A háború gyermeke, egy nemzet reménye: Edin Džeko utolsó, történelmi tánca a világbajnokságon

Két Premier League-bajnoki cím, egy Bundesliga-elsőség, két Olasz Kupa, és egy Bajnokok Ligája-ezüstérem. Ez csak néhány siker azok közül, amiket a 40 éves játékos elért pályafutása során.

A Manchester Cityben, az Interben és a Romában is futballozó támadó karrierjének legmaradandóbb képe azonban minden bizonnyal egy sokkal sebezhetőbb pillanat maradhat: pár perccel azután, hogy Bosznia-Hercegovina tizenegyesekkel legyőzte Olaszországot, és ezzel kvalifikálta magát története második világbajnokságára, Edin Džeko felkötött karral, meghatódva ünnepelt az önkívületben lévő hazai szurkolókkal...

Ez a fajta fizikai megpróbáltatás szinte törvényszerű egy olyan embertől, aki már közel húsz éve cipeli a múlt borzalmaiból nehezen ocsúdó nemzet reményeit.

A ”Bosnyák Gyémánt” – ahogy Džekót emlegetik – valóban a háború és a szenvedés kohójában edződött. Mindössze hatéves volt, amikor 1992-ben kirobbant a boszniai háború, amely mintegy 80 000 bosnyák muszlim életét követelte; a boszniai szerb erők által elkövetett srebrenicai népirtás pedig a holokauszt óta a legnagyobb tömegmészárlás lett Európában. Családja Szarajevó közel négy évig tartó ostromát is a városban vészelte át, miközben a szerb mesterlövészek civileket – köztük gyermekeket – vettek célba. Miután a szülői ház megsemmisült, Džeko a nagyszüleihez költözött.

– mondta Džeko a Guardiannek. ”Az egész család ott volt, talán 15 ember lakott egy körülbelül 35 négyzetméteres lakásban. Nagyon nehéz volt. Minden nap stresszben éltünk, attól félve, hogy valaki, akit ismerünk, meghal.”

A fiatal Džeko gyakran játszott a helyi futballpályán, de egy nap az édesanyja nem engedte ki a házból... azon a napon egy gránát találta el a pályát, ami több gyermek életét követelte.

A háborút követően Džeko a helyi Željezničarban bontogatta szárnyait, ám pályafutása hajnalán jócskán alulértékelték. Nyurga alkata miatt a helyi szlengben csak ”klocnak”, azaz lámpavasnak csúfolták, a klub elöljárói pedig maguk is meglepődtek, amikor a cseh Teplice 25 ezer eurót kínált a játékjogáért. Évekkel később ugyanez a fiú lett a futballtörténelem első olyan labdarúgója, aki a Premier League-ben, a Bundesligában és a Serie A-ban is eljutott legalább 50 gólig – a világhírnév kapujában azonban egy pillanatra sem feledte, honnan indult. Jelentős összegekkel támogatta nevelőegyesülete létesítményeinek felújítását, 2009-ben pedig Bosznia első UNICEF-nagykövete lett.

”Az emberek pontosan tudják, hogy nem a kiváltságosok közül, és nem egy jól működő futballgépezetből emelkedett ki” – magyarázza Saša Ibrulj bosnyák újságíró. ”Ami igazán különlegessé teszi, az az, hogy a bosnyákok sosem érezték őt távolinak vagy megközelíthetetlennek.”

