11 „ismeretlen” játékos, aki készen áll a nagy áttörtésre a vb-n

Néha minden tökéletesen klappol, és egy játékos pályafutása pontosan úgy alakul, ahogyan várni lehet: lépked felfelé a ranglétrán, látjuk, mire képes, és meddig juthat el. Néha azonban jön egy focista, aki a semmiből robban be a köztudatba, akiről maximum csak pár jövendőmondó hallott azelőtt.

Erre tökéletes példa a Napoli grúz szélsője, Khvicha Kvaratskhelia, aki az idei szezon előtt gyakorlatilag teljesen ismeretlen volt, néhány hardcore játékosmegfigyelőt leszámítva legalábbis, azóta viszont már Európa-szerte ismert névnek számít. Ismertnek, nem könnyen kiejthetőnek.

A világbajnokság pedig pont egy olyan lehetőség, ami a Kvaratskhelia-féle játékosokat villámgyorsan kiemelheti az ismeretlenség homályából, és elindíthatja őket a világhír felé.

Olyan játékosnak kell lennie, akikről az átlagos szurkoló még nem igen hallott. Az nem kizáró ok, ha valamelyik top klub már figyeli az adott játékost, sőt, ez inkább előny.

Sőt, olyan valaki is felfért a listára, aki ugyan idén, a Bajnokok Ligájában már megvillantotta a tudását, de ennek ellenére még nem feltétlenül az ő neve ugrik be elsőként, ha hazája válogatottjának a keretére gondol az ember.

Sharland még arra is kérte az olvasókat, hogy akinek van tuti tippje, akinek a nevével ki kellene egészíteni a listát, ne tartsa magában, írja meg neki a Twitteren (@PeteSharland), különösen Irán, Szenegál, Szaúd-Arábia, Tunézia, Kamerun és Costa Rica fiatal játékosai tekintetében örülne némi extra infónak.

Moises Ramirez az Independiente del Valle csapatában játszik, egy olyan klubban, amelynek figyelemre méltó története van. Röviden nagyjából ez a lényeg:

Kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt a klub feljutott az ecuadori első osztályba, de pénzügyi nehézségekkel küzdött. Egy helyi üzletember – Michell Deller – vette át a klubot, aki úgy akarta átalakítani a csapatot, hogy a fiatalokat helyezi a középpontba. Az eredmények láthatóak, és kiemelkedőek voltak, megnyerték az ecuadori Serie A-t 2021-ben, a Copa Sudamericanát 2019-ben és 2022-ben, és 2016-ban bejutottak a Libertadores-kupa döntőjébe. Ezt megelőzően a klub egész története során mindössze két Sudamericana-döntőbe és három Libertadores-döntőbe jutott. Nemrég a kupagyőzelmet is hozzácsapták a sikerekhez.

Ma már a világ minden táján megállják a helyüket az akadémiájukról kikerült játékosok, például onnan érkezett Moises Caicedo, a Brighton & Hove Albion sztárja is, akiről már most tudni lehet, hogy Ecuador egyik kulcsembere lesz a vb-n.

A védelemben azonban egy másik sztár is várja, hogy bizonyíthasson. Ramirez 22 éves, és Dél-Amerika egyik legjobb kapusa; ő szinte biztosan Európa valamelyik klubjában folytatja már akár januárban, de nyáron szinte biztosan.

Ramirez a modern kapus archetípusa: Magabiztos, villámgyors reflexekkel rendelkezik, és még a labdával is remekül elboldogul. Van még mit tanulnia, de a tehetsége mindenképp megvan ahhoz, hogy a nem túl távoli jövőben egy európai klub csillaga lehessen.

Mexikó kemény diónak bizonyult, hiszen náluk olyan magasak a bérek a hazai bajnokságban, hogy ha Európába kerülnek egyáltalán a tehetségeik, általában már nem fiatalon robbannak be a köztudatba. Így egy 5-6 játékosra szűkült a lista, ők azok, akik még nincsenek túl a húszas éveik közepén, de benne van a pakliban, hogy néhány átigazolási időszakon belül elhagyhatják Mexikót.

