A Southgate-dilemma: a pocsék játék ellenére jól szerepelnek az angolok a világversenyeken

Gareth Southgate négy világversenyen irányította az angol válogatottat, ebből háromszor négy közé jutottak. Az angol szövetségi kapitány a mutatott játék miatt rengeteg kritikát kap jogosan, viszont tagadhatatlanul jobban szerepel az elődeinél. Vajon el lehet mozdítani ilyen eredmények után, ha érez magában erőt a folytatásban? Nehéz döntés előtt állhat az Angol Labdarúgó-szövetség.

Az angol válogatott ismét ott van az Európa-bajnokság elődöntőjében. De mit jelent ez Gareth Southgate-re nézve?

„A focit gólra játsszák” – tartja az egyik legcinikusabb szurkolói közhely. Mint minden közhelynek, ennek is van némi igazsága, azzal ugyanis lehetetlen vitába szállni, hogy az a csapat győz, amelyik több gólt szerez. Mégis velejéig cinikus, mert tagadja a futball egyik lényeges tulajdonságát: hogy képes borzasztóan igazságtalan lenni.

Barátságos mérkőzés

Az angol labdarúgó-válogatott története során először kapott ki afrikai csapattól

11/06/2025 - 09:37

Talán nincs másik sport a világon, amelyben a szerencsének akkora szerep jut, mint a fociban. Gólt szerezni irtózatosan nehéz, és ebből fakadóan a játékidőhöz viszonyítva kevés születik egy-egy mérkőzésen. Amiből az is következik, hogy a gólok képesek teljesen megváltoztatni a meccsek dinamikáját, nem csak lélektani, de taktikai szempontból is, a végeredmény pedig nem mindig tükrözi a látottakat.

Az élsportban mindig megdöbbentően kevés választja el a győzelmet a vereségtől. Novak Djokovic, Rafael Nadal és Roger Federer alig 2%-kal nyert több labdamenetet a top 10 átlagos színvonalához képest, és mégis olyan dominanciát építettek fel a teniszben, amelyre sosem volt példa. Ebben a 2%-ban sűrűsödik össze az a 66 Grand Slam-cím, amit ők hárman összeütögettek az évek során.

A fociban sem választja el sokkal több a legjobbakat, csak épp ezt az 1-2%-os különbséget – mivel kevesebb a meccset meghatározó kulcspillanat – nehezebb láthatóvá tenni.

A válogatott mérkőzésekre ez még jobban jellemző, mivel az előző évek trendjei egyértelműen a kockázatkerülés irányába mentek. Sokan ezt a modern futball és a lightos Guardiolismo számlájára írják, de már a ’90-es évek válogatott focija sem az önfeledt támadójátékról szólt, nem véletlenül változtattak például a hazaadás szabályán az 1992-es Európa-bajnokságot követően.

Az okokat évek óta ugyanarra vezetik vissza: a versenynaptár bővülése, a válogatottra jutó idő csökkenése, és az edzők minősége. Talán utóbbi terén volt némi változás az utóbbi években, Németország és Olaszország több alkalommal klubokkal is sikeres edzőket ültetett le, a nagy általánosság azonban még mindig az, hogy a válogatottak a nem a legmagasabb polcról emelik le a szövetségi kapitányaikat.

Ez pedig meg is látszik a meccsek színvonalán, különösen a labdás játékban. A topligás bajnokik és a Bajnokok Ligája-párharcok után elképesztő a kontraszt a csapatok színvonala között, holott zömmel ugyanazok a játékosok szaladgálnak a címeres mezekben is. A torna előtt esélyesnek tartott válogatottak közül kettő pozitív példát lehetne említeni: az Eb egyik legszínvonalasabb mérkőzését játszó Spanyolországot és Németországot.

Jude Bellingham csodagólja Szlovákia ellen

Fotó: Getty Images

A többi esélyes viszont nagyon keveset mutatott meg abból, amire a keret képességei alapján hivatott lenne. Franciaország még nem szerzett akcióból gólt a tornán, bár Angliával ellentétben legalább helyzetekig eljutott. Portugália pedig megpróbálta visszaforgatni az idő kerekét, és a mára nyilvánvalóan megkopott legendájára építette fel a szereplését – visszafogott sikerrel.

A két legtöbb kritikát a verseny alatt épp az angol és a francia válogatott kapta, mégis mindkettő ott van a négy között az Európa-bajnokságon. Ráadásul ez nem csak egy kifutott eredmény: Didier Deschamps és Gareth Southgate kapitánykodása olyan stabilitást hozott, amire egyik válogatottnál sem volt példa a közelmúltban.

