10 játékos, aki az Eb-n nyújtott teljesítményével kiérdemelt egy nagy szerződést

Természetesen a világ legnagyobb klubjainak játékosmegfigyelői is árgus szemekkel figyelik az eseményeket, hátha ők is kiszúrnak valami olyat ezen a tornán, ami eddig elkerülte a figyelmüket. Az Eb-n megforduló focistákat nyilván jól ismerik, hiszen klubszinten is követik a fejlődésüket, mégis, egy nagy világverseny pályafutásokat képes megváltoztatni, elég a 2014-es világbajnokságon végérvényesen berobbanó James Rodriguezre gondolni, aki rövid idő alatt a Real Madridnál kötött ki.

Mindent figyelembe véve Doku kevés lehetőséget kapott, hogy megvillantsa képességeit. A belga válogatott legfiatalabb játékosa Eden Hazard sérülését követően, Olaszország ellen került be a kezdőcsapatba.

Miközben a válogatott teljesítménye hagyott kívánnivalót maga után, a Rennes szélsője nagyot játszott, kreativitásával és döntéshozatalával egyaránt kiemelkedett a rutinos olasz védelem ellen, amivel megmutatta, nem riad vissza a nagyobb feladatoktól. Komoly harc alakulhat ki érte a nyáron, hiszen fiatal és tehetségéhez mérten még megfizethető is.

Szinte már készpénznek vehetjük, hogy ezen a nyáron elhagyja az Arsenalt, és már az is eldőlni látszik, hogy az AS Románál folytatja a pályafutását. Az Eb-n nyújtott teljesítményére azonban felkaphatták a fejüket a klubok sportigazgatói, szenvedéllyel, komoly vezetői képességeket megmutatva segítette negyeddöntőhöz a csapatát.

Xhaka ezúttal mélységi irányítóhoz méltó módon higgadt tudott maradni, ha arra volt szükség, ám a védekező középpályásokra jellemző agresszivitás sem hiányzott belőle. Egy ilyen Eb után pedig akár többet is kisajtolhat a kérőkből az Arsenal, már ha nem egyeztek meg fix vételárban valakivel a torna előtt.

Elég jól sikerült ez az EB az Atalantának. Joakim Maehle alaposan meglepte a világot azzal, hogy jobblábas létére mennyire hasznos tagja tudott lenni a dán válogatott támadójátékának – épp mint Leonardo Spinazzola az olaszoknál – ő azonban csak fél éve igazolt a bergamóiakhoz, így talán Robin Gosens reálisabb célpont lehet a szárnyvédőkre vágyó kluboknak.

Portugália ellen ő volt a német válogatott legveszélyesebb játékosa, hatékonyan töltötte túl a védelmet, beadásaival és befejezéseivel egyaránt komoly károkat okozott. Átmeneti fázisokban rendkívül jól használható, és leginkább a háromvédős rendszer illik hozzá, mivel vele azért inkább a támadójátékot lehet felpörgetni, mintsem a védelem szélét stabilizálni.

Az olasz válogatott fejlődése leginkább a középpálya újjászületésére vezethető vissza, ezen a poszton ugyanis egyre érdekesebb játékosokat nevel ki az ország. Marco Verratti kiváló példa, hiszen megvan benne a klasszikus olasz tízesek eleganciája és helyezkedése, egyúttal a Gattuso-szerű pitbullmentalitás, a szó legnemesebb értelmében.

Nicolo Barella szintén elég jól ismert a Serie A-ban, a szélesebb közvélemény viszont talán csak most szembesült azzal, mennyire jó kis játékos. A friss olasz bajnok hihetetlenül széles repertoárral rendelkezik, ráadásul a nagyobb tempót is jól bírja – így neki talán még érdemes is lenne külföldi lehetőségek után nézni.

Állítólag a Premier League-ből lennének is kérői, ám az anyagi nehézségeivel együtt is nehéz elképzelni, hogy az Inter lemondjon egyik legértékesebb játékosáról.

