Loïc Nego: "Mi egy olyan nemzet vagyunk, amelyik soha nem adja fel"

„33 évesen, 36 válogatott mérkőzéssel a háta mögött Loïc Nego a magyar válogatott egyik alapemberévé vált” – írja a L’Équipe francia sportoldal, ahol még a Svájc elleni első Eb-meccs előtt közöltek egy interjút a Fehérvár korábbi játékosával.

Nego, aki az U20-as korosztályban még a francia válogatottban szerepelt, 2020 októberében csatlakozott a magyar válogatotthoz, 2021 után pedig idén már a második Európa-bajnokságán került be a nemzeti tizenegybe. A jelenleg a Le Havre-nál focizó jobbhátvéd komoly ambíciókkal utazott el Németországba, annak ellenére is, hogy a magyar válogatott 1972 óta mindössze egyszer tudott meccset nyerni az Eb-ken.

Néztem a sajtótájékoztatót, ahol kihirdették a keretet, és bár számítottam rá, mégis örömmel és persze büszkeséggel töltött el a tudat, hogy ott lehetek a világ egyik legnagyobb eseményén a csapattal. Egy ideje már nagyjából ugyanazzal a csapattal készülünk, két-három változástól eltekintve.

Nagyon sajnáltam. Fontos pontokat veszítettünk el olyan ellenfelekkel szemben, akiket meg lehetett volna verni, és ez sokba került, pedig elég jók voltunk ahhoz, hogy ott legyünk azon a tornán.

Egy ilyen sorozat nem kis teljesítmény. Mi egy olyan nemzet vagyunk, amelyik soha nem adja fel. A csapat mentalitása az, ami magyarázza ezeket az eredményeket. Nem akarunk revansot venni a 2022-es vb miatt, ez két teljesen különböző verseny. Új motivációt találtunk, de a cél mindig az volt, hogy a magyar válogatott kijusson egy világbajnokságra.*

Nagyon kemény csoportban vagyunk, beleértve a rendezőországot (Németország) is. A csoportban az első két hely valamelyikén szeretnénk végezni. Sőt, én még tovább megyek, és azt mondom, az első helyen akarok végezni. Mindig vannak meglepetéscsapatok, szóval nem szabunk magunknak határokat. Nemrég legyőztünk néhány nagy nemzetet, például Angliát. Most is mindent bele fogunk adni.

Egységes csapatunk van, ez a fő erősségünk. Minden ellenféllel bátran szembeszállunk, nem félünk senkitől, nincs bennünk semmilyen kisebbrendűségi érzés.

Van már rutinunk, tudjuk, mit kell tennünk, ez egy nagyon aprólékos munka. Már évek óta van egy szilárd alapunk, erre építünk, és minden alkalommal, amikor együtt játszunk, hozzáadunk egy kis darabot. Azon dolgozunk, hogy fejlődjünk, és ez nemcsak az eredményekben, hanem a játékunk színvonalában is megmutatkozik.

Ma már bátran ki merem jelenteni, hogy akár Európa három legjobb válogatottjának élére is simán odakerülhetne. Emberileg is nagyon rendben van, tudja, hogyan kell irányítani a csapatot, nem fél kimondani semmit, mindenkivel őszinte. Nagyon tisztelem őt, sokat segített a fejlődésemben, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Azok közé az emberek közé tartozik, akik sokat jelentenek nekem.

Igen, van taktikai tapasztalata (mosolyog). Ami a labdabirtoklást illeti, még olyan csapatok ellen is, amelyek elméletileg jobbak nálunk, néha jobbak vagyunk. Szabadon hozhatunk döntéseket, játszhatok néhány percig a bal oldalon, ő pedig nem bánja.

Két évvel ezelőtt (2022. június 14-én) Wolverhamptonba utaztunk Anglia ellen a Nemzetek Ligájában. Akkor 4-0-ra nyertünk, és az a fél csapat a magyar bajnokságban játszott. Nem ez a legjobb Európában, de a minőség azért megvan. És amint bekerülsz a válogatottba, ez a szint automatikusan emelkedik.

A nemzetközi meccsek miatt több tapasztalatom volt. Amikor a Le Havre-ba érkeztem (2023-ban), az volt a célom, hogy magammal hozzam a válogatottban szerzett tapasztalataimat. Kicsit több önbizalmam volt emiatt.

Azt hiszem, igen, de ezt nem szokták mutatni nekem. Mindig változik az emberek véleménye, ha egy kicsit magasabb ligából érkezel.

A játékosokkal keverem az angolt és a magyart, mert azért nem vagyok teljesen kétnyelvű (nevet). De hát az edzőnk is keveri a két nyelvet.