Erling Haaland a hamis Instavilágról, a gólfüggőségről, a kivételes hétköznapiságról, és a hülye válaszok erejéről

Nincs olyan mérce a világon, ami Erling Haalandot hétköznapi embernek tartaná – kivéve persze a sajátját. A különc norvég élete a futball körül forog, vérprofi módjára kel és fekszik, a pályán pedig jéghideg gyilkológépként riogatja a jobb sorsra érdemes védőket. Gólfüggőnek – és most már trófeafüggőnek – tartja magát, aki a kiolthatatlan éhségét próbálja csillapítani 7000 négyzetméteren.

Erling Haaland ritkán ad interjút, de a Telegraph újságírójával most kivételt tett.

Van, hogy a statisztika mindennél beszédesebb. Erling Haaland a Red Bull Salzburg, a Borussia Dortmund, a Manchester City és a norvég válogatott színeiben 199 gólt szerzett 203 mérkőzésen. Példátlan számok. Ez azt jelenti, magyarázza a játékos, hogy ma már szinte szeizmikus erejű sokk, ha nem kerül fel az eredményjelzőre a neve.

Labdarúgás

„Ki akarsz rúgni? Milliószor elmondtam már ezt!” – Pep Guardiola megint felpaprikázta magát

02/01/2026 - 21:23

„Így alakult ki, hogy az embereket jobban sokkolja, ha nem szerzek gólt, mint amikor betalálok” – mondja nevetve a Telegraphnak adott interjúban.

„Ha nem szerzek gólt, a norvég média címlapon hozza: Góltalan! Ez a cím. Így megy ez” – teszi hozzá. „De ezt jó dolognak tartom. Egyáltalán nem panaszkodom, én is azért igazoltam a Manchester Cityhez, hogy sok gólt szerezzek. Valahol elvárás is volt – bár talán nem ennyi – és még mindig én vagyok az a játékos, aki a végén a kapuba juttatja a labdát.”

Haaland 44 gólt szerzett a Premier League-ben, mindössze 42 mérkőzésen, ami meccsenkénti 1.05-ös átlagnak felel meg. Ezzel 216 találat választja el Alan Shearer rekordjától, amit ő 441 mérkőzésen, 0.59-es átlaggal hozott össze. Egyszerre tűnik messzinek és elérhetőnek. Kétségtelenül nevetségesen korai erről kérdezni, de vajon látjuk-e eleget Angliában ahhoz, hogy megdöntse a gólcsúcsot?

„Mennyi időre szól a szerződésem? Három év és 10 hónap maradt hátra. Van még időm, nem?” – kérdezi a norvég újabb nevetés kíséretében. Talán már ennyi idő is elég lehet neki?

„Ezt azért nem állítottam” – visszakozik gyorsan. „Ilyesmire nem is szabad gondolni. A következő mérkőzést, a következő szezont kell szem előtt tartani, és aztán egy idő után kialakul. De ha eltöltök még 15 évet Angliában, akkor miért ne? Meglátjuk.”

Meg fogjuk. Haaland legszembetűnőbb tulajdonsága, milyen természetességgel ötvözi a vidámságot, a fiatalságból fakadó életörömöt és a melegséget. Ragyogó magabiztossága és szellemessége figyelemreméltó egy 23 éves fiataltól, akinek ott hever az egész világ a lábai előtt, és még ott áll előtte az egész élet. Ő az egyik legtöbbször említett, legtöbbször elemzett futballista a világon, interjúkat azonban ritkán ad.

Erling Haaland

Fotó: Getty Images

Pedig hálás alany, nehezen lehetne szűkszavúsággal vádolni. Csacsogós és aktív, amikor pedig a felszínre kerül az önkétség szembetűnő hiánya, a szellemes hasonlatoktól sem riad vissza.

Martin Ødegaard szörnyetegként jellemezte, Jürgen Klopp őserőként, Guardiola szerint egyszerűen megállíthatatlan. De vajon ő mit mond magáról? „Zombi” – vágja rá, miközben nevet, majd hozzálát a gólszerzés és a függőség viszonyának kibontásához.

