Éder pályára lépése döntötte el a meccset

Fernando Santos ismét számíthatott a sérülésből visszatért Pepére, valamint eltiltása után William Carvalhóra, így Bruno Alves és Danilo csak a kispadon kaptak helyet. Cristiano Ronaldo egy félidőt sem bírt ki, Ricardo Quaresma szállt be a helyére.

Didier Deschamps nem változtatott a kezdőjén, ami azt jelentette, hogy N'Golo Kanté ezúttal sem szerepelt a csapatban.

A mérkőzés összességében csalódás volt, a képét nagyban megváltoztatta Ronaldo sérülése is. (Az alábbi grafikán a távozása utáni formáció látható). Franciaország jobban teljesített 90 percig, de Portugália a hosszabbításban elkezdett támadni.

Mindkét csapat 4-4-2-es formációval kezdett, ezen belül azonban voltak különbségek. A portugál középpálya bizonyos időszakokban a gyémánt alakzatra hasonlított, ahogyan azt eddig is megszokhattuk. Adrian Silva ilyenkor feljebb lépett és a védelem előtt egyedül Carvalho szűrte a támadásokat. Amikor Franciaországnál volt a labda, a gyémántalakzatból visszahúzódtak egy zárt, négyes láncra középpályán.

A francia csapat rendszere papíron 4-2-3-1 volt, de Antoine Griezmann szerepkörét tekintve inkább második csatárt, és nem tízest játszott. Miután Carvalho szorosan őrizte, akkor sikerült leginkább veszélyes helyzetet kialakítani, amikor feljebb lépett a támadásokkal.

A mérkőzés jó tempóban kezdődött, Franciaország már a portugál kapu előtt letámadott, ami néhány alkalommal hibára kényszerítette a védőket. Pepe, aki egyébként remek mérkőzést hozott le a találkozón, különösen kényelmetlenül érezte magát ebben a szakaszban, és Portugália nem tudta előre juttatni a labdákat. Az első lehetőség így is előttük adódott, Cedric Soares ívelte be a labdát a védelem mögé Naninak, aki kapu fölé lőtt.

Az első francia lehetőség a szoros emberfogásukból indult, illetve a mérkőzés kulcs mozzanataihoz is köze volt. Először Olivier Giroud lépett ki Pepére, aki elcsúszott, így a labda Dimitri Payethez került. A West Ham játékosa belőtte a labdát középre, majd Griezmann fejese után Rui Patríciónak kellett nagyot védeni. A legfontosabb jelenet azonban Ronaldo sérülése volt. Payet nagyon agresszíven követte a Real klasszisát, és megszerezte a labdát, közben keményen ütközött Ronaldóval. A játékos két kísérletet is tett a meccs folytatására, mielőtt érkezett a helyére Quaresma.

Ez teljesen megváltoztatta a meccs képét. Franciaország elveszítette a kezdeti momentumát - a következő 15 perc ugyanis javarészt arról szólt, hogy képes lesz-e folytatni a meccset Ronaldo. Portugália erre reagálva a rendszerbe is belenyúlt Quaresma beállását követően. Átváltottak 4-3-3-ra, amiben Nani lett az előre tolt csatár, Quaresma indult jobbról, Renato Sanches belépett középre, Joao Mario pedig feljebb került.

Az első félidő legjobb teljesítményét egy olyan játékos nyújtotta, aki annak is örülhetett, hogy bekerült a kezdő tizenegybe. Moussa Sissoko csak akkor került be a csapatba, amikor Deschamps feláldozta Kantét, hogy Griezmann középre kerülhessen. Sissoko meghálálta a bizalmat, az első félidőben nagyon veszélyesen játszott a jobb szélre kihúzódva.

Nem nagyon volt ötlete Portugáliának a megállítására. Silva és Sanches elsősorban a labdabirtoklásban kevés segítséget nyújtó Paul Pogbára koncentráltak, illetve Blaise Matuidire, aki védekezésben ugyan nagyszerű volt, de a támadásokhoz keveset tudott hozzáadni. Raphael Guarreiro is inkább bal szélen maradt, és nem mozgott be, hogy ezzel megállítsa Sissokót, aki sokszor be tudott futni az üres területekre. A befejezéseknél inkonzisztens volt, de ő volt az egyetlen játékos a pályán, aki egyáltalán párharcokra vállalkozott.

A legjobban felépített támadások francia részről, a pálya bal oldalán alakultak ki, a mérkőzés képét is leginkább ez határozta meg. Ahogyan a lentebbi grafika is mutatja, a kidolgozott helyzetek és a lövések döntő többsége, a pálya bal oldaláról érkezett.

