Az Eb-döntőt ugyan elbukták, de a jövő az angoloké

Ha csak a végeredményt vesszük, igazán sok minden nem változott az angol válogatott számára az idei Európa-bajnokságon a korábbi nagy tornákhoz képest. A háromoroszlánosok ismét nem szerezték meg a trófeát, az olaszok elleni fájó döntőbeli vereség ráadásul sok korábbi kudarchoz hasonlóan ismét tizenegyesek után érte utol az angolokat. Ha azonban a felszín alá nézünk, igenis komoly változásokat figyelhetünk meg, amik egy fényes jövőt ígérnek.

Bukayo Saka, a büntetőpárbaj utolsó, sorsdöntő tizenegyesét elhibázó játékos jól példa erre. Az Arsenal 19 éves szélsője sok csapattárával együtt már tagja annak a generációnak, ami az angolok évekkel ezelőtti filozófiaváltását követően nőtt fel, és ami a helyi szövetség, az FA aprólékos munkájának köszönhetően a vasárnapi eredménytől függetlenül meghatározó szereplő lesz a következő évtized válogatott focijában.

Ez az a generáció, ami épp a válogatott talán egyik legfájóbb kudarca, a 2014-es vb csoportköréből való kiesés után kezdett el felnőni. Ekkor történt egy váltás szövetségi szinten, ami során Greg Dyke, az FA akkori elnöke megfogalmazta az akkor nevetségesen ambiciózusnak tűnő célt, hogy az angol csapat meg fogja nyerni a 2022-es katari világbajnokságot.

Dyke azonban nem csak a levegőbe beszélt, hanem munkához is látott. Olyan szakemberek segítségével, mint az akkori utánpótlás igazgató Dan Ashworth, vagy a csapat teljesítményéért felelős Dave Ridden nekiláttak, hogy új identitást adjanak az angol futballnak.

„Azt gondoltam, az FA félreérti a szerepét a játékosok fejlesztésében. Úgy voltunk vele, hogy a klubok nevelik a játékosokat, mi megtesszük a magunkét, de az nem sok, inkább csak reménykedünk a legjobbakban. Emellett kifogásnak használtuk, hogy kevesebb játékosunk van a topligákban, mint a riválisainknak.” – mesélt a korábbi problémás szövetségi hozzáállásról Ridden.

A szakember számára egyértelmű volt, hogy éles váltásra, sokkal komolyabb kontrollra van szükség.

Ekkoriban került a szövetség kötelékébe a mostani felnőtt válogatott kapitánya, Gareth Southgate is. Az edző előbb az utánpótlást átfogó vezetőként vállalt szerepet, majd az u21-es csapat vezetését vette át, hogy aztán Sam Allerdyce rövid munkássága után kerüljön a nagycsapat élére.

Az FA közben meghatározta, kinek milyen szerep jut az új rendszerben.

A szövetség megnövelte az edzőképzésre szánt forrásokat, több korosztályt hozott létre a legfiatalabbak között és új, szupermodern képzési központot is építtetett. A folyamat ugyan a klubok szintjén lassabban indult be, de idővel a Premier League csapatai is elkezdték betölteni a szerepüket, egyre több játékpercet biztosítva a hazai nevelésű játékosoknak. Sőt, újra megjelentek a légiósnak álló angol focisták, mivel az oktatásukra nagyobb hangsúlyt fektető új akadémiai rendszernek hála külföldön is képesek voltak megállni a helyüket.

Anglia végre nemzetközi szinten is teljesíteni képes focisták nevelésében gondolkozott, a befektetéseknek pedig meglett az eredménye: először 2017-ben látszott, hogy elindult valami, amikor az angolok utánpótlás szinten az U17-es és U20-as világbajnokságot, illetve az U19-es Eb-t is megnyerték.

Ezekben a korosztályos csapatokban számos olyan játékos szerepelt, mint Mason Mount, Phil Foden, akik ma Southgate felnőtt válogatottjának is meghatározó tagjai. Az utánpótlás pedig itt korántsem ér véget. Saka, Jude Bellingham vagy éppen Reece James az idei Eb-n alig kaptak lehetőséget, de következő években mind átvehetik egy-egy kiöregedő, vagy kevésbé minőségi játékos helyét a csapatban. Az válogatottnak, ami így is a torna második legfiatalabb átlagéletkorú csapat volt, még bőven vannak tartalékai.

Érdemes megjegyezni, hogy amikor Dyke annak idején a vb-győzelemről szóló hangzatos kijelentését tette, azt a célt is megfogalmazta, hogy Anglia játsszon elődöntőt a 2020-as Eb-n. Ha így nézzük, a válogatott még előrébb is tart, mint a megfogalmazott szövetségi elvárás volt annak idején.

Mivel az alapok stabilak, Southgate kapitányi posztja (az elsősorban külföldről jövő) zúgolódó hangok ellenére teljes biztonságban van, a 2022-es vb-ig pedig alig másfél év van csak hátra, nehéz látni, hogy az angolok ne az egyik nagy esélyesként várják azt a tornát. Az 1966-os világbajnokság óta tartó hosszú várakozás egy nagy trófeára ugyan egyelőre tovább folytatódik, de a sorozat megtörése talán sosem érződött ilyen közel az angolok számára, mint most.

Forrás: Goal.com