„Általában azért szoktak kritizálni, amiért nem érek a labdához” – mondja. „Van, hogy párszor visszalépek, hogy csatlakozzak a támadásokhoz, többnyire azonban körbe-körbe sétálok, elöl ácsorgok, miközben a saját világomba zárkózva végzem a mozgásaimat. Nehéz ezt elmagyarázni. Kiszakadok a testemből és zombivá válok. Mint amikor zónába kerül az ember. Figyelem a környezetemet. Várok a lehetőségre. Mert készen kell állni, amikor jön a lehetőség.”

„Készenlétben vagyok, de többé-kevésbé sétálok, miközben szkennelek és szkennelek. Várom a lehetőséget, és azon agyalok, mi minden történhet, ha itt kapom a labdát, vagy ha ott kapom a labdát. Ez egy megérzés. Nincs sok feladatom, amikor hátulról építkezik a csapat. Ott állok, várva a megfelelő pillanatra, hogy aztán… [csettint].”

Haaland képes szinte teljesen észrevétlen maradni a pályán, hogy aztán brutális és könyörtelen módon adjon magáról életjelet. Ha belegondolunk, ez nem kis dolog az ő termetével és fizimiskájával; a 195 centijével és a hosszú szőke hajával eléggé feltűnő jelenség.

Beszéd közben a testtartásával is segíti a magyarázatot, a fejét ide-oda fordítja.

Gyorsan két példát is hoz a fentebb említett jelenségre: a Burnley elleni találatait a Premier League nyitóköréből. Utólag visszanézve, és ez a találatai többségére igaz, mindegyik nevetségesen egyszerűnek, egyúttal lehetetlenül pontosnak tűnik a kivitelezésében.

Vegyük a Turf Mooron szerzett gólját, amikor mindenkinél gyorsabban reagált egy középre érkező fejesre, és már az első labdaérintéséből betalált.

„Mintha lassított felvételről néztem volna. Rodri fejesénél valahogy tudtam, hogy be fog menni. Volt egy megérzésem, hogy hova érkezik a labda, és tökéletes volt a befejezés. Ösztönösen cselekedtem. A Burnley elleni első gól színtiszta ösztön volt. Megéreztem, hova fog jönni a labda, berobbantam, majd elrúgtam.”

És a második találat, ahol visszalépett az üres területre, fogadva Julian Álvarez rövid passzát, majd kapásból felvarrta a hosszú felsőbe? „Gondoltam, hogy ott köthet ki a labda. De igyekszem nem túlgondolni. Hagyom, hogy az érzés sodorjon. Elmondani már könnyű, de ilyenkor próbálom lerázni magamról a védőket. Ez most nehezebb feladat, mert általában dupláznak. De visszaléptem, hogy meglegyen az az egy méter, ami a lövéshez kellett, aztán tüzeltem.”

Ez nagy különbség az előző idényhez képest. A csapatok egyértelműen nagyobb figyelmet fordítanak rá. Ő is tudja. Ő is érzi. Két védőt állítanak a nyakára, néha még többet is. „Úgy érzem, jobban ügyelnek a megállításomra, több játékos van rajtam. De ez rendben van, nem bánom. Nekem nagyobb kihívás, de ha többen vannak rajtam, akkor nagyobb terület jut a csapattársaimnak. Ez ilyen egyszerű. Teszem a dolgom, és ugyanazt csinálom, mint az előző idényben.”

Az előző idény, az első a Borussia Dortmundtól való távozását követően, kivételes lett. Rekordokat döntött, soha nem látott dolgokat hajtott végre. Minden sorozatot figyelembe véve 52 találatig jutott. Ráadásul mindez a triplázásban csúcsosodott ki, ugyanis a Premier League-ben, az FA-kupában és a Bajnokok Ligájában is megkaparintották a trófeát. Haaland az 1-0-ra megnyert isztambuli döntőt követően könnyek közepette fogta fel, mit értek el.

„Rengeteg érzelem szabadult fel” – idézi fel a történelmi estét. „Az egyik legnagyobb álmom, az álmom, ami az egész életemben végigkísért, valóra vált. Az álmok valóra válnak, tudod? Mindig is erről álmodoztam, és ott megcsináltam, ami csodálatos érzés volt. Nagyon boldog voltam.”

Haaland mind a mai napig a Bajnokok Ligája himnuszára kel reggelente. „Ma épp 8.15 volt” – mondja mosolyogva. „Ez a dallam mindig megmozgat.”

Manchester Cityhez való érkezésekor kijelentette: korszakalkotó játékos szeretne lenni. Bizonyos tekintetben ezt el is érte azzal, hogy hozzásegítette a klubot az európai foci Szent Gráljához, miközben hasonló ütemben termelte a gólokat, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo a karrierjük ezen szakaszában.

„Igen, szerintem is” – folytatja. „Azért jöttem ide, hogy Bajnokok Ligáját nyerjek. Ezt ki is mondtam. Megcsináltuk. Tripláztunk. Szerintem én is változtam a City játéka miatt.”

„Persze nem volt egyszerű, mert Peppel sosem az, annyira magasak az elvárásai. Pozitív gondolatokkal, pozitív energiával érkeztem, hogy feltegyük a koronát a Manchester Cityre, amely nagyon közel járt párszor a Bajnokok Ligája megnyeréséhez.”

„Premier League-et korábban is nyertek, szóval ott nem kellett sokat hozzátennem, bár a végén sikerült. Azzal a céllal érkeztem, hogy megadjam azt a kis lökést, ami ahhoz kellett, hogy a világ legjobb csapata legyen.”

„Bőven volt rajtam nyomás. Új országba érkeztem, minden tekintet rám szegeződött, és az emberek azt kérdezgették: vajon meg tudja csinálni elsőre? Időre lesz szüksége, mondták erre mások, de aztán bebizonyítottam, hogy lehet azonnal is hozni az eredményeket, elvégre pontosan ezt tettem. Volt tehát nyomás, de én szeretem ezeket a helyzeteket.”

Erling Haaland

Fotó: Eurosport

Így, hogy ennyire fiatalon összejött a triplázás, adja magát a kérdés: mi lesz a következő lépés.

„Számomra egyértelmű” – vágja rá. „Most már az a legnagyobb álmom, hogy újra triplázzunk. Képzeljétek csak el. Ennyire egyszerű. Olyan ez, mint a gólszerzés. >>Ó, imádom ezt az érzést! Újra át akarom élni!<< Ez a helyzet a Bajnokok Ligájával is. Megnyertem, és újra meg szeretném nyerni, a győzelem az önmagában is motiváló. Éhesebb vagyok, mint valaha.”

Ez az éhség korán kialakult benne. Édesapja, Alfie a City futballistája volt, ott alakult ki az erős kapocs közte és a klub között. Haaland elismerte: sok más fiúhoz hasonlóan őt is motiválta, hogy túlszárnyalja az apját.

Haaland az Egyesült Királyságban született – Leedsben – és hároméves koráig ott is élt, ám a számára sosem volt opció, hogy az angol válogatottban szerepeljen. „Norvég vagyok” – jelenti ki határozottan. „Még csak el sem gondolkoztam rajta.” Alfie szintén volt válogatott és az angol bajnokságban is játszott. „Fiatalon mindig azt gondoltam, hogy hozzá hasonlóan én is szeretnék a Premier League-ben futballozni. Mindig ott motoszkált a gondolataim között. Persze egy elég nagy csapatot alkottunk Norvégiában, a barátaimmal – akikhez a mai napig közel állok – minden nap együtt fociztunk. De már akkor is az járt a fejemben, hogy jobb szeretnék lenni az apámnál, és ezért is melóztam.”

„Már az interjú közben kaptam tőle két üzenetet, amint azt láthatjátok is, és minden nap beszélünk. Ő az apám, de kicsit úgy tekintek rá, mintha a bátyám lenne. Sokat beszélünk, nagyon jóban vagyunk. Szinte baráti a viszonyunk, ami szintén fontos.”

