Miért hozott ennyi öngólt az Európa-bajnokság?
Publikálva 04/07/2021 - 14:45 GMT+2
Persze, benne lehet a hosszú szezon is, de akad még egy háttérben meghúzódó mellékszál.
Martin Dubravka komikus óngólja a spanyolok ellen.
Fotó: Getty Images
Elsőre úgy tűnhet, hogy nagy küzdelem zajlik a torna gólkirály-jelöltjei között, pedig a címet már réges-rég oda lehetett volna ítélni, hiszen erős kollektív erőfeszítés áll az öngólok mögött.
Talán már akkor gyanakodnunk kellett volna, amikor az Európa-bajnokság első mérkőzésén Merih Demiral nyitotta meg a gólok sorát, és a csapata szempontjából a rossz kaput avatta fel, elvégre az Eb-k történetében először esett meg, hogy az adott torna legelső találata öngól volt. Más jelenségek is utaltak az öngólok számának növekedésére, hiszen a három évvel ezelőtti világbajnokságon feltűnően gyakran lőttek a saját kapujukba a játékosok.
Habár a történelemkönyvekbe úgy került be az a torna, hogy Harry Kane szerezte meg az Aranycipőt a maga hat góljával, valójában már akkor is az öngólok voltak fölényben. Egészen pontosan kilencszer történt ilyesmi, ami már önmagában jelentős emelkedés volt a korábbi hat öngólos rekordhoz képest.
Egy világbajnokság – egyelőre 32 csapattal és 64 mérkőzéssel – kellően hosszú ahhoz, hogy a kilenc ne tűnjön kirívóan nagy számnak, ezen az Eb-n azonban úgy tartanak 10-nél a csapatok, hogy csak 45 találkozót játszottak le. Döbbenetes statisztika, hogy 2021-ben többször találtak a saját kapujukba a játékosok, mint az azt megelőző 15 Európa-bajnokságon összesen; ez még annak ismeretében is szélsőséges arány, hogy 1992-ig csak nyolc csapat jutott ki a tornára.
Érdekes kérdésnek tűnik, hogy mi állhat a jelenség hátterében. Vajon napjaink labdarúgásának tendenciái váltották ki ezt a növekedést? Esetleg a járvány sújtotta 2020/21-es szezon nevetségesen intenzív terhelése nyújtotta be most a számlát? Vagy ez is csak egyike azon véletlenszerű, racionálisan meg nem indokolható jelenségeknek, amelyekért annyira szeretjük ez a sportot? Az igazság valószínűleg ezek metszéspontján található meg.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/06/12/3151364-64583008-2560-1440.jpg)
Az Eb első gólja: Merih Demiral a saját kapuját veszi be.
Fotó: Getty Images
A 10 szóban forgó gól közül három – Demiral már említett megoldása, a Mats Hummels lábszárán felpattanó labda, amely három pontot ért a franciáknak, illetve Rúben Dias németek elleni befejezése – hasonló helyzetből született. Mindegyik szituációnál az oldalvonal mellől vagy annak közeléből lőtték be középre a labdát, ezekből pedig egyre többet látni manapság, csakúgy mint a tizenhatoson belülre irányuló passzokból.
Ez azt jelenti, hogy a védők többször kerülnek olyan helyzetbe, amikor kevés idejük van felmérni az adott szituációt, a rossz döntéseknek – vagy egy rossz technikával kivitelezett felszabadítási kísérletnek – pedig lényegesen súlyosabb következményei lehetnek.
Általános trendnek számít a mai labdarúgásban, hogy a lövések egyre közelebb kerülnek a kapuhoz: a 2010/11-es idény óta a mögöttünk hagyott szezonban fordult elő először, hogy a tizenhatoson kívüli próbálkozások számában emelkedést lehetett megfigyelni – bár csak 30-cal, ami nem kimondottan számít soknak. A várható gólok statisztikai mutató 2012-es megjelenése óta a lövések átlagos távolsága jelentősen csökkent, mert egyre és egyre inkább felértékelődik a próbálkozások minősége.
Tíz évvel ezelőtt Angliában még 12,6 tizenhatoson kívüli lövést jegyezhettek fel a statisztikusok mérkőzésenként, mára ez 8,6-ra csökkent. Ennek egyértelműen az az oka, hogy az edzők azt kérik a játékosaiktól, minél többször próbálják a tizenhatoson belülre juttatni a labdát, onnan ugyanis nagyobb eséllyel tudnak gólt szerezni. Bár vannak cinikus hangok, miszerint szép lassan besétálnak a kapuig a labdával a focisták, a gólok számát figyelembe véve ez a célravezetőbb elv.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/06/28/3163059-64816908-2560-1440.jpg)
Unai Simon hibája majdnem sokba került.
Fotó: Getty Images
Nyilvánvaló az is, hogy a 2020-as Eb öngóljait nem lehet csak és kizárólag az analitikai forradalommal, valamint az annak nyomán kialakuló stílussal megmagyarázni. A két legkomikusabb öngólt kapusok hozták össze: a szlovák kaput egyébként megbízhatóan őrző Martin Dubravka zsákolására még most is nehéz magyarázatot találni, Pedri 60 méteres öngólja pedig leginkább Unai Simon lelkén szárad, akinek váratlan nehézségeket okozott a labda lekezelése.
Ezeket a gólokat nehezen lehetne nagyobb trendekhez bekategorizálni, bár az ehhez hasonlatos hibákból szokatlanul sokat jegyezhettünk fel az eddigi tornán. Raheem Sterling például kis híján gólhoz juttatta a németeket egy rá egyáltalán nem jellemző hibát követően – Thomas Müller végül megkönyörült rajta, bár valószínűleg maga sem érti, hogyan tudta kihagyni az ajtó-ablak ziccert, amivel egyenlíthetett volna.
Ha így is van, ez valahol természetes folyamat, elvégre a járvány miatt minden idők legintenzívebb szezonján vannak túl. Miután a klubok tavaly nyáron befejezték az előző idényt, alig pár hét maradt arra, hogy a következőre érdemben felkészüljenek, és a szokatlanul késői nyitány miatt szinte általánossá vált a heti kétmeccses terhelés, miközben Angliában megvétózták az ötcserés rendszert. Ezeket a hibákat tehát egyértelműen írhatjuk a fizikális és mentális fáradtság számlájára.
Függetlenül attól, hogy a hátralévő mérkőzéseken növelik-e még az öngólok számát, azt elég nagy biztossággal kijelenthetjük, ezt a kétszámjegyű termést nehéz lesz megdönteni a későbbi tornákon. Legyen bármilyen tudományos magyarázat is a háttérben, az előző hetek őrült eseményei valahol tökéletesen illeszkednek a járványfoci hétköznapjaihoz. Talán már csak az hiányzik, hogy az Eb-döntőben is egy öngól okozza valaki végzetét és másik a dicsőségét.
Forrás: FourFourTwo
Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés