Az agyonszidott, söröspoharakkal dobált Southgate könnyen mennybe mehet Angliában

Foci-Eb – Nehéz elhinni, de Anglia döntőt játszhat az Európa-bajnokságon Spanyolország ellen. Azok után, hogy végig bukdácsolták a csoportkört, az egyenes kieséses szakaszban pedig sokszor jó adag mázli is kellett a továbbjutásukhoz, szerda este egy utolsó pillanatban lőtt góllal kiejtették Hollandiát. A siker azonban nem véletlen, egy jól felépített taktika húzódik meg a háttérben.

Gareth Southgate (l.) mit Harry Kane

Fotó: SID

III. Károly király egészségének aligha tett jót az a rengeteg izgalmas pillanat, amit az angol labdarúgó válogatott okozott neki ezen az Európa-bajnokságon. Úgyhogy a Hollandia elleni 2:1-es győzelem utáni gratuláló üzenetében az uralkodó egyszersmind egy kérést is intézett a játékosok és a szövetségi kapitány felé. Neki ekkor már a döntő járt a fejében.
„Ha lehet, arra buzdítanálak benneteket, hogy biztosítsátok be idejében a győzelmet, az utolsóperces csodagólok és a büntetőpárbaj drámája nem szükséges. Biztos vagyok benne, hogy így számottevően csökkenthető a nemzet kollektív vérnyomása és pulzusa.”
Ez lehet, hogy így van, ugyanakkor Ollie Watkins győztes góljának öröme, amely pozitív értelemben ugyan, de a jelek szerint mindenképpen felizgathatta az uralkodót, még jó sokáig megmarad a nemzet szívében és emlékezetében. Ez egy olyan pillanat volt, amikor csak és kizárólag a színtiszta boldogság létezett a számukra.
A labda, amely elhagyja Watkins lábfejét, elgurul Verbruggen alatt, majd kiköt a hosszúban. Eddig ez a legfontosabb és legörömtelibb mozzanat az angolok számára ezen az Eb-n.
„Történelmet írtunk” – mondta Harry Kane, aki a holland vezető gól után a 18. percben egyenlített tizenegyesből.
És ez nem valamiféle pátoszos túlzás volt a Bayern támadója részéről. Az angolok most először jutottak olyan nagy világverseny döntőjébe, amelyet Nagy-Britannián kívül rendeztek.
picture

Ollie Watkins

Fotó: Getty Images

Ráadásul úgy jutottak döntőbe, hogy sem a csoportmeccsek, sem a kieséses szakasz eddigi meccsein nem keltettek túl jó benyomást. És akkor még finoman fogalmaztunk. A sajtó és a drukkerek is betalálták a kapitányt, hol éles és javarészt jogos kritikával, hol ténylegesen, söröspoharakkal. A közvélemény fő problémája az volt, hogy az angolok unalmasan, elképzelés nélkül, minimális kockázatot vállalva játszottak.
Mostanra azonban mintha összeállni látszana a csapat. Az angolok a legjobb meccsüket játszották ezen az Eb-n Hollandia ellen, bár, ahogy Hajdú B. István is fogalmazott meccs közben, nem tették túl magasra a lécet magukkal szemben.
„Nagyon elégedett voltam a játékunk színvonalával” – fogalmazott Gareth Southgate. „Anglia most először birtokolta ilyen jó arányban a labdát, ami jelzi, hogy ilyen az új, modern angol foci.”
Anglia valóban kifejezetten jól játszott, bár ez inkább csak az első félidőre igaz.
Egyénileg borzasztó erős játékosokból áll a válogatott, olyanokból, akik előzetesen alkalmasnak tűntek arra, hogy megnyerjék a tornát. A csoportmeccsek környékére aztán eléggé kevesen maradtak, akik még osztották ezt a véleményt. Az azonban kétségtelenül mellettük szól, hogy szép fokozatosan alakultak, fejlődtek az Eb során.
Szürke, ötlettelen játékkal kezdtek, de azért csak megnyerték valahogy a csoportjukat. A legjobb 16 között másodpercekre voltak a kieséstől, amikor Jude Bellingham zsenije megvillant, és visszahozta csapatát a halál torkából. Károly király szívének először talán ekkortájt kellett igazán erősnek lennie.
Aztán a negyeddöntőben már egy egészen vállalható első félidőt játszottak Svájc ellen. A továbbjutásról végül tizenegyespárbaj döntött, amely idegőrlő volt, mint mindig, az angolok azonban irigylésre méltó hidegvérrel teljesítették a feladatot, ami mentálisan rengeteg erőt adhatott nekik.
A hollandok ellen már jól játszottak. Erre a focira még a szigorú közvélemény is megnyalhatta mind a tíz ujját. Na jó, de legalább nyolcat tényleg. Bár azokat is leginkább csak az első félidőben.
picture