A családi háttér ellenére sosem érezte a nyomást, hogy futballista legyen belőle. „Ezt én akartam. Ha úgy döntök, hogy felhagyok a focival, ő valószínűleg azt mondta volna: >>Semmi gáz!<< Imád golfozni, szóval talán a golf felé terelt volna.”

Tud egyáltalán golfozni?

„Fiatalon golfoztam. Kézilabdáztam, fociztam, golfoztam és aztán anyámmal atletizáltam is [Gry Marita Braut korábbi norvég válogatott hétpróbázó]. Mindenben jó voltam. Egyébként az idősebb tesóm, Astor is. Sokat sportoltunk, és mindenben nagyon hamar jók lettünk. Magasak és sportosak vagyunk. Szeretek golfozni. De apám sosem presszionált, hogy bármit is csináljak.”

Alfie karrierjét rövidre zárta egy sérülés, 2003-ban – csupán 30 évesen – kénytelen volt visszavonulni. Haaland úgy érzi, emiatt jobban értékeli a saját pályafutását is. „Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. Remélhetőleg sosem történik ilyesmi, de minden egyes napot élvezni kell, mert sosem tudod, mi lesz másnap. Egy csomó minden látunk a világban. Néha egyszerűen csak venned kell egy nagy levegőt, megállni egy pillanatra, és végiggondolni, hogy az élet szép. Rengeteg ember van sokkal rosszabb helyzetben. Próbáld élvezni, amid van. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a legmagasabb szinten focizhatok, a legnagyobb stadionokban, a legjobb játékosok társaságában. Mázlista vagyok, el kell ismernem, ki kell élveznem. Az idő gyorsan elröpül. Tíz év múlva talán már véget is ért a pályafutásom. Ezért is fontos, hogy minden napot élvezzünk.”

Erling Haaland és Pep Guardiola

Fotó: Getty Images

Ehhez persze keményen meg is kell dolgoznia. A részletek iránt megszállott Guardiola melletti munka rengeteg feladattal jár. „Hatalmas elvárásai vannak az edzéseken” – magyarázza Haaland. „Amikor az átigazolásomat megelőzően beszéltünk, azt mondta: >>Nem érdekel, mit csinálsz. Azt csinálhatsz, amit csak akarsz. A pályán viszont koncentrálnod kell. Mert ha nem, akkor neked annyi!<<

Ez persze csak vicc volt, de az tagadhatatlan, hogy a Guardiola körüli intenzitást nehéz figyelmen kívül hagyni. „Ti is ismeritek” – teszi hozzá Haaland. „Ő egyszerűen ilyen, így működik a City is csapatként és klubként. Így lettek annyira sikeresek. Ott van a nyomás. Figyeljétek meg, mekkora a nyomás rajtunk, egyéneken minden egyes nap. Az edzéseken koncentrálni kell minden egyes nap, a nap további része viszont a pihenésről szól, nem gondolsz a focira, semmire sem gondolsz igazán.”

„Még az én esetemben is fontosak az apróságok. Persze egy kicsit más a feladatom. Csatárként a játékban nincs annyi teendőm, viszont folyamatosan koncentrálnom kell, ha esetleg hirtelen felbukkan a labda. Ha nem koncentrálok, akkor a helyzet is kimarad. Szóval fontosak a részletek, hogy mit tehetek a különböző helyzetekben.”

Úgy érzi, sokat fejlődött Guardiola kezei között.

„Igen, sokkal jobb lettem” – mondja nevetve. „Tapasztaltabbnak is érzem magam. Vagy 53 meccset játszottam a szezonban. Egy csomó mindenben jobb lettem – az idény során ezt ti is látni fogjátok. Vagy talán már most is látjátok?”

Ijesztő gondolat.

Haaland a gólszerzést a függőségek közé sorolja. „Különleges érzés. És annyira jó. Nehéz ezt elmagyarázni. De arra késztet, hogy újra és újra át akarjam élni.”

Persze nem mindig ilyen egyszerű.

