Fuballnotesz #4 – Thierry Henry és a mentális egészség, a United bizonytalan jövője, Conte beszólása

Hányadán áll tulajdonképpen a Manchester United? Az utóbbi időben úgy tűnt, mintha egy lefelé tartó mozgólépcsőn haladnának komótosan felfelé. Az eredmény: egy helyben toporgás. A hétvégi Manchester City elleni vereség idején viszont úgy tűnt, az a csekély haladás is értelmét vesztette.

Pedig a United nem kezdett rosszul. Ralf Rangnick úgy döntött, hogy nem nevez csatárt a kezdőjébe, helyükre két középpályást állított (Paul Pogba, Bruno Fernandes), akik egy ideig jól fogták le a City kihozatalait. Mivel a United 4-4-2-ben támadt a Manchester City 4-3-3-a ellen, a City a szélek felé volt kénytelen terelni a játékot. Plusz trükként bevetették kapusukat, Edersont, aki még tovább növelte a bejátszandó területeket Pogbáék előtt. Ezt kellő energiával, okos helyezkedéssel és olajozott koordinációval ki lehetett volna bekkelni, ám a Manchesterből hiányotnak ezek az alapanyagok.

A meccs kulcsa abban rejlett, hogy a United két fős középpályája (Fred, McTominay) mindig hátrányban volt a City három középpályájával szemben (De Bruyne, Rodri, Bernardo Silva), ami azt eredményezte, hogy ha a szélekre kijuttatott labda után a City-nek két választása is maradt a United megbontására. Bernardo Silva kimozgott a szélekre, amivel közvetlen emberét, McTominay-t dilemmára késztette: vagy leköveti és ezzel kiüríti a középpályát a visszalépő Foden előtt, vagy marad a helyén, de akkor Bernardo kényelmesen fel tudja venni a labdákat és rá tudja vezetni a védelemre.

Az eredmény? 4-1 a City-nek, elég súlyos haladó statisztikákkal a háttérben (2,74 - 0,36 xG).

A United vezetése úgy tálalta a szezont, hogy “a fiú hazatért”, Cristiano Ronaldóval kiegészült a világverő puzzle. Valójában ott tartunk, hogy a klub egy átmeneti időszakon megy át, ahol Cristiano Ronaldót egyre nehezebben tudják felhasználni a Rangnick-féle rendszerben (a City ellen pl. nem is kezdett). A középpályán kínosan hiányzik egy labdaszerző és nagy területeket lefedő játékos, aki nem hozná folyton kellemetlen helyzetben Harry Maguire-t a védelem közepén. Utóbbit jelenleg bűnbakként találják meg sokan, holott Maguire csak egy tünet, nem maga a betegség: egyszerűen ez történik, amikor egy hátvéd nincs megfelelően körülvéve és túl sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe.

A Unitednél leginkább azt kellene eldönteniük, hogy miként fog festeni a klub 6 hónap múlva. Rangnickkal, vagy anélkül? Ha vele, milyen minőségben? Ha tanácsadóként, meddig terjedne a hatáskore? Ha vezetőedzőként, akkor ki építené fel a keretet? Megannyi kérdés, amit még egyelőre hagynak lebegni azáltal, hogy Rangnicknak még mindig nem tudni, mi lesz a jövendőbeli státusza.

Van valami lenyűgöző ellentmondás Thierry Henry-ban: labdarúgóként lenyűgöző volt az Arsenalban, a Barcelonában és a francia válogatottban, miközben edzőként – némi belga válogatottnál töltött tapogatózás után – csúnyán megbukott. Ha van viszont szakma, ami úgy áll rajta, mint a legszebb szabású olasz öltöny, az maga a televíziós szakértés.

Henry a francia bajnokság közvetítési jogait birtokló Amazon Prime szakkommentátora és legutóbb egyszerű beszélgetésből egy komplett eszmefuttatás kerekedett. A kiinduló kérdés arra vonatkozott, milyennek értékeli a Paris Saint-Germain labdarúgójának, Neymarnak a szezonját. Henry a válaszolta, hogy a formahanyatlása mögött szerinte mentális okok húzódnak. “Neymar sokszor beszélt a nyomásról, hogy egyre nehezebben bírja a tempót. Arra gondolok, hogyan érezheti most magát a bőrében. Nem oszt ki kötényeket, esernyőcseleket, nincsenek megiramodásai. Neymar beszélt már erről, de meghalljuk-e vajon? Mintha segítséget kérne. Olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyek sokunk fejében is átfutottak már.” – mondta róla Henry.

A világbajnok, ex francia válogatott labdarúgó szerint a mentálhigiénés kérdéseket még mindig tabu övezi. Szerinte a focisták nem véletlenül nem sírják el magukat két rosszabb meccs között.

