"Ez az igazság" – íme, Cristiano Ronaldo teljes közleménye a válogatottnál kialakult balhéról
Publikálva 07/10/2026 - 06:03 GMT+2
Hosszú közleményben számolt be Cristiano Ronaldo arról, hogy mi történt az előző hetekben a portugál válogatottnál. A 41 éves klasszis részletesen leírta a Jorge Jesusszal kialakult konfliktust, elnézést kért a szurkolóktól és a csapattársaktól, egyben a jövőjéről is nyilatkozott.
A portugál szurkolók megosztottak Ronaldo válogatottból való viharos távozása kapcsán
Videó forrása: SNTV
Ronaldóról legutóbb hétfőn írtunk. Mint ismert, az ötszörös aranylabdás kezdőként lépett pályára a Wales elleni, 1-0-ra megnyert Nemzetek Ligája-meccsen, a 67. percében lecserélte őt Jorge Jesus szövetségi kapitány, majd a norvégiai 2-1-es siker alkalmával nem kapott lehetőséget. Múlt hétfőn és kedden nem edzett a csapattal, majd elhagyta a válogatott edzőtáborát, pedig a csapat előbb a dánok vendégeként, majd hazai pályán, a norvégok ellen lépett pályára.
”A szövetségi kapitány sajtótájékoztatóját és a szövetség elnökével folytatott beszélgetést követően úgy döntöttem, hogy elhagyom a nemzeti együttest” – írta a közösségi oldalán, és azt ígérte, hogy a megfelelő időben elárulja majd az igazságot a távozása okairól.
Úgy tűnik, a "megfelelő" idő hétfőn jött el, hiszen közleményben mesélte el, mi történt az elmúlt hetekben.
A magyarra fordított verziót változtatás nélkül közöljük.
”Ez az igazság arról, ami Jorge Jesus és köztem történt.
Ahogy ígértem, úgy döntöttem, hogy első kézből, közvetlenül elmesélem, milyen körülmények között zajlott a válogatott legutóbbi összetartása.
A 2026-os világbajnokság után írtam egy levelet a portugál embereknek, amelyet a mai napig őrzök. Ebben azok a szavak szerepelnek, amelyeket akkor szeretnék hozzájuk intézni, amikor végleg elhagyom a válogatottat.
A vb végén, az Egyesült Államokból hazafelé tartó repülőúton a szövetség elnöke arra kért és határozottan ragaszkodott hozzá, hogy gondoljam át a válogatottól való visszavonulásról szóló döntésemet, mert a Portugál Labdarúgó-szövetség azt szeretné, ha folytatnám.
Ezt követően kikérdezte a véleményemet a jelenlegi szövetségi kapitány személyéről, akit más, általa meg nem nevezett jelöltek mellett mérlegelt. Azt mondtam a szövetség elnökének, hogy véleményem szerint ő lenne a megfelelő választás.
Éppen ezért a jelenlegi szövetségi kapitány bemutatásának napján őszintén örültem a döntésnek. Ő volt a megfelelő választás, amit az eredmények is igazolnak.
Néhány nappal később először keresett meg az új szövetségi kapitány, és azt mondta, szeretne személyesen találkozni velem. Igent mondtam, és a találkozót a szabadságom végére beszéltük meg.
A válogatott edzőközpontjában, a Cidade do Futebolban találkoztunk, ahol a klubom az előszezonbeli edzőtáborát tartotta. Aznap a kapitány azt mondta nekem, hogy számít rám, és hogy a jelenlétem alapvető fontosságú a projektje szempontjából. Ott ismertette velem a szerepeltetésemre vonatkozó tervét.
Elmondta, hogy az első és az utolsó mérkőzésen játszani fogok a Nemzetek Ligájában, illetve a fizikai terhelés menedzselése miatt minden mérkőzésen három-négy cserét tervez.