Ollie Watkins és Gareth Southgate

Fotó: Getty Images

Ettől függetlenül az angol válogatott mintha átalakult volna az Eb kezdete óta. Fokozatosan elkezdtek hozzáférni olyan energiaraktárakhoz, amelyektől a torna ellején mintha még el lettek volna zárva. Működtek a passzok, a játékosok nagyobb intenzitással mozogtak és fejlődtek fel a támadásokhoz, Southgate pedig hatékony játéktervvel küldte fel a csapatát a pályára. És amikor belenyúlt a játékba, azt is sikerrel tette, gondolunk itt Watkins és Cole Palmer pályára küldésére.
Anglia egy kifejezetten okos tervvel játszott, amely arra fókuszált, hogy nagy szabadságot adjon a támadóknak, és közben arra is figyelt, hogy a védekezés rendben legyen.
„Mindenki harcolt, senki sem volt sztár” – mondta Kane.
A fenti mondat mögött nyilvánvalóan az az üzenet, hogy Anglia egy olyan csapat, amelyben a játékosok között erős a kötelék. És bár nem mindig játsszák a legjobb focit, kollektíven nagyon jól működnek.
A legjobb példa Jude Bellingham, akinek a jelenléte általában domináns, néha már túlságosan is, ehhez képes most nagyon sok munkát végzett a bal oldalon úgy, hogy közben szinte jelentéktelen maradt. Miközben Phil Foden, Bukayo Saka és Kyle Walker folyamatosan pörgött a jobb oldalon, Watkins pedig, akinek eddig nem jutott szerep, döntőbe rúgta a csapatot a 90. percben.
„Ezek a nagyszerű pillanatok” – mondta Bellingham. „Összehoznak bennünket csapatként és családként. Együtt éltük meg ezeket a pillanatokat, ami erősebbé tesz minket.”
Az angolok mindegyik meccsüket hátrányból fordították meg az egyeneskieséses szakaszban, Southgate hangsúlyozta is a csapat kitartását és erős jellemét. Ezzel szemben a hollandok, akik Xavi Simons révén már a hetedik percben előnybe kerültek, végül elbukták az ötödik Eb-elődöntőjüket. eddig mindössze egyszer jutottak tovább a torna ezen fázisából.
„Ezzel együtt is büszke vagyok a csapatomra, nagyszerű tornánk volt” – mondta Ronald Koeman, aki a bírói ítéletekkel viszont nem volt maradéktalanul elégedett. „Az ilyen helyzetekre sosem szabad büntetőt ítélni. Az ilyen döntések tönkreteszik ezt a játékot. A VAR-nak minek kellett közbeavatkoznia?”
Southgate viszont a mennybe mehet vasárnap. Az agyonszidott, söröspoharakkal és durva kritikákkal betalált angol szakvezető ugyanis ismét döntőbe vezette csapatát.
Egy meccs választja el őt attól, hogy hős legyen Angliában. 58 évnyi keserű sóvárgásnak vethet véget, ha a válogatott valahogy legyőzi a spanyolokat.
picture

Jude Bellingham és Harry Kane

Fotó: Getty Images

via FAZ, NZZ, BBC
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés