Elhunyt Jean-Pierre Adams, a 39 éve kómában fekvő labdarúgó

Igazságtalan lenne Jean-Pierre Adams életét csakis a tragikus orvosi beavatkozás alapján meghatározni. Adams elsősorban labdarúgó volt: megtermett, acélos, erőtől duzzadó, technikailag mégis alulképzett játékos, aki adottságaihoz mérten először csatárként kezdte karrierjét. Egy olyan pályafutást, mely nem is annak indult: tízéves volt, amikor elhagyta szenegáli szülővárosát, majd fiatalon egy műanyag-termékeket forgalmazó gyárban dolgozott. Csak hobbiként játszott hétvégente az amatőr regionális bajnokságokban. Képességeit nehezen lehetett elvitatni. Egy barátja javaslatára látogotatott el az Entente Fontainebleau-hoz próbajátékra, ahol szerencséjére ott ragadt, balszerencséjére viszont barátja egy autóbalesetben elhunyt. A tragédia mélyen megérintette Adamset és fogadalmat tett, hogy kitart futball mellett.

Ahogy teltek az évek, Adams a pályán egyre hátrébb húzódott. Edzői fokozatosan addig rendelték vissza, míg a belső védő poszton találta meg az igazi rendeltetését.

Igazán ismert labdarúgó végül a Cote d'Azurön lett. Az OGC Nice sikereit sokan az elmúlt évekhez kötik, pedig régebben is voltak jó periódusaik. A néhány éve még Lucien Favre-ral elért 3. helynél csak egyszer végeztek magasabb pozícióban: 1976/1977-ben 2.-ak lettek. Adams ennek a csapatnak volt az oszlopos tagja, többek között a helyi legendák, Daniel Sánchez, Nenad Bjekovic, Josip Katalinski vagy Dominique Baratelli mellett.

A francia válogatottban is bemutatkozhatott, és pillanatra úgy tűnt, hogy Marius Trésorral ők lesznek a csapat pillérei. A sajtó gyorsan el is nevezte rettegett tandemüket "Fekete őrségnek", ám azalatt a négy év alatt, amíg megfordult kék mezben, még részsikerekre sem futotta, mert a válogatott épp akkoriban ment át egy jelentősebb légörvényen. Az 1972 és 1976-os Európa-bajnokságok még 4 nemzet között zajlottak, melyeknek egyszer sem volt tagja Franciaország. A 1974-es Világbajnokság is üres lappal került be a történelemkönyvbe, Adams ideje pedig azután leketyegett. Az akadémiai képzést érintő komolyabb strukturális reformok hatását és a kor sikeredzőjének, Stefan Kovacs válogatottbeli ténykedését már csak távolról figyelhette.

Adams pályafutása hajrájában, 1977-ben egy frissen megalakult, ambíciózus, pénzügyileg alaposan megtámogatott klubhoz szerződött: a Paris Saint-Germain-hez. Balszerencséjére pont akkor csöppent a fővárosba, amikor a vezetést egy kettős könyvelési korrupciós ügy miatt örökre eltiltották a további irányítástól. A válság aztán a keretre is kihatott, az új menedzsment pedig csak évek alatt rakott össze újra ütőképes csapatot.

Adams úgy fejezte be karrierjét, ahogy azt a tankönyvekben jegyzik. A Chalon-sur-Saone csapatához igazolt, közben sportszaküzletet nyitott és közben arra készült, hogy a klub játékos-edzője lesz. Egy elhúzódó sérülés miatt még úgy döntött, hogy ideje helyre rakni a lábát. Kés alá feküdt.

"Minden rendben, remek formában vagyok. 11-kor műtenek, majd gondolj rám 8 nap múlva és ne felejts el két járóbotot is hozni" – köszönt el feleségétől Adams. A róla készült életrajzi könyv szerint ezek voltak Adams utolsó családtagjaihoz. A műtét alatti altatás során az aneszteziológus állítólagosan túladagolta az egyik szert, amitől Adams oxigénhiányos állapotba került, majd 39 évig tartó kómába esett.

A műhiba után után feleségére, Bernadette-re hárult a legnagyobb teher. A beszámolók szerint az asszony otthon ápolta, napi beosztást követve, úgy kezelve, mintha férje még mindig a mindennapok része lenne. Amikor arról kérdezték, hogy nem adta-e fel a reményt, azt válaszolta, hogy nem ő tartja a lelket a férjében, hanem fordítva: Adams nélkül nincs ritmusa az életnek, nincs kiről gondoskodni minden nap. Élet és halál között félúton azonban másképp múlnak a napok. A leghosszabb időszak, amit ember mélykómában töltött, Edwarda O’Bara volt, aki a Guiness rekordok könyve szerint 42 évig maradt vegetatív állapotban, mielőtt felébredt volna. Bernadette mindvégig bízott abban, hogy lehet visszaút.

Jean-Pierre Adams még épp azelőtt volt labdarúgó, hogy a francia futball és politika kereke egy nagyot fordult volna. Egy olyan Franciaországot jelképezett, melynek akadtak még gyarmatai, melyben még kitartott a második világháború utáni 30 éves fellendülés és a mindennapi norma része volt a rasszizmus. Labdarúgóként abban a korban élt, amikor a francia klubfutballt csak a Saint-Étienne európai szereplése emelte ki az fél-amatőri világból, a játékosok a meccsek között még “bálokba” jártak és az újságírókkal együtt hörpintették a feleseket.

Adams nevét ma Franciaországban stadionok és csarnokok viselik.