Löw nyerte a taktikai csatát, Deschamps a meccset

Didier Deschamps megtartotta az Izland elleni 5-2-es meccsen használt csapatát. Ez azt jelentette, hogy Samuel Umtiti ismét a kezdőben találta magát és Moussa Sissoko is megkapta a bizalmat, annak ellenére, hogy N'Golo Kanté bevethető volt. A francia kezdő 4-2-3-1-re, esetleg 4-4-2-re hasonlított a szokásos 4-3-3 helyett.

Joachwim Löw az eltiltott Matts Hummelsre, a sérült Sami Khedirára és Mario Gomezre nem számíthatott. Meglepő volt, hogy Emre Cant betette a kezdőbe, a torna során először, a támadók közé pedig ismételten Julian Draxler került be a 4-3-3-as formációban.

Az első félidőben Németország az Eb legjobb félidejét produkálta - a magas színvonalú meccshez azonban nem társult magas színvonalú befejezés.

A tornára eddig szokatlan módon a menedzserek formációválasztása komoly hatással bírt a mérkőzésre. Deschamps érthető módon ragaszkodott az Izland ellen sikeresen alkalmazkodott rendszerhez, ugyanakkor elég kockázatos volt védekező középpályás nélkül játszani Németország ellen. Különösen úgy, hogy Mesut Özil és Julian Draxler is rengeteget mozgott be a középső területekre. Ez a döntés - a győzelem dacára - nem bizonyult okos gondolatnak, és meghatározta az első félidő képét.

Löw döntése szinten fontos volt. A korábbiakban a 4-2-3-1 vagy a 3-4-2-1-es formációkat használta (utóbbit az olaszok ellen), az elődöntőben pedig a 4-3-3-at választotta, ahogyan a világbajnokságon is. Cant elsősorban azért választotta, mert az energiája és a fizikális játéka Paul Pogba és Blaise Matuidi ellen fontos volt. Bastian Schweinsteiger nagyon mélyen játszott, gyakorlatilag extra belső védőként, ami megerősítette a németek védekezését a két francia támadóval szemben és lehetővé tette a védőknek, hogy nyomást helyezzenek a csatárokra, ha szükség volt rá.

A meccs első 5-10 percét a franciák uralták, és hihetetlenül intenzív volt a játék. Ahogyan lenyugodtak a kedélyek, úgy vette át az irányítást Németország. Dominálták a középpályát, a támadóik mozgása pedig - különösen a pálya jobb oldalán - folyamatosan széthúzta a franciák formációját. A támadó harmadban nyújtott teljesítmény közötti különbség önmagáért beszél.

Franciaország képtelen volt a 4-4-2-es formációban járatni a labdát, különösen a támadók voltak keveset játékban. Nem tudtak nyomást helyezni a védőkre, vagy akár akadályozni Jérome Boateng megindulásait - aki ismételten zseniális volt a játék ezen részében - és a gyors visszazárások sem mentek nekik. Csak akkor lehetett megfigyelni a 4-4-2-es formációt, amikor Németországnál nagyon sokáig volt a labda, és a francia harmadban zajlott a játék. Ebben az esetben is gondot jelentett az, hogy túl sok területet hagytak a pálya középső részén. Tökéletes példája volt ez annak, hogy az ehhez hasonló rendszerek miért nem népszerűek - azokat az eseteket leszámítva, amikor extra középpályást játszanak a támadók.

Franciaországnak nem volt terve Toni Kroos megállítására, aki ismételten fantasztikus teljesítményt nyújtott. Olaszország mindent megtett annak érdekében, hogy a támadóik segítségével minél kevesebb szerepe legyen a pályán, de Griezmannak nem volt meg ehhez a szükséges fizikuma. Annak ellenére, hogy két gólt is szerzett a meccsen, és az ellentámadásoknál aktív volt, egyértelműen lehetett látni rajta a fáradtságot. Kroos nagyjából abban a zónában játszott, ahol Griezmannak kellett volna védekeznie, és így a Real középpályása könnyedén begyűjthette a rövid passzokat hátulról. Amikor Paul Pogba kilépett rá, hogy nyomás alá helyezze, területek nyíltak Draxler és Özil számára a pálya középső részében.

Támadásban Németország olykor a szélső védők fellépésével 2-3-5-ös játékrendszert alakított ki, ami mindkét francia szélsőnek komoly gondot okozott, de különösen Dimitri Payetnek, aki védekezésben egyértelműen gyengébb Moussa Sissokónál.

Különösen a jobb oldalon lehetett német dominanciát felfedezni, ahol Németország remek mozgásokat hajtott végre. Mesut Özil gyakran lépett be középre, ami azt jelentette, hogy Patrice Evrának le kellett követnie a mozgását, így területek nyíltak Joshua Kimmich számára. Eközben Emre Can szintén belépett az ellenfél balhátvédjének területére, ezzel hasonló mozgást végezve, amit a Jürgen Klopp első néhány meccsén láthattunk tőle - igaz akkor a másik oldalról tette ezt.