Rögtön az első meccsen kapott három gólt, és a helyzet a torna haladtával sem nagyon változott a törökök szempontjából, Ugurcan Cakir teljesítményét azonban nem sok kritika érhette. A Trabzonspor kapusa megmutatta, hogy kiválóan helyezkedik, bár az is kiderült, hogy a lábbal való játék terén vannak még gyengeségei.

Ritka, hogy a török kapusok jól teljesítsenek európai topligákban, ami így az ő esetében is vethet fel kérdéseket, ám a potenciál nehezen vitatható, nem is lenne vészesen drága igazolás, 25 évesen pedig rengeteget fejlődhet még.

Tinédzserként lemondott róla az Arsenal, azóta viszont – immáron a PSV-nél – rendkívül izgalmas tehetséggé érett. Az Eb-re leginkább csereként vitték ki, de szép lassan bekerült a kezdőbe Memphis Depay oldalán.

Alapvetően inkább számít nyers tehetségnek, játékának erősségei mégis látványosan domborodtak ki a tornán: gyors, jól ismeri fel a játékhelyzeteket, és könnyedén váltogatja a posztját is.

Mivel a támadókért rendszerint vagyonokat kérnek, Malen okos befektetés lehet a hosszabb távban gondolkodók számára, mert az Eb alapján készen állhat, hogy magasabb szinten is bizonyítson.

Öt évvel ezelőtt már a jövő szupersztárját látták benne, ő lett a 2016-os torna legjobb fiatal játékosa, nyáron pedig lecsapott rá a Bayern München. Hamar kiderült, hogy korai volt neki az a váltás, és hosszú időbe telt, mire újra formába tudott lendülni: ebben a szezonban viszont bajnok lett a Lille alapembereként.

Mivel a képességei vitathatatlanok, ismét felmerül a kérdés, készen áll-e a váltásra. Az bizos, hogy érettebb, bölcsebb lett, egy alapvetően lassabb környezetben pedig ő jelentheti a szükséges szikrát - a Juventushoz például kifejezetten illene egy ilyen profillal rendelkező játékos.

A 25 éves jobbhátvéd, akit Denzel Washingtonról nevezte el, hamar közismert játékossá vált Hollandiában. Denzel Dumfries a Sparta Rotterdam és a Heerenveen után a PSV-hez szerződött, egy ilyen Eb után pedig a külföldi lehetőségek is megnyílhatnak előtte.

Sebessége, fizikuma, beadásai és befejezései egyaránt élményszámba mentek ezen a tornán. Miközben a verseny inkább a balhátvédek tündökléséről szólt, Dumfries a védelem másik oldalán hívta fel magára a figyelmet remek játékával, ne csodálkozzunk, ha a következő idényt mondjuk a Premier League-ben kezdi meg.

Mikkel Damsgaard olyan világversenyen van túl, amelyhez hasonlóra talán még sosem volt példa. A 20 éves tehetséget Christian Eriksen cseréjének szánták, így hát nem is számított sok játékra, az első mérkőzésük sokkoló eseményeit követően azonban a kezdőcsapatban találta magát.

Damsgaard azóta kiválóan játszik, a korábbi edzője, Claudio Ranieri által csak „ígéretnek” nevezett középpályás a letámadás egyik motorja, kreativitásával állandó veszélyt jelent, és a válogatott történetének legfiatalabb Eb-gólszerzője lett. Számtalan klub érdeklődését felkeltette ezzel a játékkal.

Danny Ward története azért érdekes, mert úgy került a walesiek kapujába a 96 válogatottsággal rendelkező Wayne Hennessey kárára, hogy a Leicester Cityben egyetlen bajnokin sem kapott lehetőséget. Volt tehát bőven rizikó a húzásban, de mondhatjuk, hogy kifizetődött.

Ward remekül védett, Svájc ellen konkrétan ő volt a válogatott legjobbja, pedig nem volt könnyű dolga, hiszen két fiatal védő dolgozott előtte. 28 évesen még pont lehet benne egy nagy dobás, hogy kitörjön a második számú kapus szerepéből, azt egyértelműen bizonyította, hogy valahol máshol harcban lehet a kezdőért is.

Forrás: FourFourTwo

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.