Öt tanulság a magyar válogatott Eb-szereplése kapcsán

A sorsolást követően kevesen gondolták volna, hogy a magyar válogatott egyáltalán pontot szerezhet az Európa-bajnokságon, az pedig már egyenesen elvetemült gondolatnak tűnt, hogy még a továbbjutásra is reális esélye lehet. Mégis így történt, ezzel az Eb egyik legkellemesebb meglepetését okozta Marco Rossi csapata, össze is gyűjtöttünk öt dolgot a magyar válogatott teljesítményével kapcsolatban.

A magyar válogatott tulajdonképpen valamennyi mérkőzésén bravúrosan szerepelt, ez még a portugálok elleni 3-0-s zakóról is elmondható. A tudásbeli különbség alapján amúgy is lenne legalább ennyi a két csapat között, de a Puskás Arénában megrendezett találkozón a meccs képe alapján nem volt. Igaz, hogy Cristiano Ronaldo elpuskázott egy helyzetet az első félidőben, amelynél a magyar védelem már tehetetlen volt, de azt leszámítva egészen a 84. percig 0-0 volt az állás.

Kétségtelenül igaz, hogy a mérkőzés tovább tartott, és hogy a hátralévő hat percet meg a ráadást is ki kellett volna húzni a pontszerzéshez, ám azt érdemes figyelembe venni, milyen góllal szereztek vezetést a portugálok. Raphael Guerreiro találatához jókora szerencse kellett portugál részről, a többi gól pedig már ennek a momentumnak az eredményeképpen született. Amit taktikával és küzdőszellemmel ki lehetett hozni abból a meccsből, azt ott is megtették a magyarok.

A másik két mérkőzés pedig még csak különösebb magyarázatra sem szorul, az előző két világbajnokság győztesével szemben pontot szerezni elképesztő bravúr a magyar válogatottól. Ráadásul az sem mellékes szál, hogy a franciák és a németek ellen egyaránt vezettünk – Joachim Löw csapata ellen kétszer is sikerült előnybe kerülni. A két végső győzelemre is esélyes válogatottnak, főként az életükért küzdő németeknek, komoly erőt kellett mozgósítaniuk az egyenlítéshez.

Tekintve, hogy az egész tornán 12 percen keresztül volt hátrányban a magyar válogatott, természetes, ha a játékosokban van némi csalódottság, szurkolói és szakmai oldalról nézve viszont csak dicsérni lehet a csapatot. Bőven a várakozásokat felülmúlva teljesítettek az Eb-n, kétszer is sikerült a pontszerzés, és talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy szereztek maguknak jó pár semleges szurkolót is.

Hosszú ideje az olasz a legjobb szövetségi kapitány, aki megfordult a válogatott kispadján, a mostani eredmények javarészt neki köszönhetőek. Játékosállományt tekintve nem számolhat több nemzetközi szinten jegyzett játékossal elődeinél, ellentétben képes volt arra, amire sokan nem: identitást és működő rendszert adott a csapatnak. Olyan erényekkel ráadásul, amelyekkel könnyű azonosulni: rengeteg futással, ütközéssel, az utolsó csepp energiájukat kiadó játékosokkal.

Rossi minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult, hiszen a közeget a honvédos időszakából jól ismerte, ráadásul klubcsapatainál ahhoz is hozzászokott, hogy szerényebb képességű kerettel kellett felvennie a versenyt a riválisokkal. Nyilván ezen a szinten még nagyobb lécet kellet megugrania, elvégre más a Ferencvárost és a Videotont megelőzve behúzni a magyar bajnokságot, mint az aktuális világbajnokot egy ponton tartani részben NB1-ben edződő játékosokkal.

Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy az olasz szakember ott volt az Eb legjobban teljesítő edzői között, a portugál-német után különösen éles volt a kontraszt, mennyivel jobban felkészítette csapatát Rossi a Löw-féle magas védelmi vonalra, illetve szárnyvédőkre, mint azt Fernando Santos tette. Szerdán Robin Gosens és Joshua Kimmich egyaránt kevés hatással volt a játékra, ami elsősorban a magyar szövetségi kapitány munkáját dicséri.

Nyilván ez nem marad észrevétlen, és fennáll annak a lehetősége, hogy Rossi esetleg olyan ajánlatot kap a nyáron – mondjuk egy Serie A csapattól – amit egyszerűen nem utasíthat vissza. Ezzel pedig olyan űr keletkezne, amit iszonyatosan nehéz lenne betölteni, elvégre itt nem csak egy szakmailag felkészült edzőre lenne szükség, hanem olyasvalakire, aki átlátja a magyar futballt, és képes identitásában is folytatni a megkezdett munkát.