Ekkor felvetette annak lehetőségét, hogy ne utazzak el a válogatottal Norvégiába és Dániába. Azt javasolta, hogy játsszam le az első mérkőzést, majd maradjak Portugáliában és a Dragão Stadionban rendezendő találkozó előtt csatlakozzak újra a csapathoz.
Ezt a javaslatot azonnal visszautasítottam. Egyértelmű volt számomra, hogy ezt nem fogadhatom el. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy azért, mert nem játszom az idegenbeli meccseken, lemondanék arról, hogy én legyek a csapatkapitány, hanem arról, hogy az a kiváltság, hogy Portugáliában maradjak, nem lett volna jó példa.
A kapitány végül egyetértett az álláspontommal.
A beszélgetésen jelen volt Simão Coutinho, az Al Nassr sportigazgatója is, az a személy, akinek a jelenlegi szövetségi kapitány az előző idényben végig jelentett. Ő az, aki többek között felelős volt azért, hogy a szakember 2025-ben a klubhoz szerződött.
A válogatott összetartás kezdete előtti este a kapitány az ő kérésére eljött hozzám a lisszaboni otthonomba, hogy ismét beszéljünk. A beszélgetés nyugodt légkörben zajlott, és minden, augusztusban lefektetett alapelv változatlan maradt.
Játszottam az Alvaladéban rendezett mérkőzésen, és bár lecseréltek, nem csináltam belőle problémát. Én magam adtam át a csapatkapitányi karszalagot Bruno Fernandesnek, és még csak nem is gondoltam arra, hogy talán játékosként és kapitányként is az utolsó lépéseimet teszem meg a válogatottban.
Aznap számomra a győzelmünk volt a legfontosabb. Nyerni mindig jó érzés, Portugáliában, a hazámért pedig még inkább.
A norvégiai meccs napján, ebédidőben a kapitány egyik segítője odajött az asztalhoz, ahol a csapattal ebédelt,em és közölte velem, hogy a kapitány beszélni szeretne velem.
Teljesen meglepett, amikor a kapitány megkérdezte: készen állok-e arra, hogy 30 percet játsszak. Éppen teljes mértékben a fizikai regenerációmra koncentráltam, ahogy mindig, együtt készültem a csapattársaimmal, és úgy készültem, hogy azon a napon nem fogok játszani. Nem lett volna ezzel semmi probléma.
Ez a kérés nem szerepelt a fizikai regenerációs és edzéstervemben – hiszen eredetileg csak 4-én, a Dragãóban kellett volna játszanom –, de természetesen igent mondtam.
Azt válaszolta, hogy akkor készüljek, mert 30 percet fogok játszani.
A többit mindenki tudja. A félidőtől kezdve melegítettem, figyeltem, ahogy telnek a percek, de nem hívott be.
A kapitány megszegte a nekem tett ígéretét.
A mérkőzés végén már csak azt akartam, hogy a győzelemmel minden véget érjen és egyedül lehessek. Nem mentem oda köszönteni a szurkolókat. Ez kizárólag az én felelősségem, nem lett volna szabad megtörténnie. Elnézést kérek azoktól a portugáloktól, akik szenvedélyesen támogattak minket, elnézést kérek a szurkolóktól, és elnézést kérek azoktól is, akik nem portugálként esetleg azért utaztak oda, hogy engem lássanak, és akiket ezzel csalódás érhetett.
48 órával később beszélgettünk – én, az edző és Simão Coutinho –, akárcsak augusztusban. Mélyreható, nagyon őszinte beszélgetés volt, mindenféle körítés nélkül.
Abban állapodtunk meg, hogy ezt az ”ügyet” csak egyféleképpen lehet lezárni: az edzőnek meg kell ismételnie Simão Coutinho jelenlétében, a sajtószobában is mindazt, amit nekem négyszemközt mondott.
A megállapodás egyszerű volt: az edző ezzel a témával kezdi majd a sajtótájékoztatót, és az igazság elmondásával igyekszik lezárni az ügyet. Elmondja, hogy soha nem kértem tőle, hogy pályára léphessek, hogy kizárólag ő javasolta nekem az összetartásra vonatkozó tervet, senki más, illetve hogy hiba volt elküldenie engem melegíteni, majd végül mégsem becserélni, és ha ez újra előfordulna, nem tenne így.