Végül a listára Vega került fel. Az indoklás pedig annyira mókás, mint amennyire azonnal szimpatikus lett a figura. Azt írja róla Sharland: „Milyen játékos? Tiszta, hamisítatlan káosz. Akár a bal oldalon, akár a jobb oldalon, akár középen játszik, minden alkalommal, amikor pályára lép, csak úgy ontja magából az energiát. Megveri a többieket, cselez, jók a távoli lövései és okosak a befejezései. Nem túl nagy darab, de meglepően erős, amikor védeni kell a labdát. Ha Jimenez és "Chucky" Lozano mellett kezd egy elöl, az nagyon szórakoztató lehet.”

Úgy tűnik, hogy a holtszezonban távozhat a csapatától, és bár a mexikói csapatok állítólag a élénken érdeklődnek iránta, egy jó vb-vel befuthat egy remek európai szerződés ajánlat is.

Szymanski sok szempontból hasonlít Kvaratskheliához. Tavaly nyáron hagyta el Oroszországot, csak ő az az Eredivisie-t választotta, a grúz szupersztárhoz hasonlóan viszont remekül bevált, ha nem is egészen ugyanazon a szinten, de rendszeresen játszik és azért már itt-ott lehet hallani a nevét.

Szymanski leginkább 10-es poszton erős, de játszhat szélsőt vagy kissé mélyebben is megállja a helyét a pályán. A bal lábával varázsolni tud, zseniálisan passzol, sőt, a védekezésből is kiveszi a részét, igazi kettős veszélyt jelentő középpályás.

Czeslaw Michniewicz, a lengyel szövetségi kapitány szívesen játszik hármas hátsó alakzatot, Szymanski pedig Robert Lewandowski előtt és mögött is bevethető, szóval bőven lehet vele variálni.

Jelenleg kölcsönben van a Dinamó Moszkvától, vételi opcióval. Azt még nem tudni, hogy ezt az opciót hogyan befolyásolja majd a vb, de hogy az ára felmehet egy ütős vb-vel, az fix.

Andreas Skov Olsen kissé furcsa karrierutat járt be. A neves FC Nordsjaelland akadémiáján keresztül került a Bolognához 2019-ben. A lépés okosnak tűnt; az, hogy nem ment túl korán egy nagy klubhoz, lehetőséget adott neki a fejlődésre, de a Bologna, amiben játszott, papíron tűnt csak menőnek, igazán valahogy sosem állt össze a játékuk.

Így idén nyáron távozott is onnan, és a Club Brugge-höz szerződött, ami kiváló döntésnek bizonyult. Az új menedzser, Carl Hoefkens öt játékosban gondolkodik a védelemben, Skov Olsent, a ballábas játékost pedig épp a jobbszélső védő posztjára tette be. Talán furcsának tűnhet, de ez egy remek döntésnek bizonyult, mivel Skov Olsen szétszedi az ellenfél védelmét, óriási bombákat küld előre, és rendkívül jól csinál helyet a középpálya és a védelem között.

Dániában jobbszélsőként játszik majd, valamivel előrébb, a 2020-as Eb-n berobbant Mikkel Damsgaarddal a túloldalon viszont pokoli jó támadásokat vezethetnek, öröm lesz nézni.

Ketten is felkerültek a listára az MLS-ből, Ismael Kone a CF Montrealtól az első.

A Kanadába bevándorlók fiaként Kone-nak meg kellett győznie az édesanyját, hogy engedje meg neki, hogy profi focista lehessen, és úgy tűnik, jó döntés volt. Az MLS rájátszásának első fordulójában Kone lett a negyedik legfiatalabb játékos, aki győztes gólt szerzett a rájátszásban, és ő lett a meccs embere, amikor a Montreal kiütötte az Orlando Cityt.

Okos, megfontolt és remekül látja a játékot. Rendelkezik egy modern középpályás minden tulajdonságával, és rendkívül hatékony akkor is, amikor előre tud menni támadni (vagy szükség esetén akár szélsőként is játszhat.)

John Herdman 3-4-3-as felállásában Kone a két középső hely egyikéért fog harcolni, de reálisan nézve úgy tűnik, hogy Samuel Piette és Stephen Eustaquio mellett nem biztos, hogy sok lehetőséget kap majd. Ha viszont felmehet a pályára, érdemes lesz figyelni.