Ez a fajta mozgás teljesen váratlanul érte a francia csapatot, és ötletük sem volt a megállítására. Can jó beadása szélről Thomas Müller felé, egyértelműen az egyik esélye volt Németországnak a gólszerzésre, az volt meglepő, hogy nem próbálkozott több hasonló megmozdulással. Különösen figyelembe véve azt a tényt is, hogy Kroos hatékonyan kontrollálta a középpályát, és Özil gyakorlatilag a harmadik belső középpályása volt a csapatnak. Ehhez hasonlóan az is meglepő, hogy ezeket a mozgásokat gyakorlatilag a tornán sem láthattuk, pedig a csapatok hiába őrizték kiválóan a pálya középső részét, széleken sebezhetőbbek voltak a rendszerek. A középső zónákból való szélre futásokkal nehéz lett volna mit kezdeni.

Németországnak egy nagy gondja volt, méghozzá a befejezés. Müller ebben a tekintetben nem volt hatékony a tornán, nem mozgott jól és sokszor szerencsétlenkedett a labdaátvételeknél is. Egy elemzésben leegyszerűsítőnek tűnhet egy ilyen gondolat, de valószínűleg egy jó formában lévő középcsatárral Németország betalált volna az első félidőben. Deschamps-nak ebben az időben a német fölény miatt a rendszer változtatásán kellett gondolkoznia.

Franciaországot arra kényszerítették, hogy ellentámadásokkal építkezzen, de kevés igazán jó összjátékot sikerült produkálniuk. A legjobb esélyük az ellentámadásra akkor alakult ki, amikor egy előre vágott labdát Giroud elfejelt Boateng elől és a kapura törhetett. A megfelelő sebessége azonban nem volt meg a támadás befejezéséhez, Benedikt Höwedes zseniálisan szerelte az Arsenal csatárát.

A fő veszélyt Griezmann jelentette. Habár összességében nagyon fáradtnak tűnt, a bal oldali megindulásai az első félidőben veszélyesek voltak - különösen, amikor Matuidivel sikerült az összjáték, majd Manuel Neuer kapujára lőtt.

A nyitó gól mindent megváltoztatott. Szinte a semmiből érkezett - Schweinsteiger kézzel ért a tizenhatoson belül a labdához egy szögletet követően, Griezmann pedig magabiztosan értékesítette a büntetőt.

Löw nem nagyon nyúlt bele a mérkőzésbe, azt kérte szünetben a csapatától, hogy folytassák az első félidőben nyújtott játékot. A franciák kitartottak a 4-4-2-es formáció mellett, ugyanakkor mélyebben védekeztek, és jobban védték a támadók a középpályát. Németország labdabirtoklásban domináns maradt, de már nem tudták olyan szinten megbontani a franciák alakzatát, mivel azok a saját tizenhatosukon belül fegyelmezetten védekeztek. Németország feladata a gólszerzésre egyre nehezebbé vált.

Kroos ugyanakkor továbbra is remekül építette a játékot a támadó harmadban, és Özil is hasonlóan veszélyes volt. A Jonas Hector felé ívelt labda, majdnem tökéletes volt. Németország azonban elkezdett görcsössé válni - ezen Boateng sérülése sem segített.

Löw második cseréjével Mario Götzét küldte pályára Emre Can helyett, ezzel 4-2-3-1-re váltottak, Özillel középen. Négy perccel később már reagált is erre Deschamps, beküldte Kantét a védelem erősítésére. Meglepő módon Matuidi kilépett bal oldalra és nem váltottak 4-3-3-ra, vagy 4-1-4-1-re.

Szinte azonnal megszerezte Franciaország a második gólt. Az elsőhöz hasonlóan ez is a semmiből jött, Kimmich hibázott a tizenhatoson belül, majd Neuer nyúlt rosszul Pogba belőtt labdájához. Griezmann kihasználta a lehetőséget, és megszerezte hatodik gólját a tornán. Franciaország szokatlan módon képes volt nyomást helyezni a németekre a tizenhatos környékén és kikényszeríteni a labdaszerzést. A mérkőzés végeredménye azonban nem áll összhangban a pályán látott teljesítménnyel.

Franciaország megnyerte a mérkőzést, de a taktikai csatában Löw bizonyult jobbnak. A meglepő váltása a 4-3-3-as formációra lehetővé tette, hogy uralják a középpályát és megtalálják az utat a jobb szélen. Egy ki nem kényszerített hiba előnybe hozta Franciaországot, így mélyebben védekezhettek, és a formációjuk kevésbé volt sebezhető.

Németország az első félidő nagy részében az Eb-n látott legjobb teljesítményüket nyújtotta. Kroos teljesen uralta a középpályát, de Özil betörései is kiválóak voltak. A középcsatár posztján nyújtott gyenge teljesítménnyel nem tudtak mit kezdeni.

Vajon Deschamps végre megtalálta az ideális kezdőjét? A 4-4-2 remekül működött Izland ellen, ezúttal viszont nem passzolt a mérkőzés képéhez. Portugália ellen, ahol szintén számíthatnak a középső zónában mozgó támadókra, nem lenne meglepő ha ismét a 4-3-3-as formációt használnák.