthatóan is kijött, hogy a Real Madridnak egyáltalán nem áll jól, ha messzire támad ki a kapujától.

A Barcelona úgy tudott ötös bizonyítványt felmutatni, hogy közben nem kellett brillírozniuk a játékban. Minden olajozottan ment, a begyakorolt pozíciós játék figurái szerint. A legjellemzőbb formaelemek az Aubameyangnak felküldött mélységi passzok és az onnan megjátszott kombinációk voltak. A bal oldalukon rengeteget kombinált Pedri, Ferran Torres, akik a Real védőjét, Eder Militaót mozgatták ki többször a helyéről. A jobb oldalon Ousmane Dembele okozott poszttraumás stressz szindrómát Nachónak, akit többször is megforgatott, túlfutott és olyan veszélyt teremtett, ami két gólpasszban igazolódott.

A Bayern München 3-2-4-1-es felállása a Salzburg ellen – az 1-1-es odavágó után 7-1-re nyertek a BL-visszavágón, és érezhetően jobban kezelték a kihozatalokat, mint az odavágón. Az osztrák csapat képtelen volt labdát szerezni az ellenfél térfelén és egy idő után csak futott a labda után.

- Anthony Martial a Guardiannek adott interjújában, néhány órával azelőtt, hogy a Sevilla kiesett a West Ham ellen (1-0, 0-2 hosszabbítás után).

A Manchester United a Bajnokok Ligájában kétszer is találkozott az Atletico Madrid ellen, ezelatt Cristiano Ronaldo 86-szor ért labdába – ebből mindössze 2-szer az ellenfél tizenhatosán belül. CR7 a visszavágón konkrétan egyszer sem lőtt kapura.

Az Atletico ugyan mindig erős volt abban, hogy megvédje a saját tizenhatosát, de az adat arról árulkodik, hogy Cristiano Ronaldónak nagyon sokat kellett elmozognia labdákat kérni és részt venni csapata labdajáratásában – csakhogy időközben elvesztett az egyik legfőbb erénye, a befejezés. Ronaldónak ez zsinórban a 3. éve, amikor a nyolcaddöntőkben esik ki, és a United Premier League-ben tanúsított formáját látva (50 ponttal a 6. helyen állnak, miközben az Arsenal egy meccsel kevesebbet játszva 54 pontnál tart) a jövő is bizonytalannak tűnik.

Aki követte a Manchester City és a Sporting Lisszabon összecsapását, felfigyelhetett arra, hogy a City-nél Ederson helyére beállt a csapat 3. számú kapusa, Scott Carson. Nem nagy kunszt? Egy kicsit mégis. Carson ugyanis az egyetlen City-kerettag, aki nyert már valaha Bajnokok Ligáját: 2005-ben történt a történelmi forgatókönyvű Liverpool-AC Milan döntőben. Carson abban a szezonban játszott utoljára kezdőként, a Juventus ellen pl. a negyeddöntőben (2-1). Aztán eltelt 17 év, és most újra pályára lépett a BL-ben.