Kár a befejezésért, de kihozták a legtöbbet a magyarok a portugálok elleni meccsből

Az már a sorsolás pillanatában is egyértelmű volt, hogy a magyar válogatottnak nincs reális esélye a továbbjutásra, hiszen Franciaország, Németország és Portugália is nagyságrendekkel komolyabb játékerőt képvisel. Reménykedni legfeljebb a bravúros pontszerzésben lehetett, amitől nem állt nagyon távol Marco Rossi csapata: egészen pontosan hat percre (plusz a ráadás), no meg jó néhány centire, ha Schön Szabolcs lesgólját is figyelembe vesszük.

Előzetesen teljesen reális végeredménynek tűnt a 3-0-s portugál győzelem, ezen a mérkőzésen azonban szépen tartotta magát a magyar válogatott, egészen a 84. percig 0-0-t mutatott az eredményjelző. Hozzá kell persze tenni, hogy már előtte is a portugál válogatottnak voltak nagyobb lehetőségei, az első félidő végén Cristiano Ronaldo ajtó-ablak ziccerben lőtt a kapu fölé, kellett tehát némi szerencse ahhoz, hogy kapott gól nélkül hozzuk le a meccs nagy részét.

A vendégek végig veszélyesebben játszottak, jóval többet birtokolták a labdát, és olykor-olykor megtalálták a támadóikat a tizenhatoson belül, Gulácsi Péternek legalább három nagy védése volt ilyen helyzetekben, de nem egyszer fordult elő olyan, hogy az egyik magyar védő utolsó emberként mutatott be fontos tisztázást. Ezek közül a legnagyobb mentést Willi Orban mutatta be, aki a tizenhatoson belül becsúszva rúgta el a labdát Bernardo Silva elől.

Ebben természetesen semmi meglepő nincs, hiszen Portugália úgy az Európa-bajnokság címvédője, hogy ez a mostani válogatott – legalábbis a keret mélységét és minőségét figyelembe véve – jóval erősebbnek tűnik. 2016-ban Édert tudta beküldeni a kispadról Fernando Santos, ha nagyon kellett a gól, ezúttal a Bundesligában 28 találatig jutó André Silva csak csereként kapott lehetőséget, a 120 milliós csatárt, Joao Felixet pedig még csak pályára sem küldte a portugál kapitány.

Nyilvánvaló, hogy a portugáloktól ennél egy picivel többre lesz szükség, hogy megvédjék a címüket az Eb-n, de az is biztos, hogy a folytatásban egészen másfajta mérkőzésekre kell felkészülniük. Nem csak minőségben, de stílusban is: elvégre a németek és a franciák ellen sem számíthatnak olyan mélyen meghúzott védelmi vonalra, amivel a magyarok játszottak. Az is igaz viszont, hogy a kontrák és a támadójáték sebességében viszont jóval többel kell majd megküzdeniük.

A szövetségi kapitány nem húzott váratlant, a tőle megszokott és már orrvérzésig begyakorolt 3-5-2 volt az alapfelállás. Két szélen Lovrencsics Gergő és Fiola Attila kapott helyet, ami már előre sejttette, hogy Rossi elsősorban a védekezést helyezi előtérbe, a támadójátékot pedig az ellentámadásokkal, illetve a portugál kapu előtt kiharcolt szabadrúgásokkal próbálja megalapozni. A terv első része tulajdonképpen működött, Gulácsi kapuja ritkán került nagy nyomás alá.

A portugálok mezőnyfölényéből csak elvétve alakultak ki valódi lövőhelyzetek, bár ahogyan azt már fentebb kiemeltük, ezek közül néhány próbálkozás kifejezetten nagy értékkel bírt. Ronaldo kihagyott lehetősége például 0.72-es xG-vel bírt, miközben a magyar válogatottnak mindent egybevetve sem volt ennyire értékes próbálkozása (0.2). Ezt azonban a két válogatott közötti minőségbeli különbségre lehet elsősorban visszavezetni, a kapitány terve nagyjából működőképesnek bizonyult.

