Futballnotesz #3 - Kepa valószínűtlen tragédiája, a Liverpool szélső hátvédjei és Pino mesternégyese

Az egyik legérdekesebb 0-0 volt, amit valaha láttunk? Az angol Ligakupa döntőjében a Liverpool bámulatos meccset játszott a Chelsea ellen, és bár a kimenetelről szétlövés döntött, a legérdekesebb mozzanat az volt, ami közvetlen előtte történt. A Chelsea az utolsó előtti pillanatban lecserélte kapusát, Edouard Mendy-t és behozta Kepa Arrizabalagát, aki összesen 11 darab ki-nem-védett tizenegyes után a sajátját fölé bombázta.

A narratíva nem túl kedves a Chelsea kapusával szemben. Thomas Tuchel becserélte azt a kapust, akinek már volt bőven múltja a Ligakupával (3 éve hasonló helyzetben megtagadta, hogy lecseréljék Willy Caballerora), az azt követő tizenegyespárbajban pedig szintén alulmaradt. A lúzerség netovábbja, a karma diadala – ide illesszük be Kepa árcéduláját is, hogy meglegyen a tökéletes bűnbak.

Csakhogy a döntés nem volt ördögtől való. A nemzetközi labdarúgásban egyre többen kezdtek el abban gondolkodni, hogy a tizenegyespárbaj alapjáraton nem 5, hanem 6 játékos kiválasztásáról szól. Éppúgy, ahogy a legjobb lövőket priorizáljuk a tizenegyes értékesítéséhez, úgy a kapusok között is lehet különbséget tenni aszerint, hogy ki ért jobban a műfajhoz.

Márpedig Kepa ért a tizenegyespárbajhoz. A statisztikái szerint Edouard Mendy csak 6%-ban hárítja a tizenegyeseit szétlövésekkor, miközben Kepánál ugyanez a szám 29%. Korábban már sikerrel alkalmazták Kepát az utolsó, mindent eldöntő pillanatban, többek között a még a szezon eleji Szuperkupa döntőn a Villarreal ellen. Tuchel tehát úgy gondolkodott, hogy egyszerűen csak a jobb kapusát cseréli be, mint ahogy tette azt mondjuk Louis Van Gaal 2014-ben, amikor Tim Krult az utolsó pillanatban hozta be Costa Rica ellen. Győztes fogadásnak bizonyult.

Kepa tragédiájában több olyan tényező is közrejátszott, amelyek egészen kis valószínűséggel következnek be. Ahogy Geir Jordan, az ismert futballszakíró a Twitteren rámutatott: egy tizenegyespárbajban az ötödik lövő után elvégzett tizenegyesek átlagosan csak a 60%-ban szoktak bemenni. Igen, csakhogy a Liverpool az azt követő 6 tizenegyest is belőtte.

Nyomást jelenthetett, hogy a párbaj mögötti szektor liverpooliakkal volt tele – a Vörösök rúgói többször is látványosan ünnepelték, amikor egy lövésük bement. Annak valószínűsége, hogy egy tizenegyespárbaj addig húzódik, míg a csapatok kapusai rúgnak egymásnak tizenegyest, elképesztően kicsi. Szétlövéskor szinte sosem fordul elő, hogy 22 lövésből 21 bemegy.

Hozzá kell tenni, hogy a két kapus sem volt a helyzet magaslatán. Kepa és Kelleher is fejenként mindössze 3-szor indult el a jó irányba, a többi alkalommal vagy túl hamar vetődtek el, vagy az ellentétes oldalt választották. Egyik kapus sem vetett be komolyabb pszchiológiai trükköt. Kepa halványan megpróbált gesztikulálni és kijönni az alapvonaltól, de mindhiába.

Kepa végzetes hibája az volt, hogy túlságosan hamar futott neki a labdának és ezzel kissé elkapkodta a végrehajtást, ezzel sugallva, hogy valószínűleg gyorsan túl akart esni a nehezén: a döntő rúgói átlagosan 2,6 másodpercet vártak az elvégzést jóváhagyó sípszó és a megindulás között. Kepánál ez mindössze 0,4 másodperc volt.

Az eset tanulsága, hogy Kepa utolsó elrontott lövése nem volt eredendően egy irtózatos szakmai hiba. Egyszerűen csak ennyit számít a véletlen és a sok apró lépcsőfok, ami menet közben felbukkan.

Ha a döntő a párbaj miatt marad emlékezetes, ne felejtsük el, hogy a mérkőzés 120 perce döbbenetesen magas színvonalon folyt. A két csapat szinte pontosan tudta egymásról, hogy mire számíthat és nemcsak a meccstervek működtek, de a vezetőedzők is sakkmesterekhez méltón nyúltak csapatukhoz.