Franciaország 2016 óta csak egyszer maradt le az elődöntőről világversenyen, amikor 2021-ben büntetőkkel alulmaradtak Svájccal szemben a 16 között. Anglia mérlege hasonló: az előző négy világversenyből háromszor elődöntőbe jutottak, az egyetlen kivétel a katari világbajnokság volt, ahol épp a franciáktól kaptak ki.

Vannak persze különbségek, hiszen a franciák jóval eredményesebbek voltak: 2018-ban világbajnokok lettek, és ezen kívül a 2016-os Eb-n és a 2022-es vb-n is fináléba jutottak.

Southgate csapata ezzel szemben egyetlen döntőt tud felmutatni, azt is elveszítette a játékminőségben alacsonyabb szinten álló Olaszországgal szemben.

A két kapitány közül Deschamps helyzete a stabilabb, hiszen a kiegyensúlyozott teljesítményhez döntők és egy nagy győzelem is társultak. Az angoloknál viszont egy kicsit komplikáltabb a kép: Southgate alatt magasabbra került a csapat plafonja (Eb-n 1996, vb-n 1990 után jutottak újra négy közé), ám ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy 1966 után újra nagy trófeát nyerjen Anglia.

A 2018-as vb-n inkább pozitív volt a kapitány megítélése, olyan modern módszereket hozott be (elemzések, más sportágakból kölcsönzött megoldások), amelyek a kissé dohos angol közegben üdítőnek hatottak. A pozitív imázs azonban tornáról tornára egyre negatívabb lett, leginkább azért, mert bizonyos elveken nem volt hajlandó változtatni, a csapat alapjátéka borzasztó kiszámítható maradt, és nem aknázta ki a játékosokban rejlő potenciált.

Bukayo Saka zseniális megoldásával egyenlítettek az angolok

Fotó: Getty Images

Nem volt kivétel ez alól a 2024-es Eb sem. Southgate rengeteg furcsa döntést hozott a tornán, Trent Alexander-Arnoldot például hatosként játszatta, és a magyarázatai is érdekesre sikeredtek (tényleg az évek óta használhatatlan Kalvin Phillips hiánya miatt szenvednének az angolok?). Viszont megint ott vannak az elődöntőben egy nagy versenyen, és még esélyesnek is számítanak Hollandia ellen.

A pocsék játékkal kiszenvedett győzelmeket és az olykor érdemtelennek tűnő továbbjutásokat persze cinikus módon elintézhetnénk annyival, hogy gólra játsszák, tessék utána csinálni.

Az angolok teljesítménye és eredményessége közötti kontraszt az Angol Futballszövetséget is nehéz helyzetbe hozza, hiszen egyre nagyobb lesz a nyomás, hogy továbblépjenek, és egy progresszívebb edzőre bízzák a csapatot. Viszont amíg rendszeresen ott vannak a nagy versenyek végelszámolásánál, nagyon nehéz elengedni az összességében sikeresnek mondható edző kezét.

Persze lehet, hogy nem is kell meghozni ezt a döntést.

„Ha nem nyerünk, valószínűleg nem maradok” – mondta Southgate a tornát megelőzően. „A szövetségi kapitányok fele távozik a versenyt követően, ez a nemzetközi futball természete. Nem állhatsz ki újra és újra a közönség elé, hogy még több időt kérj, mert egy idő után elveszítik benned a hitüket. Hogy nagycsapat lehessünk, hogy topedző lehessek, a nagy pillanatokban is hoznunk kell magunkat.”

Mindkét verzió rövidre zárná a Southgate-dilemmát. A helyzet akkor lesz érdekesebb, ha nem nyerik meg az Eb-t, Southgate viszont érez magában elég erőt a folytatáshoz.

Szavazzanak neki még két év bizalmat, bízva abban, hogy a tapasztalatnak köszönhetően sikerül átlépni a saját árnyékukat? Vagy inkább hozzanak egy másik, elméleti szinten magasabb szinten álló edzőt, potenciálisan magasabb szintre emelve a válogatott játékát, de megkockáztatva azt, hogy felborul a válogatotton belül meglévő harmónia?

Az egészben az a legérdekesebb, hogy ha az FA a hosszabbítás mellett dönt, akkor igazából tökéletesen illenek egymáshoz: mert épp annyi kockázatot vállalnának vele, mint Southgate a taktikájával.

Csatlakozz az Eurosport Magyarország Viber-csatornájához!

Fotó: Eurosport

Világbajnoki-selejtező UEFA

Otthon hagyta lehengerlő formáját az angol válogatott, pedig csak egy miniállam volt az ellenfél

07/06/2025 - 23:03

Világbajnoki-selejtező UEFA

Bíróságon feleltek magyar válogatott meccsén tomboló rendbontók

23/01/2025 - 17:36