„Máskor inkább csak megkönnyebbülést jelent” – ismeri el. „Megkönnyebbülés volt a Premier League-et megnyerni, mert az Arsenal az egész szezonban nyomás alatt tartott minket, a City pedig sorozatban kétszer nyert azt megelőzően, hogy idekerültem volna. Ha nem sikerül megnyernünk, azt kérdezték volna, mi a fenét csinálok egyáltalán itt. >>Nélküled megnyertük, veled viszont nem sikerült! << Szóval a Premier League megkönnyebbülés volt.”

Haaland azonban nem csak a gólszerzésről beszél érdekesen, de az előkészítésekről is megvan a véleménye. „Imádom a gólpasszokat, mert ilyenkor látom az örömöt a társak szemében, és ez csodálatos dolog” – hangzik a hozzá hasonló, könyörtelen gólgépektől szokatlan mondat. Ez a személyiségéről is sokat elárul.

„De hát nincs igazam?” – kérdez vissza kissé meglepetten. „A győzelem a lényeg. Miért nyertünk a Bajnokok Ligájában? Mert minden meccset behúztunk. Megnyertük a Premier League-et, mert mi győztünk a legtöbbször. Ehhez természetesen kellettek a gólok, de a végén csak a győzelem számít, hogy trófeákat szerezzünk. Számomra ez a legnagyobb öröm.”

Rodri, Haaland és de Bruyne

Fotó: Getty Images

Haaland felkészülése és elszántsága is legendás. Pontosan tudja, hogy a fej legalább annyira fontos, mint a test. Egy zen higgadtságával beszél a meditációról, a kékfényszűrős szemüvegről, amely segít az alvásban, az otthon lekapcsolt wifiről, illetve az alvás közben letapasztott szájáról. Van még valami? „Hm. Címlapot akartok kreálni abból, hogy mit csinálok!” – mondja, majd rátér arra, hogyan „költözik át a saját világába, elszakadva mindentől.”

Néha ez csak annyit jelent, hogy áthívja a haverjait videójátékozni, többnyire azonban „regenerálódás és pihenés, mert annyi minden zajlik az életemben, és készen kell állni a következő meccsre. Hogy csinálok-e bármi újat? Nem, nem hinném. Azért nem akarom ezt túlagyalni sem.”

Haaland egy ponton azt mondja: ilyenkor próbál lekapcsolódni a világról. „Egyfelől a Manchester City csatára vagyok, akit minden héten emberek milliói néznek. Másfelől viszont egy teljesen hétköznapi srác Norvégiából, aki most Angliában él, és szeretné jól érezni magát a körülötte lévő emberek társaságában.”

Ezt a hétköznapiságot egyre nehezebb megvalósítani. Manchesterbe igazolásakor még megtehette, hogy a városban sétálgatott, esetleg beugrott az egyik szupermarketbe. „Ezeket mind a mai napig megtehetem, csak egy kicsit nehezebb” – ismeri el. „Nem panaszkodok, soha nem is fogok, mert gyerekkoromtól kezdve erre vágytam, de az életem megváltozott. Ezzel már nem tudok mit kezdeni.”

„Egy kicsit kontrolláltabb a környezetem. Ez ilyen. De mielőtt idejöttem volna, bementem a boltba, az egyik lap pedig tételesen felsorolta árakkal, hogy mit vásároltam. Ez is az életem része, emiatt másképp kell gondolkoznom, de ezzel együtt is igyekszem olyan normális életet élni, amennyire csak lehetséges.”

Ez a szurkolókkal kialakított kapcsolatára is igaz – és nyugodtan ide vehetjük a szomszéd Manchester United fanatikusait is. „Néha belefutok Manchester United-drukkerekbe, akik mondanak ezt-azt, és a szememre vetik, hogy nem vagyok jó. Én meg rájuk nézek, és arra gondolok: ugyan már!” – mondja, és persze újra nevet.

„Nagyon fontos, hogy ne vegyünk magunkat túl komolyan. Mindenki azon van, hogy tökéletesnek mutatkozzon, én viszont úgy vagyok vele, hogy inkább lazítsunk és viccelődjünk egy kicsit. Az életben is ez a kulcs: ülj le egy pillanatra, és vegyél egy nagy levegőt.”