Ennek két oka is volt. Az első órában a portugálok jobbhátvédje, Cedric Soares gyakran túlzottan is keményen őrizte Payetet, ami lehetőséget teremtett Giroud és Griezmann számára is, hogy kihasználják az így üresen hagyott területeket. A két legjobban felépített francia támadás is a két csatár összjátékából származott, mindkét esetben nagyszerű Rui Patrício védéssel zárult az akció. Patrice Evra szintén kihasználta a szélen nyíló területeket.

A bal oldali dominancia második oka, hogy egy óra után Payetet lecserélte Deschamps, és beállt a helyére Kingsley Coman. A Bayern szélsője a szokásos direkt játékát hozta, többször lecselezte Soarest, és helyzeteket alakított ki a betöréseivel, köztük egy Griezmann fejére ívelt labdával, amit végül a gólkirály a kapu fölé fejelt.

A legfontosabb változásokat a cserék hozták el. Santos pályára küldte Joao Moutinhót Silva helyére, így Portugália sokkal intelligensebben tudta járatni a labdát a szélek felé, és először a mérkőzés folyamán, sikerült kiegyenlíteni az erőket a francia középpályával.

A kulcs azonban mindkét oldalon, a két támadó pályára küldése volt. Andre-Pierre Gignac Giroud-t váltotta, míg Éder Sanches helyére jött be. Ezzel Joao Mario került középre, Nani pedig eredeti posztjára, szélre húzódhatott ki. Mindkét csere előtt voltak lehetőségek. Gignac a hajrában közel állt, hogy hős legyen, Evra lapos beadását követően kicselezte Pepét, majd rosszul eltalált lövésével a kapufát találta telibe.

Portugália még jobban járt a cserével, innentől kezdve ugyanis ők irányították a meccset. Éder csapatának teljesen új lehetőségeket adott támadásban, és elképesztő volt, ahogyan fizikailag folyamatosan megverte a védőit, megtartotta a labdákat és szabadrúgásokat harcolt ki.

Ronaldo sérülésére nem sikerült megtalálni a helyes választ Nani szerepkörével, de Éderrel a portugál csapat újra egységes lett. Tíz perccel a hosszabbítás vége előtt, Éder kapott egy rövid átadást Moutinhótól, átverekedte magát Laurent Koscielny-n, és beverte 23 méterről a győztes gólt.

Portugália történetének legfontosabb gólját egy erős, háttal a kapunak küzdő kilences szerezte. Némileg váratlanul, tekinve, hogy Portugália évek óta nem találja a megfelelő középcsatárt, és még érdekesebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Santos nem is bízott bennük, és inkább állt fel középcsatár nélkül.

Ez a válogatott összességében is elég furcsa volt. Santos olyan csapatot épített, ami főleg a védekezésre koncentrált, mégis szokatlanul mozgékony volt a középpályán, és ami nem tudta megoldani a széljátékot, noha a legjobb támadói történetesen szélsők. Valahogy ez mégis összeállt, és ismét megerősítették azt, mennyire fontos a vereség elkerülése - a 90 percek során Portugália egy győzelem mellett hat döntetlent ért el. Portugália csak egyetlen gólt kapott az egyenes kieséses szakaszban, és ez lett zsinórban a negyedik Európa-bajnokság, ahol a legjobb védelemmel rendelkező csapat nyerte a tornát. Görögország 2004-ben, Spanyolország 2008-ban és 2012-ben egyetlen gólt sem kapott az egyenes kieséses szakaszban. Nehéz lenne Portugália stílusát támadásban megnevezni, de Ronaldónak, Naninak, és még Édernek is, voltak kulcsfontosságú megmozdulásai a tizenhatoson belül.

Deschamps-ot kritizálni fogják majd a bizonytalansága miatt, amiért ritkán találta meg a legjobb formációját, így arra kényszerült, hogy meccs közben variáljon. Nem tudta megtalálni azt a rendszert, ahol a két sztárja, Paul Pogba és Antoine Griezmann egyszerre tudnak jól teljesíteni. Griezmann a 4-4-2/4-2-3-1-es felállásokban, Giroud mögött játszott jól, Pogba pedig a 4-3-3-ban mutatta legjobb pillanatait, amikor a középpályáról lehetősége volt az előre törésekre. Annak a döntésnek, hogy a Griezmannak jobban fekvő rendszert favorizálta a végén, volt értelme, figyelembe véve a játékos formáját, és talán nem lehet azért hibáztatni, mert a torna legjobb gólszerzője, nem tudta értékesíteni a lehetőségeit a fináléban.