Előrepörgetjük az idő kerekét: Messi világbajnok lesz!

Az utolsó 32 csapatos világbajnokságra készülünk, 2026-tól ugyanis 48 válogatott harcol majd a végző győzelemért. Elnézve a 3., de különösen a 4. kalap csapatainak minőségét, ismételten kijelenthetjük, ez nem biztos, hogy jó ötlet. Mindenesetre az idei tornán egyedül a házigazda Katar számít újoncnak, a legjobb 16 csapat közül pedig egyedül Olaszország nincs itt, így valószínű, hogy a nyolcaddöntőre azért helyreáll a világ rendje.

Van néhány nehezebb csoport, de kirívóan erősnek tűnő halálcsoportnak azért talán nem lehet nevezni egyiket se. Okosabbak leszünk persze, ha a hiányzó három csapat is kiderül júniusban. A selejtező-sorozatból ugyanis hátra van még két interkontinentális selejtező, egyiket az Egyesült Arab Emirátusok – Ausztrália meccs győztese játssza Peruval, a másikat pedig Új-Zéland Costa Ricával. Nem lennénk tehát meglepve, ha Ausztrália és Costa Rica jutna ki a tornára. Az ukrán háború miatt elhalasztott harmadik európai pótselejtezőről pedig Skócia, Wales vagy Ukrajna dönt. Itt már jóval nehezebb tippelni.

Könnyebb a dolga annak, akit az A-csoportba sorsoltak, ugyanis ide került az első kalapból az egyébként világranglista-51. házigazda Katar. A szinte legjobb második kalapos Hollandia így aztán hirtelen fő esélyesnek lép elő. A másik továbbjutó valószínűleg Szenegál, a friss Afrika-kupa-győztes, így az élete első világversenyére készülő Virgil van Dijk liverpooli csapattársát, Sadio Manét akadályozhatja meg a gólszerzésben. Dél-Amerika negyedik kijutó csapatára, Ecuadorra nem kell továbbjutásra esélyesként tekinteni.

Jónak nevezheti a sorsolást a B-csoport első kiemeltje, Anglia is. Valószínűleg mindenki az Egyesült Államokat szerette volna kapni a második kalapból, így aztán látni fogunk egy angolszász rangadót, amit eddig világbajnokságon az angolok még nem tudtak nyerni. 1950-ben egy legendás 1-0-ás amerikai győzelem született, de 2010-ben is csak egy döntetlenre futotta. Az USA így sem lesz könnyű helyzetben, hiszen ide kerül a negyedik kalap talán legnehezebb csapata, az európai pótselejtező győztese. Anglia a tavalyi Eb-n Ukrajnát könnyen verte a negyeddöntőben, Skócia ellen pedig egy álmos gólnélküli döntetlenre futotta. Irán továbbjutása a csoportból – noha 1998-ban megverte az amerikaiakat – szinte kizárt.

A C-csoport hozhatja a csoportküzdelmek legnagyobb párharcát, itt csap össze Argentína válogatottja Lionel Messivel, illetve Robert Lewandowski és Lengyelország. Mivel azonban a lengyelek játéka nagyon függ a Bayern München klasszisának aktuális teljesítményétől, ezen a szinten ez talán már kevés a jó teljesítményhez, ahogy az volt a tavalyi Eb-n is. Főleg, hogy itt van a második kalap legjobbja, Mexikó. Persze a közép-amerikai csapat nagy talány. Döntőt játszottak tavaly a CONCACAF Arany-kupán, ami általában a legtöbbször így van, és noha egységes csapat képét keltik, a legtöbb játékos otthon játszik. Kevés az Edson Alvarezhez hasonló európai topjátékos. Szaúd-Arábia pedig a tisztes helytállásban bízhat.

A D-csoportban egyelőre három csapatot ismerünk csak, de a fentebb említett pótselejtezős esélylatolgatások után valószínűsíthetően Ausztrália csatlakozik a Dánia-Franciaország-Tunézia hármashoz. A legutóbbi vb-n a két európai csapat egy gól nélküli döntetlent játszott, most is ők tűnnek igazán esélyesnek. A címvédőnek mindenképpen nagy blama lenne kiesni már a csoportkörből (igaz, 2002-ben ez sikerült), Dániának pedig nagyon jól ment a legutóbbi kontinenstornán. Ha hozzák, amit tudnak, sem Ausztrália, sem a Ferencvárosban játszó Aïssa Laïdounival felálló Tunézia nem lehet ellenfél.