Haaland sajátos humorát talán nem kell bemutatni, előszeretettel ejti szándékosan laffingnak a laughing szót, ezzel cukkolva az akcentusa miatt John Stones-t, vagy mondjuk egyszavas válaszokkal reagál a tv-interjús kérdésekre.

Erling Haaland

Fotó: Getty Images

„Pontosan” – válaszol a norvég. „Mindig is azt mondtam, hogy ha hülyeséget kérdeznek, akkor arra hülye választ fogok adni. Ha most megkérdeznéd tőlem, >>Milyen alsónadrág van rajtad?<< akkor visszakérdeznék, hogy rajtad milyen van. Hülye választ adnék. Ez oda-vissza működik. Szeretek viccelődni. Korábban persze egy kicsit más volt, szabadabban csinálhattam, de a meccsek utáni kérdéseknél szeretek viccelődni. Ezt is csináltam.”

„Az életben is fontos sokat viccelődni, nálam különösen. Szerintem sok norvégnak hasonló a humora, mint az angoloknak. Ne vedd magad túl komolyan! Igaz ez a rivális csapatok szurkolóira is. Nyilván ki fognak fütyülni, de ez csak hecc. És imádom.”

„Az emberek próbálnak tökéletesnek mutatkozni az Instagramon, ahelyett, hogy lazítanának, szórakoznának. Ez magad miatt lenne fontos. Mint Jack Grealish a Bajnokok Ligája-döntőt követő ünneplésnél. Az gyönyörű volt! Mindenki így ünnepel egy Bajnokok Ligája-győzelmet, de őt a kamerák is figyelték, mert egy celeb, egy híresség, és végsősoron mindenki ilyen szeretne lenni. Nem veszíthetjük el teljesen önmagunkat.”

Grealish alkoholmámoros ünneplése kétségtelenül sok vitát szült, még ha később tagadta is, hogy valóban részeg lett volna.

Egy dolog egyértelmű: Haaland imádja az életet és a focit. Meg persze a gólokat rugdosni. Szóba kerül az is, hogy mind a 17 mesterhármasa után megtartotta-e a meccslabdát, köztük azt a hármat, amit sorozatban három hazai meccsen szerzett a City színeiben. „Szerintem 19 is van az” – mondja hamiskás mosollyal. „Igen, Norvégiában, Angliában és Spanyolországban tartom. Létrehoztunk egy remek rendszert egy sráccal, aki üvegpolcokat gyárt, arra pakoljuk őket. Minden egyes labda megvan, és még a dátumot is ráírom, hogy emlékezzek rá.”

Elkerülhetetlennek tűnik, hogy egyszer az Aranylabda is összejöjjön – fel is került a legjobb játékosokat tartalmazó 30-as listára. Ő, Kylian Mbappé és a csillagok mostani állása szerint az angol válogatott és a Real Madrid klasszisa, Jude Bellingham hasonlóan dominálhatják a következő korszakot, ahogyan azt Messi és Ronaldo tette a sajátjával.

Haalandot a játékosok és az újságírók is az Év futballistájának választották, és ugyan nem kérkedik az egyéni díjakkal, mindegyiket elfogadta, a beszédei pedig elárulták, mennyit jelentenek ezek neki.

„Apám mindig azt mondta, nem számít, milyen elismerést kapsz, mindig értékelned kell, ha valaki értékeli a teljesítményed. Ezt beleverte a fejembe” – mondja Haaland.

„Egész sokat kaptam már. Ez azt jelenti, hogy valamit jól csináltam, és alapvetően élvezem is ezeket az estéket. Az öltönyt, a színpadon készített interjút. Ugyanez a helyzet az Aranylabdával is. Szép lenne megnyerni. De nem fogok hazudni, nem ezen van a hangsúly. Arra koncentrálok, hogy jobb játékos legyek, jól teljesítsek, trófeákat nyerjek, a többi csak utána jön.”

Forrás: Telegraph

Labdarúgás

Cristiano Ronaldo az ezredik gólról álmodik, szerinte el is érhető a mérföldkő

29/12/2025 - 13:53

Premier League

"Téma lezárva" - Guardiola reagált a távozásával kapcsolatos pletykákra

20/12/2025 - 10:12