Cristiano Ronaldo megújult öröksége

Ugyan Cristiano Ronaldo sérülés miatt nem tudta végigjátszani a labdarúgó Európa-bajnokság vasárnapi fináléját, mégis megnyerte első válogatott tornáját, ez pedig nagyon nem mindegy abból a szempontból, hogy évtizedekről visszatekintve hogyan fogunk visszaemlékezni rá.

Az elmúlt években úgy tűnt, Lionel Messi válogatott eredményei miatt kell majd újraértelmeznünk ezt a korszakot, hiszen az argentin zsinórban három nyáron játszott döntőt nemzeti csapatával, és elég közel volt ahhoz, hogy eddig is páratlan karrierjéhez hozzáadjon még egy nagy sikert, és Maradona vagy Pelé nyomdokaiba lépjen azzal, hogy sikerre vezeti válogatottját is.

Úgy tűnik azonban, hogy ez nem lesz így, ugyanis a zsinórban harmadik elvesztett döntő után bejelentette, nem lép pályára többet az argentinoknál. Ezzel szemben nagy riválisa, Cristiano Ronaldo, ha nem is volt a pályán aktív tagja a finálénak, hiszen Payet lerúgta őt, a portugál válogatottal is a csúcsra ért, és Európa-bajnok lett - ezzel a három BL-címe mellé újabb fontos trófeát szerzett alig hat héttel legutóbbi aranyérme után.

Más kérdés, hogy a portugál válogatott papíron mindig is rosszabb volt, mint az argentin (leszámítva talán CR karrierének elejét, a 2004-es, hazai Eb-t), így ő a válogatott miatt soha nem volt akkora nyomás alatt, mint Messi, tőle nem várták el annyira, hogy csúcsra vezesse honfitársait. Ennek ellenére neki összejött, igaz, nem igazán hollywoodi körülmények között, hiszen nem ő lőtte győztes gólt, nem játszott fantasztikusan - mi több, szinte nem is játszott.

A csapattársak ennek ellenére megcsinálták azt, amit neki 12 éve át kellett élnie, azaz a házigazdát legyőzve lettek Európa-bajnokok. Ennek ellenére senki nem vitatja Ronaldo tetteit, hiszen a selejtezősorozat legereményesebb portugálja volt, és az Eb-n is ő lett a házi gólkirály három találatával - ellenünk kétszer egyenlített, ezzel juttatva tovább a portugálokat, és betalált Walesnek is az elődöntőben.

Persze nem volt ez olyan teljesítmény, mint Maradonáé 1986-ban, de Ronaldo a válogatottban nem is akkora szólista, mint az argentin volt, vagy mint amit a Real Madidban művel. Teljesen más szerepkörben játszott, megtartotta a labdákat, belátta, hogy itt nem tudja azt produkálni, amit a Királyiaknál, mert hogy a csapat sem ugyanaz. Beállt a sorba, a Santos által elképzelt taktikát tökéletesen lejátszották, egyszer sem kaptak ki az Eb-n, végig biztatta csapattársait, a döntő félidejében szenvedélyes beszédet tartott az öltözőben, a találkozó hosszabbításában pedig gyakorlatilag edzőként vizsgázott az oldalvonal mellől.

"Rettenetesen boldog vagyok, történelmet írtunk. 2004 óta erre készültünk, megérdemelten lettünk Európa-bajnokok. A torna elejétől fogva bíztunk ebben, az edzőnk pedig remek taktikát talált ki számunkra. Karrierem egyik legboldogabb pillanata ez, amit szeretnék megköszönni nem csak a csapattársaimnak, hanem a szurkolóinknak is." - mondta CR7 a finálé után.

Ugyan a többiek nem mondtak nyilvánosan ilyen jellegű köszönetet szupersztárjuknak, de legyünk biztosak abban, hogy ők is ugyanilyen hálásak neki. A BL-Eb dupla gyakorlatilag egyedülálló, ezzel a két trófeával szinte biztosra vehető, hogy év végén, illetve a következő év elején megkapja negyedik Aranylabdáját, ezzel az első olyan focista lehet, aki kétszer is megvédi azt a címét.

31 éves korára Pelé visszavonult a válogatottól, és úgy tűnik, Messi is hasonlóan cselekszik. Erre az időre Maradona legjobb évei is mögötte voltak a nemzeti csapatban, Cé azonban bizonyította, neki a nemzeti csapat is legalább olyan fontos még mindig, mint a Real Madrid. Megnyert egy olyan bajnoki címet, ami Messinek, vagy éppen Cruyffnak sem jött össze - csúcsra ért válogatottal.

A legtöbb nagy egyéniség hatalmas inspirációt jelentett a válogatottban is, de Ronaldo azok után, hogy klubszinten csúcsra ért a Manchester Uniteddel és a Real Madriddal is, országa színeiben elért sikerével tökéletessé tette karrierét. A Messivel való összehasonlítása évtizedek távlatából is elkerülhetetlen lesz, hiszen egy időben vannak ők a csúcson, és együtt uralják az elmúlt évtized labdarúgását, Ronaldonak most már van egy olyan címe, ami Messinek nyilván sose lesz (Európa-bajnok nem lehet), de amit egyelőre nem tudott elérni (válogatott kontinensbajnoki cím.).

2004-ben Ronaldo a pályán sírt a görögök elleni vereség után, most azonban csak és kizárólag örömkönnyeket láthattunk tőle az Eb-döntő után. Vasárnap CR bizonyította, nehéz körülmények között, akár a pályán kívülről is vezér tud lenni.

Sir Alex Ferguson pedig (aki a meccs után hatalmas ölelésben részesítette egykori tanítványát) vélhetően dagadt az önbizalomtó, amikor Ronaldo az órája helyét mutogatta a játékvezetőnek... :)