Elnézve a tizenhatos mezőnyt, mostani teljesítménye alapján a magyar válogatott bőven befért volna a nyolcaddöntősök közé. Persze nézőpont kérdése, mi számít nagyobb sikernek: lejátszani három meccset a világ legjobb csapatai ellen, és éppen hogy, de alulmaradni, vagy továbbjutni – akár némi szerencsével – egy könnyebb négyesből. Sportszakmailag előbbi egyértelműen feljebb való, és ha a válogatott további fejlődését nézzük, hosszabb távon is sokat jelenthet ez.

Olyan szempontból pedig fontos is, hogy a magyar válogatott 2016-ban és 2020-ban is azért tudott elsősorban kijutni az Európa-bajnokságra, mert a mezőnyt 24 csapatosra bővítették. Sokan tartottak attól, hogy a nyolc extra csapat túlságosan felhígítja a tornát, és ezáltal csökkenni fog a színvonal, a kritika pedig nem teljesen alaptalan, ám ez egyik esetben sem a magyar válogatotton múlt. Amit öt-hat évvel ezelőtt nem nagyon gondoltunk volna.

2016 egy tehetséges és rutinos generáció kiteljesedése volt, akiknek az Európa-bajnokság a pályafutásuk megkoronázását jelentette. Király Gábor, Juhász Roland és Gera Zoltán egyaránt az utolsó nagy dobására készült, a tornát követően szép lassan mindannyian lemondták a válogatottságot, majd pár éven belül visszavonultak a labdarúgástól. Más generáció, de ide sorolhatjuk Dzsudzsák Balázst is, aki klubszinten már inkább a levezetés felé vette az irányt.

Az az Eb tehát a jelennek, és nem a jövőnek szólt, a mindenkori kapitánynak pedig le kellett bonyolítania egy teljes generációváltást, és megtalálni a válogatott új vezéreit, arcait. Gulácsi Péter mondhatni természetes örököse volt Királynak, a védelem tengelyébe Willi Orbán érkezett, a középpályáról Szoboszlai Dominik vette vállára a csapatot, elöl pedig Sallai Roland épült be. Mindannyian jó korban vannak, vagy kifejezetten fiatalok, akikre hosszú távon lehet építeni.

Most tehát a kapitánynak sokkal könnyebb dolga lesz az Eb után, akár marad Rossi, akár kell keresni valakit a helyére. Adott ugyanis az a mag, amire fel lehet építeni a válogatott játékát, és igazából egy olyan poszt van, ahol égető kérdés lehet az utódlás. Szalai Ádám kapott hideget-meleget, ám ettől még tény, hogy ezen a poszton ő a magyar labdarúgás elmúlt évtizedének legsikeresebb játékosa, úgy klubszinten, mint a válogatottban.

Az biztos, hogy profilban nehéz lesz hasonló játékost találni, aki képes megtartani az előre lőtt labdákat, megnyitni a folyosókat a gyorsabb támadóink számára, nem mellesleg kihasználni azt a kevés lehetőséget, ami egy ilyen típusú erőcsatár előtt adódhat egy többnyire védekező válogatottban. Néhány év még van Szalaiban ezen a szinten, a világbajnoki selejtezőn tehát még számíthat rá a kapitány, de hosszabb távon már aligha lehet a válogatott alapembere.

2016-ban is voltak kiváló egyéni teljesítmények, ennek ellenére nem hozta el a torna a magyar játékosok külföldi invázióját. Talán Nagy Ádám volt az egyetlen, akinek tényleg dobott a pályafutásán a torna, számos külföldi csapat érdeklődött iránta, végül a Serie A-ban szereplő Bolognához került. Ez alapján most sem érdemes arra számítani, hogy tömegével csapnak le a topligák az Eb-n jól teljesítő magyar játékosokra.

Páran azért reménykedhetnek a továbblépésben, Szalai Attila iránt például állítólag az Atalanta is érdeklődik, ami azért is nagy szó, mert a bergamóiak híresen jók a tehetségkutatásban. Ne zárjuk ki azt sem, hogy esetleg Nagy Ádám újra felkelti a topligák érdeklődését. A legnagyobb ugrást talán Schäfer András esetében hozhatja az Eb, pedig a 22 éves középpályás csak az utolsó pillanatban, Szoboszlai és Kalmár Zsolt kiválásával került be a keretbe és a kezdőbe.

Az Európa-bajnokságon azonban remekül teljesített, kiválóan kihasználta a hirtelen jött lehetőséget. Schäfer egyébként szintén volt már topligában, 2019-ben a Genoa igazolta le az MTK-tól, ám az akkor túlzottan nagy ugrásnak bizonyult. Most már érettebben, némi nemzetközi rutinnal a háta mögött talán könnyebben beverekedné magát egy topligás (vagy ahhoz nagyon közel álló) csapat kezdőjébe, ami hosszabb távon szintén hasznos lenne a válogatottnak.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.