Elhagyja a Real Madridot Sergio Ramos, a történelem egyik legjobb hátvédje és csapatkapitánya

Első elnöksége elején, a korszak (Figo) majd a futballtörténelem (Zidane, Ronaldo) kiemelkedő támadóit hozta a klubhoz, miközben a hátsó sorok feltöltését az utánpótlás-bázisra bízta. 2000-es megválasztásától kezdve ezt pár meccs híján négy évig bírta el a klub, míg teljesen szét nem foszlott a keretben korábban meglévő egyensúly. A világklasszis védők, védekező-középpályások eltüntetése utáni méltatlan vergődés lassan ugyan, de kikényszerítette a változást 2005-re.

Védőért 27 millió eurót nem adott volna ki Perez így sem, jobb belátás ide, Ramos fiatal kora oda. Végül az döntött, hogy Ramosban a spanyol foci legnagyobb ígérete került a királyi család védnöksége alatt álló klubhoz. Egy andalúz tinédzser a fővárosba – jelképként egész Spanyolországnak, aminek a központi királyságba vetett hite ingatag, etnikai egysége viszonylagos.

Perez első elnöki ciklusának megmentéséhez ez a fordulat már késői volt, fél év múlva lemondott.

Sergio Ramos madridi pályafutását fel-lefutó jobbhátvédként kezdte. Védők között kimagasló cselezőkészsége, támadók közt is kimagasló labdakezelése miatt a spanyol válogatottban jóval tovább is számítottak rá a szélen, míg a Real Madridnál évről-évre egyre gyakrabban játszott középhátvédet. A posztváltás lehetőségét tökéletesen univerzális tehetsége teremtette meg, szükségét az, hogy túl sokszor ragadt fent támadni.

Fiatalon egyébként is gyakran ragadtatta el magát, mára minden piros lap statisztikát ő vezet, ami számít és vonatkozik rá.

2006-ban Fabio Cannavaro érkezett a madridi védelembe. Az aranylabdás számtalan pocsék meccse mutatta meg igazán a különbséget az Olaszországban elvárt feladatok és azok között, amiknek Sergio Ramos kiindulási alapként meg kellett feleljen 16 éven át: meccsenként négyszer-ötször kettecskén levédekezni lendületből érkező, kontrázó támadókat és ötven-hatvanszor ütemben passzolni. (Állítólag a harmadik edzésén tette szóvá Ramos: “Fabio, itt lábra adjuk, ez a Real Madrid.”)

2012-ben az egyik legfontosabb embere volt a 100 ponttal, 3 feletti gólátlaggal bajnok Real Madridnak. José Mourinho szerint ő annál jobb csapatot nem edzett. Alighanem akkor már Európa legjobbja is a Madrid volt, a Bajnokok Ligája elődöntőjében mégis kiestek a Bayern München ellen. Ramos a tizenegyes-párbajban az égbe lőtte a sajátját.

Az annak az estének a mérhetetlen csalódásában fogantak tették később őt és csapatát megkerülhetetlenné a labdarúgás történetében.

Két hónappal rá, az Európa-bajnokságon ugyanolyan helyzetben – elődöntő, tizenegyes-párbaj – elvállalta, hogy odaáll. Panenka; gól, döntő, címvédés.

Két évre rá, ismét BL-elődöntőben, ismét a Bayern München ellen, a visszavágón Ramos két góllal nyitotta a meccset, végül 4-0-ra nyertek az Allianz Arénában. A döntőbeli, 93. perces egyenlítőgólja jelenti kezdetét a Real Madrid modernkori Bajnokok Ligája-uralmának; amit ma nehéz látni, hogy bármelyikünk életében akármelyik csapat megismételhet.

2015-től a mai napig ő volt a Real Madrid kapitánya. Az első három kapitányi évében megnyerték a Bajnokok Ligáját. Soha senki nem vette át a világ legnépszerűbb játékának aktuálisan legértékesebb trófeáját annyiszor összesen, mint ő zsinórban.

Kapitányi jelenléte elengedhetetlen volt a Real Madrid alig értelmezhető BL-sikereihez. 2018-ban csaknem leadták három gólos előnyüket, 2019-ben és 2020-ban már ki is estek, amikor nélküle játszottak az egyenes kieséses szakaszban.

Utolsó perces a fejesgóljai nem csak Lisszabonban a BL-történelmet, hanem Spanyolország-szerte bajnoki címeket fordítottak a Real Madrid javára.

Pár év még van a pályafutásában, egyelőre nem lehet tudni, hol folytatja.

Távozása szerencsétlenül sikerült hosszabbítási tárgyalások eredménye. A klub csak egy évet akart hosszabbítani, Ramos kettőt. Mire Ramos elfogadta, a klub ajánlata lejárt.

Nem csak a legnagyobb klub legnagyobb kapitányaként része a labdarúgás történetének, hanem saját jogán, mint a valaha volt egyik legnagyobb tudású középhátvéd is. Gólerőssége, technikai tudása a poszton páratlan. Csak a legnagyobbakkal, Maldini szintjével lehet összevetni az elmúlt 16 évét. Cannavaro példájából kiindulva: ha egyáltalán.