– mondta. 2007-ben az Arsenaltól való távozása után élte meg élete egyik legnehezebb időszakát: sérülten érkezett, épp valófélben volt, miközben egy új játékrendszert kellett elsajátítania. “Ez mind rájátszott a mentális állapotomra.” – emlékezett vissza.

Ebből kifolyólag Henry a televíziós interjúk elején mindig meg szokta kérdezni az alanyaitól, hogyan érzik magukat. Meglepetésére egyszer a Lens edzője, Franck Haise – némi hezitálás után – arról kezdett el mesélni, hogy rendkívüli stresszt él át, emiatt újra elkezdett jógázni és légzőgyakorlat végez a meccsek alatt is. “Korábban ha megkérdezték, hogy vagyok, mindig sunnyogtam. Jól vagy? Igen. Jól aludtál? Igen. Fáj valami? Nem. Mindenki tudta, hogy van valami, de senki nem merte felvállalni.

– mondta Henry. Hogy mennyire valószerű ez a félelem, arra Henry azt mondja, képzeljük el, mit kapna az a játékos az ellenfél szurkolóitól, ha elmondaná magáról, épp milyen családi nehézségei akadtak.

Henry szerint az elit futball eszetlen tempóban pörög, a sorozatos nagy tornák váltakozása pedig mentálisan is kiidegeli az embert. A saját példáját hozta fel: 1996-ban a 18 éven aluli Európa-bajnokságon, 1997-ben a 20 éven aluliak világbajnokságán, 1998-ban pedig a felnőtt világbajnokságon szerepelt. “Azt hiszik, hogy 17 és 20 éves korom között én nyaraltam? Egy percet sem. Az eredmény: gerincsérv.” Szerinte ebben nem a fizikai fájdalom volt a legnehezebb, hanem hogy ebben az időszakban azért érte kritika, mert úgy gondolták, nem hajt eléggé a meccseken. “Gerincsérvem volt, ember, de nem mondhattam el. De sajnos ez így működik. Egy idő után muszáj, hogy pofán vágjon a valóság.”

Henry szerint az olyan mentálisan is megterhelő gyakorlatok, mint a tizenegyes-rúgások szörnyű terhet rónak a játékosokra, amiről persze sosem mert beszélni. 1998-ban például az Olaszország elleni negyeddöntőben maga is odaállt a tizenegyes-ponthoz – mindössze 20 évesen. “Az első két lépésemnél azt éreztem, hogy ‘úristen, mi a fenét keresek itt’. De aztán a második lépés után elmúlt, harcos üzemmódba váltottam. Aztán bevágtam. Pedig ez nem akadályozott meg abban, hogy átfusson rajtam a félelem. Még úgy is, hogy belőttem, soha nem meséltem volna el, hogy egy pillantra megijedtem.”

Henry szerint mára el kellene jutnunk oda, ha merjük felvállalni a saját sebezhetőségünket. “Ez az erő jele” – mint mondja. “Felszabadulsz az alól, ami sokáig nyomott. Könnyed leszel, gyorsabban futsz, jobban alszol és jobban eszel.”

- Antonio Conte, akinek Skipp visszatérését február 23-ára ígérték a klub orvosai, de még mindig nincs bevethető állapotban. Conte olyat is mondott, hogy nehéz 20 év rendezetlenségét megváltoztatni a klubnál, ahol az elnök Daniel Levy… 21 éve ül a helyén.

A Real Madrid mindössze 1 lövést nyelt be a Real Sociedad ellen szombaton – az is egy tizenegyes volt, miután Dani Carvajal szabálytalankodott David Silva ellen. A Madrid emellett 18-szor próbálkozott az ellenfél kapuja előtt, Karim Benzemának – két miliméteren – múló lesgólját nem adták meg. Nem rossz előjel a Paris Saint-Germain elleni nyolcaddöntő visszavágója előtt.

A labdarúgásban nem jellemző, hogy a meccsek utáni nyilatkozatoknál a klubok vezetői ugranának be nyilatkozni. Az Atalanta viszont ebben is egyedi klub Olaszországban: Umberto Marino, a klub ügyvezető igazgatója sokadszorra vette át a vezetőedző, Gian Piero Gasperini helyét a mikrofonnál. “Az ő döntése volt” – mondta Marino a DAZN mikrofonjánál, mikor arról kérdezték, miért ő jelent meg az AS Roma elleni vereséget követően. Külön meghallgattuk volna, ahogy azt fejtegeti, miért végzett végül csatárposzton a belső védői feladatokat ellátó Merih Demiral, de valószínűleg, az sem az igazgató úr döntése volt.