A találkozót azzal zártuk, hogy az edző megölelt, és megígérte, hogy a sajtótájékoztatón elmondja azt, amit az imént nekem mondott, és hogy ezzel túl leszünk a dolgokon.
Dániában nem játszottam volna, a Dragão Stadionban viszont igen. Mindez végig Simão Coutinho jelenlétében történt.
Az edző kérésére ezt követően videokonferencián megbeszélést tartottak közösen, ő, Simão Coutinho és Tiago Craveiro, amelyen összefoglalták mindazt, amiről beszéltünk.
Készült egy rövid dokumentum is, amelyet én magam jóváhagytam, és amelyet – a tudomásommal – átadtak az edzőnek, az ő kérésére.
A sajtótájékoztató olyan volt, amilyenről már mindenki tud: semmi köze nem volt ahhoz, ami a találkozónkon elhangzott. Olyan kifejezéseket és olyan agresszivitást hallottam, amelyről nem gondolom, hogy megérdemeltem volna. Egyfajta ”én akarom, én megtehetem, én parancsolok” hozzáállást, amit előző nap négyszemközt még csak távolról sem mutatott felém.
Az általam jóváhagyott dokumentum így szólt:
”Fontosnak tartom, és egyben ez az igazság is, hogy mielőtt a dán meccsről beszélnénk, tisztázzunk néhány dolgot:
- Én magam javasoltam Cristianónak egy tervet arra vonatkozóan, hogyan szerepeljen a válogatottban ebben a szezonban, senki más. Hosszú és nagyon jó beszélgetésünk volt.
- Tudom, mennyire él-hal a válogatottért, mennyire szereti azt, és milyen hatása van a világban, még inkább pedig azt, hogy 24 egymást követő éven át mekkora súlya és pozitív befolyása volt a nemzeti csapatban.
- Az általam javasolt tervet Cristiano elfogadta.
- Soha nem kérdőjelezte meg a döntéseimet. Példamutató, lojális és profi volt.
- A norvégok elleni mérkőzés nem szerepelt az általam számára kidolgozott taktikában. Úgy éreztem azonban, hogy fizikailag sikerült regenerálódnia az első mérkőzés után, ezért jeleztem neki, hogy lehet, hogy szükségem lesz rá. Cristiano egyetértett.
- Hibát követtem el azzal, hogy egy Pelé vagy Maradona kaliberű játékost elküldtem melegíteni, majd végül nem küldtem pályára. Ha ma kellene döntenem, nem tenném meg ugyanezt.
- Az ügy lezárásaként: Cristianót magam mellett akarom tudni a válogatottban. Sőt, nem is csak egy kicsit akarom, hanem nagyon. Szerencsére ő is hisz bennem. Hitt bennem az Al Nassrnél, és itt is hisz bennem.
- Ami pedig azt illeti, hogy nem ment oda köszönteni a szurkolókat: erről már beszéltünk. Aki több mint 230 mérkőzést játszott a válogatottban, annak én nem fogok leckét adni arról, mit jelent Portugáliát szeretni. Ez egy pillanatnyi frusztráció volt, és semmit nem töröl el abból, ami korábban történt. Ő az a játékos, aki a legtöbb autogramot osztja, a legtöbb szelfit készíti, és a legtöbb szeretetet mutatja a szurkolók felé. Ne kreáljunk problémákat ott, ahol nincsenek. Amikor nem vagyunk boldogok, valahogy reagálunk. Ennyi történt.”
Ezen pontok közül tehát egyik sem tartalmazta azt, hogy az edzőnek akár bocsánatot is kellene kérnie tőlem.
Ez volt a második alkalom, hogy megszegte a nekem tett ígéretét.