A Chelsea labdával egy 3-4-3-as felállást választott, amelyet a Liverpool a jól bevált 4-3-3-mal, azon belül is az első három támadójával próbált meg megzavarni. A Kékek védői és Vörösök támadói így egyenlő létszámban találkoztak, ami Tuchel úgy oldott fel, hogy Mateo Kovacic lépett vissza labdákat kérni a védők vonalában, ezzel megkerülve a liverpooli letámadást. Ahogy viszont Jordan Henderson is nagyon sokszor lekövette a visszalépő Kovacicet, hamar patthelyzet alakult ki a középpályán, amit a Chelsea a szélek felé fordulva került meg: a csapat legtöbb labdáját az oldalvonal mellett felfutó szárnyvédő, Marcos Alonso játszotta meg (102).

A Liverpoolnak abban volt helyzeti előnye, hogy a középpályáján eggyel többen voltak, mint az ellenfelek: Naby Keita, Fabinho és Jordan Henderson több passzopciót tudtak kínálni, mint a túloldalon N’Golo Kanté és Kovacic. Tuchel erre úgy reagált, hogy a támadósorból hátrahúzott egy ember: Christian Pulisic lett az, aki visszalépett 3v3 helyzetben létszámot növelni.

Így, hogy a középpályán mindenki mindenkit lefogott, Klopp úgy döntött, hogy a két szélső hátvédjét hívja segítségül: a jobb oldalon Trent Alexander-Arnold, a balon Andy Robertson voltak azok, aki bátran fellépve, a középpályás tumultustól kissé elszeparáltan vettek fel labdákat és küldték be mélységbe a támadóiknak. Hogy mennyire ők vették át a kezdeményezést, jól mutatják a számaik: az első két legtöbbet labdába ért ember a Liverpool két szélső hátvédje volt (112 és 108 Robertson javára).

Yeremi Pino – a Villarreal tinédzser szélsője, Yeremi Pino lett az első játékos, aki Lionel Messi két évvel ezelőtti mesternégyese óta négy gólt szerzett egy LaLiga-meccsen. A spanyol válogatott játékos már az első félidőben klasszikus mesterhármast ért el (ballal, jobbal és fejjel), majd a szünet után a negyedik találatát is hozzátette az Espanyol elleni 5-1-es győzelemhez. Kár, hogy Unai Emery lecserélte és ezzel elvette tőle, hogy egy 5. gólt tudjon szerezni.

Gabriel Paulista gólja – a Valencia hátvédje egy lecsorgót kapásból, 27 méterről úgy talált el, hogy semmilyen pókhálót nem hagyott maga után.

Gurban Gurbanov fair play díjas megmozdulása – a Konferencia Ligában a Qarabag edzője egy Marseille elleni mérkőzésen – videóbíró híján – arra kérte a játékvezetőt, hogy érvénytelenítse a kézzel szerzett egyenlítő gólt.

A FIFA döntése – Miközben nemzetek, gazdasági társaságok és komplett szövetségek döntenek arról, milyen újabb szankciókat hozzanak Oroszország ellen az Ukrajna elleni katonai támadást követően, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) úgy döntött, hogy Oroszország továbbra is részt vehet a katari Világbajnokság selejtezőiben. Közleményükben olyan szimbolikus döntésekig jutottak, mely szerint a mérkőzéseket nem játszhatják orosz földön, nem zendülhet fel himnusz és az országot sem lehet Oroszországként, hanem “Orosz Futball Szövetség”-ként kell majd nevezni.

– Joe Cole a The Athleticnek adott interjúban.

A top 5 európai bajnokságban Francesco Magnanelli (Sassuolo) és Giorgio Chiellini (Juventus) 16 éve állnak a klubjaik alkalmazásában, ezzel ők tartják a hűségi rekordot. A pályán töltött meccsszámot tekintve viszont nem ők, hanem a Barcelonánál 13 éve szolgáló Sergio Busquets vezeti a sort: 661 meccsen lépett már pályára.

Lehet-e fejleszteni a futball IQ-t? A profi klubok egyre többen repülnek rá a témára, és ahány megközelítés, annyi eszköz. A Borussia Dortmundnál és a Hoffenheimnél hosszú évek óta alkalmazzák a Footbonautot (egy olyan terem, ahol 8 különböző helyről érkezhet a labda és fényvillanásra kell eljuttatni azt a megfelelő kapuba), miközben a Southampton egy komplett VR (virtuális valóság) rendszerrel dolgozik, ahol 700 különböző interaktív forgatókönyvet futtatnak le a játékosaival. A tanulság?