Džeko közeli barátja, Mirza Trbonja az AFP-nek megerősítette ezt a közvetlenséget:

A rutinos támadó a 2007-es válogatottbeli debütálása óta nemzeti ikonná nőtte ki magát: ma már ő a bosnyák csapat csúcstartója mind a pályára lépések (148), mind a gólok (73) számát tekintve. Miután a 2010-es vb és a 2012-es Eb pótselejtezőjében is elvéreztek Portugália ellen, Džeko történelmi sikerre vezette az országot: kijuttatta Boszniát története első nagy tornájára, a 2014-es brazíliai világbajnokságra. Úgy tűnt, az a torna volt a bosnyák ”aranygeneráció” első és egyben utolsó nagy dobása, hiszen a pótselejtezők átka a 2016-os, a 2020-as és a 2024-es Európa-bajnokság előtt is újra és újra lecsapott rájuk. Tizenkét év elteltével aztán Bosznia végre elűzte a pótselejtezős démonjait: előbb Wales, majd Olaszország ellen is vert helyzetből felállva, drámai tizenegyespárbajban harcolták ki a továbbjutást.

”A 2014-es siker történelmi mérföldkő volt, hiszen az a generáció vívott ki először valódi nemzetközi elismertséget a független bosnyák sportnak. Ez a mostani kvalifikáció viszont érzelmileg talán még jelentősebb. Bosznia több mint egy évtizeden át képtelen volt visszatérni a világelitbe, a kudarcokkal teli évek alatt pedig eluralkodott a csalódottság, a pesszimizmus és az a fojtogató érzés, hogy a nemzet elszalasztotta a saját pillanatát. Sok fiatal szurkoló számára ez az első olyan válogatott, amelyet igazán a magáénak érezhet – pontosan úgy, ahogy az idősebb generációk kötődtek érzelmileg a Džeko, Miralem Pjanić és Emir Spahić fémjelezte csapathoz.” - mondta Ibrulj.

Az olaszok elleni diadal után szurkolók ezrei árasztották el az utcákat, és a buli egészen hajnalig tartott. ”Ezt az országot még mindig politikai megosztottság, gazdasági bizonytalanság és a háború hosszúra nyúló árnyéka formálja, ezért az ilyen kollektív boldogságpillanatoknak nálunk szokatlanul nagy súlya van” – magyarázza Ibrulj.

Bár a hárommilliós nemzetben krónikus a tőkehiány és a sportinfrastruktúra elmaradottsága, a válogatott jövője mégis fényesnek tűnik. És aligha találhatnánk stílusosabb forgatókönyvet annál, mint hogy Džeko kapitányként vezeti át Boszniát ebbe az új korszakba. ”A fiatalok számára ő jelenti a biztos pontot."

– mondja Ibrulj. ”Egy olyan országban, ahol az emberek nehezen bíznak meg az intézményekben, az ilyen ikonok messze túlnőnek a sport keretein.”

Miután elterjedt egy videó, amelyen az olasz játékosok állítólag annak örültek, hogy Wales helyett Boszniával kell szembenézniük a pótselejtező döntőjében, Džeko megmutatta vezetői képességeit. Arra kérte a szurkolókat, hogy tiszteljék az olasz himnuszt, emlékeztetve őket arra, hogy Olaszország volt az első ország, amely a háború után ellátogatott Boszniába.
Džeko azonban korántsem azért utazik a világbajnokságra, hogy díszvendégként üldögéljen a kispadon. Wales ellen késői egyenlítő gólt lőtt, az olaszok ellen gólpasszt adott – a 40 éves klasszisnak esze ágában sincs statisztálni.

”Őszintén szólva tíz éve még én sem hittem volna, hogy negyvenévesen is a pályán leszek. De megtanultam hallgatni a testemre; rengeteg tudatos munkát fektetek az edzések előtti és utáni felkészülésbe” – nyilatkozta Džeko. ”Hihetetlenül boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek. A fiatal játékosaink számára ez egy csoda. Most még talán fel sem fogják, de ez a világbajnokság gyökeresen meg fogja változtatni az életüket.”

A Kanadával, Svájccal és Katarral egy viszonylag kiegyenlített csoportba sorsolt Bosznia-Hercegovina számára Džeko játékos-pályafutásának utolsó fejezete, egyben egy új fejezet kezdete is lehet. A csapat a társházigazda Kanada ellen kezdi meg szereplését magyar idő szerint pénteken 21 órakor.

Forrás: BBC Sports