Kone nagyon közel állt ahhoz, hogy a határidő napján a Sheffield Unitedhez csatlakozzon, és a klub nem is tett le róla, a hírek szerint azonban több Bundesliga-klub is érdeklődik iránta, szóval az átigazolási időszakban is valószínűleg találkozunk majd a nevével.

Ugarte egy másik olyan középpályás, aki talán nem lesz a kezdőben, de valószínűleg ott kellene lennie. Az is biztos, hogy ha becserélik, látszani fog a jelenléte a pályán.

Ugarte mindössze 15 évesen debütált az uruguayi Fenix csapatában, majd a portugál Famalicaóhoz szerződött, amely az izraeli milliárdos Idan Ofer és a Quantum Pacific Group alatt próbál érvényesülni. Az aláírás okos döntés volt. Ugarte könnyedén belerázódott az európai futballba, és 2021 augusztusában az akkori bajnok Sporting csapott le rá. Joao Palhinha beugrójaként kezdte, de olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy a klub örömmel engedte el a veteránt a nyáron a Fulhamhez.

Ugarte egy harcos a középpályán, olyan, mint egy terrier, és imádja a szereléseket. Idén a Bajnokok Ligájában nincs olyan játékos, aki több szerelést csinál meccsenként, mint Ugarte (szám szerint 4,8-at), utána az Ajax játékosa, Devyne Rensch következik 3,8-cal. Ja, és a labdával sem bánik rosszul.

A Sporting valószínűleg nem akarja majd elengedni az átigazolási időszakban, de olyan csapatok mutattak érdeklődést az irányába, mint a PSG (jó, nekik minden középső középpályás kell), és a Liverpool.

Még egy játékos a Sportingtól! Issahaku már akkor feltűnést keltett, amikor 17 évesen minden mérkőzésen pályára lépett a 2021-es Afrikai Nemzetek Kupáján Ghána színeiben.

Ő sem biztos, hogy kezdő lesz, de ha megjelenik a pályán, mindenképp figyelni kell rá. A 4-5-1/4-2-2-3-1-es rendszerben Issahaku leginkább jobbszélsőként játszik, nagyon ügyes, de még egy igazi csiszolatlan gyémánt. Sharland szerint a listán ő a leginkább nyers játékos, sokat kell még dolgoznia a kapu előtti játékán, de a korához képest nem rosszak a mutatói.

Ami miatt ki kell emelni, az az, hogy hátul is könnyedén feltalálja magát. Szembetűnő, hogy milyen gyakran látni őt a védelemhez közel, és nem esik nehezére elvégezni a piszkos munkát sem. Ez egy fiatal csatárnál azért ritka, és mindenképpen említésre érdemes.

Áprilisban a Sporting gyorsan lecsapott rá a ghánai Steadfast nevű klubjától. Ötéves szerződést írt alá, de 60 millió eurósért ki lehet azért vásárolni. Hosszú út áll még előtte, de a Sportingban nem lesz gond azzal, hogy tudjon fejlődni.

Úgy tűnik, mintha Japán a nagy áttörés küszöbén állna. Ennek oka az, hogy ebben a mostani csapatukban komoly tehetségek vannak. A védelemben ott van Takehrio Tomiyasu, Ko Itakura és Yukinari Sugawara; a középpályán többek között Daichi Kamada, Junya Ito és Take Kubo; és ne feledkezzünk meg a Celtic szupersztárjáról, Kyogo Furuhashiról sem.

De a Sharland által kiválasztott játékos Ritsu Doan, aki talán a legkevésbé ismert a Hajime Moriyasu rendelkezésére álló csatárok közül. Doan Európában kezdte pályafutását az FC Groningen csapatában, ahol teljesítménye miatt a PSV-hez került. A holland klubnál való döcögős kezdés után azonban a 2020-21-es szezont Németországban, az Arminia Bielefeldnél töltötte, ahonnan a Freiburg szerezte meg. Nyáron érkezett, és hamar ő lett az egyik kulcsemberük.

Doan gyakran játszik 10-es poszton vagy a jobb oldalon, attól függően, hogy Streich milyen felállásban gondolkozik. A japánoknál is várhatóan ez a szerep jut majd neki, de sokan vannak, akik miatt lehet, hogy csak a kispadon kezdi majd a tornát.

