Antoine Griezmann felemelkedése

A francia válogatott és az Atlético Madrid támadója, Antoine Griezmann egyértelműen az idei labdarúgó Európa-bajnokság egyik, ha nem a legnagyobb sztárja. Hat góljával toronymagasan vezeti a torna góllövőlistáját, Írországot és Németországot gyakorlatilag egymaga intézte el két-két góljával, és egy jól sikerült fináléval akár még az év végi Aranylabda-szavazáson is szóba kerülhet a neve. De honnan jött, ki ő? A Sky Sports segítségével utánajártunk.

Mint jó pár másik játékos esetében (N'Golo Kanté, Riyad Mahrez, hogy csak az elmúlt szezonban feltűnt focistákat említsük), a kicsi Griezmannt is azért tanácsolták el több klubtól is Franciaországban, mert túl vékonynak és alacsonynak találták. Két évvel ezelőtt a Fulham drágának találta 12 millió fontért, mostanra azonban a kontinens egyik legjobb gólszerzője lett a 25 éves játékos, aki az albánoknak is fontos gólt lőtt, és mivel Izland ellen is szerzett egy találatot, valamint adott két gólpasszt is, összesen nyolc francia gólban volt érintett valamilyen úton-módon a gallok 13 találatából. Nem meglepő, hogy a L'Equipe, a legnagyobb francia sportnapilap a napokban "Griezmann Generáció"-nak nevezte a Les Bleus-t. A csatár már most nemzeti hős Franciaországban, és ha esetleg az ő vezérletével ülnek fel 2000 után ismét Európa trónjára, még inkább a mennybe fog menni.

Csak hogy kicsit elhelyezzük Griezmann mostani teljesítményét, álljon itt néhány adat: már most több Eb-gólja van, mint Zinedine Zidane-nak, és ha a fináléban is betalál, Thierry Henryt is lehagyja ebben a tekintetben - csak az örök Eb-góllövőlistát vezető Michel Platini lesz előtte a nagy elődök közül ebben az összevetésben. A válogatott szövetségi kapitánya, Didier Deschamps egyszerűen csak "nagyszerű játékosnak" nevezte focistáját a németek elleni elődöntő után.

Persze Griezmann jó teljesítménye nem előzmény nélküli, hiszen bár a Bajnokok Ligája döntőjét többek között az ő kihagyott tizenegyesének következtében is vesztette el az Atlético Madrid májusban, a szezon során az 54 meccsen szerzett 32 gólja így is igen figyelemreméltó volt, messze pályafutása legjobb évén van túl, edzője, Diego Simeone pedig - nyilván némi elfogultsággal, de - nemes egyszerűséggel a világ három legjobb játékosa egyikének nevezte őt tavasszal. Noha jelen pillanatban valóban igen sok együttes van, aki szeretné magánál tudni a franciát, Griezmann útja a csúcsra minden volt, csak egyenes nem. A legtöbb mai sztárjátékossal ellentétben ő nem egy profi akadémián nevelkedett, hanem szülővárosában, az amatőrökből álló Mâcon együttesében töltötte ifjúságát.

A nagy francia együttesek sorra elutasították a náluk próbajátékon szereplő Antoine-t, mondván, túl alacsony és túl vékony ahhoz, hogy focista legyen, mígnem 13 éves korában a Real Sociedad megfigyelője, Eric Olhats fel nem figyelt rá egy párizsi tornán. Annyira akarták a fiatal játékost, hogy sikerült meggyőzniük, hagyjon maga mögött mindent, és költözzön a baszk városba. Helyesebben a városba nem költözött el, hanem Olhatscal a spanyol határhoz viszonylag közeli Bayonne-ban maradt, mert az iskolát mindenképpen hazájában akarta elvégezni, onnan viszont egy órányi autóúttal elérhető volt San Sebastian, a Sociedad otthona, így a megfigyelővel el tudott menni az edzésekre minden nap.

"Három vagy négy évig az én házamban lakott, egy személyben voltam az anyja, az apja, a nagyanyja és az edzője is" - mondta évekkel később Griezmannról a Marcának Olhats.

Iskolai tanulmányai végeztével véglegesen San Sebastianba költözött, és a Sociedad akadémiájának egyik legfényesebb feltörekvő csillaga lett. Ami fizikálisan hiányzott a játékából, azt pótolta a sebességével és a technikai képzettségével, ennek köszönhetően öt évvel a Sociedadba igazolása után, 18 évesen már be is mutatkozhatott az első csapatban 2009. szeptember 2-án, egy Rayo Vallecano elleni, vereséggel záruló kupameccsen. A következő öt idényben, melyet a felnőtt együttes kötelékében töltött, egyre inkább kulcsjátékosa lett az együttesnek - 201 meccsen 52 gólt szerzett a Sociedad színeiben, folyamatosan javuló teljesítménnyel, miközben végigjárta a francia korosztályos válogatottakat is. 2014 januárjában a Fulham vihette volna, de az angol csapat sokallta érte a 12 millió fontos vételárat, és inkább megvették a görög Kostas Mitroglut (összesen három meccset játszott az angoloknál...) - hat hónappal később viszont bejelentkezett érte az Atlético Madrid, amely 24 millió fontot sem sajnált kifizetni a Chelsea-hez távozó Diego Costa pótlására.

Griezmann addig sem volt rossz játékos, de Simeone játékrendszerében még inkább kivirágzott. Első évében 25, a legutóbbiban már 32 gólt lőtt, ha minden sorozatot figyelembe veszünk, ha csak a bajnokságot, akkor 22-22 találat a mérlege. A spanyol bajnokságban a technikai tudása áldás, nagyon jól ki tudja használni a remek cselezőkészségét, az Atléti ellentámadásra épülő játékrendszere pedig kiválóan fekszik a gyorsaságának. Simeone alatt megtanult védekezni is, aminek most a francia válogatott is nagy hasznát látja, hiszen már vele el tud kezdődni a nemzeti csapat védekezése.

Ugyan szélősként indult, Simeone középcsatárt faragott belőle, illetve Torres (vagy most Giroud) mögött amolyan árnyékékként is kiválóan megállja a helyét. Fáradhatatlanul dolgozik, fut, bármilyen testrészével, bárhonnan képes gólt lőni, legyen szó beadás utáni fejesről, távoli lövésről, vagy egy az egy elleni szituációról.

Egy francia kisvárosból Spanyolországon át vezetett az útja a Stade de France-ig, de most egy egész nemzet mögötte áll, és mindenki azt szeretné Franciaországban, ha a nemzeti csapat megnyerné az Európa-bajnokságot Portugália ellen. A túloldalon ott lesz Cristiano Ronaldo, aki ellen egy csatát idén már elvesztett a BL-döntőben.

Most jöhet a visszavágás.