A leginkább várt csoportmeccs valószínűleg az E jelű négyesben lesz. Spanyolország és Németország, amely két csapat együttesen öt világbajnoki címmel rendelkezik, szintén kiemelkedik csoportjából. Ez a párharc is azért jöhetett létre, mert a németek a második kalapba kerültek. A pótselejtezőből a csoportba valószínűleg Costa Rica kerül. Ők a kettővel ezelőtti világbajnokságon már megtréfálták az angol-olasz-uruguayi hármast, ahogy 1990-ben is ők voltak a meglepetéscsapat. A német precizitás azért ki tudja kerülni az ilyen meglepetéseket, de valószínűleg egy közepesen jól működő spanyol csapatnak is állnia kell a strapát. Japán valószínűleg csak abban az esetben nem végez a csoport utolsó helyén, ha valamilyen meglepetés folytán Costa Rica helyett Új-Zéland jut ki a tornára.

Az F csoportban is a két európai csapat tűnik papíron a legesélyesebbnek. Belgium gyakorta jó teljesítménnyel rukkol elő az elmúlt világversenyeken, a döntő azonban még várat magára, főleg, hogy a nagy generáció, noha van utánpótlás, már túl van a zeniten. Kevésbé valószínű, hogy ez most fog bekövetkezni, de a négy évvel ezelőtti bronzérmes csapatnak a továbbjutás a minimum. Főleg, hogy itt van a csoportban a négy évvel ezelőtti döntős Horvátország is, akik azonban épp, hogy bejutottak a második kalapba.

Így némi erős jóslattal az is elképzelhető, hogy a rendkívüli önbizalommal rendelkező, 36 év után ismét vb-re jutó Kanada Alphonso Davies vezényletével meg tudja lépni déli szomszédainkat.

A csoport negyedik tagja, Marokkó talán ilyen meglepetésre kicsit kevésbé képes. Hiába van a védelem tengelyében a párizsi szupersztár, Achraf Hakimi, egy ilyen tornán gyakran többet számít a csapategység.

A Gcsoportban Brazília első helye tűnik talán egyedül biztosnak, az ötszörös világbajnok mögött azonban nagy tülekedés várható. A második kalapból bekerülő Svájc az előző világbajnokságon is egy csoportba került Szerbiával, akkor győzni tudtak Granit Xhakáék, és talán most is ez a valószínű. Kamerun negyedik kalapja némileg meglepő, hiszen az idei Afrika-kupa bronzérmese gyakori résztvevő a világbajnokságon. Nem lennénk meglepve, ha Brazília mögött elcsípné a második helyet. Könnyen lehet, hogy a futball történetének első Svájc-Kamerun meccse dönthet a továbbjutásról. Ez lesz a csoport első meccse, ráadásul délutáni órában. Hogy mennyire tud alkalmazkodni Svájc az aktuális időjárási körülményekhez, fontos tényező lehet.

A különösen diverz, négy konföderációból összeálló H-csoport leginkább Portugália győzelmét hozhatja. A magas átlagéletkorú Uruguay azonban néhány fiatalabb sztárral, mint Rodrigo Bentancur vagy Federico Valverde egészül ki, ami veszélyes lehet bárkire. Főleg úgy, hogy a ma szintén 30+ éves generációval 10 évvel ezelőtt nagyot futó Ghánánál hiányzik az A-kategóriás utánpótlás, a januári Afrika-kupán is leszerepeltek. A harmadik kalapból bekerült Dél-Korea talán még Ghána mögé is kerül.

Fontos tudni, hogy amíg a csoport meccsek során azért mégis vannak valamilyen kiszámítható erőviszonyok, ezek egy jóval sűrűbb mezőnyben, egy egymeccses párharc során sokkal kevésbé kiszámíthatóak. Mindezt ráadásul majdnem háromnegyed évvel a torna kezdete előtt, a konkrét keretek és formák ismerete hiányában… Egyszóval innen fogjuk fel a dolgot egy fajta gondolatkísérletnek, játéknak!

A csoportmeccsek során is beépítettem néhány nem túl objektív, mondjuk úgy, meglepetésfaktort, hiszen minden tornán van egy vagy akár két meglepetéscsapat, akik felborítják az egyébként rém unalmas 1-2. kalapos továbbjutók szabályát. Ennyi meglepetés mindig van a sportágban. Ilyen nyilván ezen a tornán is lesz, természetesen nem feltétlenül azok, akiket én megjelöltem.

Noha nehéz itt könnyebb ágról beszélni, a fenti mégis olyan, ahol több potenciális világbajnok található. Egy ilyen beosztás esetén ennek lehet áldozata Brazília, akik a második nehéz meccset már nem bírják. Argentína azonban talál még némi energiát két európai riválisa legyőzése után.

Az alsó ágon tobzódnak a mediterrán válogatottak, Belgium már korán kapitulál, Franciaország pedig a tavalyi Európa-bajnokság után az idei vb-n sem tud maradandót alkotni. Lionel Messinél, miután Párizs kedvéért otthagyta a Barcelonát, nagyobb hangsúlyt kap játékában a válogatott, így Argentína a tavalyi Copa América után a világbajnokságot is behúzza.