A Hellas Verona 7,5 millió eurót fizetett azért, hogy a Manchester Citytől kölcsönben náluk lévő szerbet megszerezzék, de a Lazio és a PSG is érdeklődött iránta, ezekből aztán valamiért nem lett semmi.

Szerbia okozhat meglepetést a vb-n, pokoli jó játékosokkal utaztak Katarba, a 3-5-2 kiválóan passzol hozzájuk, Dusan Vlahovicot és Aleksandar Mitrovicot együtt játszathatják elöl Dusan Tadiccsal a 10-es poszton, ráadásul Filip Kostic villanthat még a bal szélen is. Ilicnek a tökéletes helye a három középső védő előtt lenne, de még arra a posztra is akad vetélytársa Sasa Lukic személyében. Ilic viszont rendkívül sokoldalú játékos, és ügyesen tudja a védekezést villámgyorsan támadássá alakítani.

A tipp az, hogy a közeljövőben egy nagyobb klub simán kifizet majd Ilicért 20-30 millió eurót a Veronának, különösen, ha a jövő középpályását akarják megszerezni. Hogy nem a Veronától fog majd nyugdíjba vonulni, az tuti.

Sharland szerint ő lehet a listán a legjobb. Majer az elmúlt néhány szezonban a Stade Rennais egyik legjobb középpályása volt, és minden bizonnyal a "legjobb játékos, akit a legtöbben nem ismernek" kategóriába tartozik. 24 évesen ő az egyik legidősebb játékos ezen a listán, de nem baj, mert valószínűleg épp most látjuk majd felérni a csúcsra.

Stílusos, okos és elegáns a labdával, Majert nézni szinte már öröm, akár irányítja a játékot, akár gyors passzokkal vág át a védelmen, akár cselez, hogy teret nyerjen. Majer egyike azoknak a játékosoknak, akik értik a futballt, és arra hivatott, hogy még hosszú évekig a csúcson játsszon.

Ugyanakkor ő is egy olyan játékos, akit valószínűleg nem fogunk végig a pályán látni. Horvátország középpályás hármasa a 4-3-3-as felállásban jelenleg elég egyértelmű: Mateo Kovacic, Marcelo Brozovic és természetesen a kortalan Luka Modric. Majer azonban fontos csere lesz, olyan valaki, aki kihasználhatja majd az ellenfél fáradó középpályásait.

Ami a jövőjét illeti, egyelőre biztosnak látszik, a Rennais bölcsen döntött úgy, hogy a világbajnokság előtt, és nem utána köti le a feltörekvő sztárját. Az új szerződése 2027-ig szól, és persze benne van, hogy a Stade Rennais egy elég szép összeget kap, amikor végül távozik.

Tavaly nyáron a Paris Saint-Germain és az Atletico Madrid is élénken érdeklődött iránta, de a hírek szerint még a Real Madrid is szemmel tartja. Meg kell jegyezni, hogy ebben a szezonban még nem találta meg azt a formát, amit az elmúlt szezonban mutatott, de nincs még vele elkésve. Sőt.

Az MLS és az amerikai foci rajongói mindent tudnak róla, az Észak-Amerikán kívüli szurkolók többségének azonban valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ki az a Jesus Ferreira. Néhány Bundesliga-szurkoló – akik azon füstölögnek, hogy ő megy a világbajnokságra, míg Jordan Pefok nem – azért valószínűleg hallotta már a nevét.

Ferreira 18 góllal a negyedik helyen végzett az MLS góllövőlistáján, Hany Mukhtar, Sebastian Druissi és a „mi” Gazdag Dánielünk mögött – ez lenyűgöző eredmény egy olyan játékostól, aki az előző három szezonjában 17 gólt szerzett EGYÜTTVÉVE. És nem is rossz egy olyan játékostól, aki csak a világbajnokság után tölti be a 22. életévét.

Ferreira vezeti majd a támadásokat az amerikaiak 4-3-3-as felállásában, Gio Reyna, Brenden Aaronson, Christian Pulisic vagy Tim Weah társaságában. Ferreira jó befejezőjátékos, és szépen fejlődik a passzjátékában, várhatóan ő lesz az egyik, aki leghamarabb Európában találja magát egy átigazolási ügylet keretében.

Forrás: Pete Sharland/Eurosport.co.uk