Veszélyt elsősorban a védők mögé belőtt labdák jelentettek, a szabadon és labda nélkül kiválóan mozgó, többnyire középen helyezkedő portugál támadók (Jota és Ronaldo) meg tudták zavarni a védőhármast, ezekből voltak a legnagyobb portugál lehetőségek és a legnagyobb Gulácsi-védések. Többnyire azonban sikerült középen lezárni a területeket, és a szélek felé terelni a játékot, ahol túlerőben volt a magyar csapat, a belső védő, a belső középpályás és a szárnyvédő egyaránt arra tolódott.

Problémát inkább az jelentett, hogy a támadásokra már nem maradt elég erő – vagyis ember, ezzel a mély blokkal ugyanis nehezen lehetett kontrákat indítani, Szalai Ádám rendre három-négy védő gyűrűjében próbálta megtartani a labdákat. A Mainz támadója egyébként hősiesen küzdött a túlerővel, nem egy alkalommal sikerült legalább szabadrúgást kiharcolni, a mezőnymunkája mellett pedig próbált a kapura is veszélyesen játszani, az első két Rui Patricio-védést az ő lövése előzte meg.

Ha csak a végeredményt nézzük, akkor két gólban is benne volt a Leipzig védője, hiszen Raphael Guerreiro lövése rajta változtatott irányt, majd a büntetőt is ő hozta össze. Esetében hatványozottan igaz az, amit a válogatott kapcsán általánosságában mondtunk: ez nem tükrözi a teljesítményt, jóval biztosabb pontja volt ő ennél a védelemnek. Számos kulcsfontosságú tisztázás és belépő fűződik a nevéhez, nélküle sokkal korábban megtört volna a hátsó alakzat teljesítménye.

A védőket egyébként is dicséret illeti, hiszen nekik tényleg nem fért bele egy-egy koncentrációs kihagyás vagy figyelmetlenség, de Botka Endre és Szalai Attila egyaránt megállta a helyét Orban két oldalán. A két szárnyvédőt – akik ezúttal inkább voltak klasszikus szélsőhátvédek, mivel a 3-5-2 a meccs nagy részében inkább volt 5-3-2 – szintén dicséret illeti, többek között Fiolának is volt egy nagyszerű mentése utolsó emberként, ami után a portugál válogatott kezezést reklamált.

Sohasem hálás szerep, ha valakinek a csapat legnagyobb sztárját kell pótolnia – vagy legalábbis elfoglalnia a helyét a kezdőben. Schäfer Andrásnak ez volt a harmadik válogatottsága és a harmadik jó teljesítménye, egyértelműen élni tudott Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt hiányával. Értelemszerűen azt nem szabad tőle várni, hogy majd Szoboszlai-szintű teljesítményt nyújt, de nem lógott ki, ráadásul a veszélyesebb ellentámadásokból is kivette a részét.

Rossinál mindkét szélső középpályásra kulcsszerep hárult, hiszen elsősorban szélen próbáltunk labdát szerezni, majd onnan megindítani az ellenakciókat. Kleinheisler László oldalán kevesebb ígéretes támadást sikerült vezetni – ezen az oldalon Loic Nego beállását követően vált veszélyesebbé a magyar csapat – Schäfer viszont a labdaszerzései mellett abban is hasznos volt, hogy előbbre juttassa a labdát. Ott persze a létszámhiány miatt már rendre elhaltak a hazai akciók.

Ezen az estén Ronaldo egy rekordot megdöntött – ő lett az Eb-k történetének legeredményesebb gólszerzője – egyhez pedig közelebb került, hiszen már csak három választja el a válogatottsági gólrekorder Ali Daei 109 találatától. Papíron jól hangzik a két gól, de igazából nem volt jó estéje a portugálok sztárjának, Guerreiro megpattanó lövéséig csupán három tizenhatoson belüli labdaérintéssel rendelkezett, meg egy kihagyott ziccerrel.

Ronaldo végül a tizenegyest a tőle megszokott magabiztossággal értékesítette, majd egy csodálatos portugál akció végén duplázta meg az előnyt – a találatot 33 passz előzte meg, köztük egy tizenhatoson belüli kényszerítő. A portugál válogatottnak mondjuk szép emlékei vannak a legutóbbi Eb-ről, amikor a csoportkörben Ronaldo két gólt vágott a magyar kapuba: akkor az a dupla továbbjutást ért, és már senki sem tudta megállítani Portugáliát.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.