Ezek után úgy döntöttem, hogy elhagyom az edzőtábort és nem várom meg egy újabb ígéretszegést. Számomra az igazság továbbra is a legfontosabb dolog az emberek közötti kapcsolatokban. Bármennyire is fáj, mondják el nekem az igazat.
Azon a reggelen, amikor sor került a sajtótájékoztatóra, beszéltem a szövetség elnökével és a szövetségi kapitánnyal is – ezt ők minden bizonnyal meg tudják erősíteni –, és ismét kijelentettem, hogy ha nem akarnak engem ott látni, akkor mondják meg. Elég lett volna, ha őszinték velem. Ezt elfogadtam volna, és megígértem, hogy valami szépet fogunk előkészíteni, amit megálmodtam, és ami után senkiben sem maradt volna harag.
Úgy emlékszem erre a pillanatra, mintha ma történt volna. Egyhangúlag azt válaszolták, hogy nem, mert az én helyem a nemzeti csapatban van.
Csaknem 25 éves pályafutásom alatt soha, egyetlen pillanatban sem avatkoztam bele egyetlen edző vagy szövetségi kapitány szakmai vagy taktikai döntésébe sem.
Elfogadtam jóban-rosszban, amit javasolnak. Tiszteletben tartom a döntést, de amikor megszegik a nekem tett ígéretüket, úgy érzem, hogy nincs ott a helyem.
A válogatottbeli csapattársaimtól is bocsánatot kell kérnem azért, hogy elhagytam az edzőtábort.
A szövetségi kapitány szavába vetett bizalom teljes megszegése ellenére – ahogy azt az ezeknek a beszélgetéseknek a tanúi is megerősíthetik – nem kellett volna ezt tennem. A felelősség kizárólag az enyém.
Ismét bocsánatot kérek a portugál emberektől, de számomra az adott szó megszegésének meghatározó jelentősége van. Úgy éreztem, hogy ettől a ponttól kezdve a maradásom csak ártott volna a csapatnak, és azt tettem, amit mindig is mondtam, hogy tenni fogok, ha nem érzem magam hasznosnak: összepakoltam és elmentem.
Ennek a tettemnek a következményeit a Portugál Labdarúgó-szövetségnek kell felmérnie és megbüntetnie. Megértem, hogy ezért meg kell büntetni engem és nem lehetnek enyhítő körülmények. Nem akárki vagyok, hanem a csapatkapitány, és ez súlyosbító körülménynek számít.
Már bocsánatot kértem, de tudom, hogy a hozzáállásnak következményekkel kell járnia. Bárki, aki hozzám hasonlóan a futballban van, tudja, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok érvényesek, függetlenül az egyes emberek státuszától.
Sokat hallottam búcsúmeccsekről, arról, hogy nekem is méltó búcsút kell kapnom, és hogy a szövetség meg akarja adni nekem ezt a lehetőséget.
Az életben – gyakran éhesen és úgy, hogy nem volt mit ennem – megtanultam, hogy senki nem ad semmit senkinek.
Megígérhetem minden szurkolómnak, és természetesen különösen minden portugálnak, hogy lesz egy vagy több búcsúmeccsem: lesz még rá idő.
De amikor a nemzeti csapatra gondolok, akkor valójában a versenyzésre gondolok. Erre gondoltam azon a napon is, amikor megkaptam a hírt édesapám haláláról.
A válogatott edzőtáborában voltam, és úgy döntöttem, hogy a következő napi meccs végéig ott is maradok. A hazáért olyat tettem, amit egyetlen klubért sem tettem volna meg.
Ezért, ha fizikailag jól vagyok, a klubomban játszom, remélhetőleg gólokat szerzek, és közben letöltöttem az esetlegesen rám kiszabott eltiltást, akkor – ahogy a mai napig mindig is tettem – rendelkezésre fogok állni, hogy továbbra is versenyezzek és győzzek a nemzeti csapatunkkal.
Ez, elhiheti mindenki, a legtisztább igazság.
Cristiano Ronaldo”
Kapcsolódó témák
Csatlakozz a több mint 2 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Scan me
Hirdetés
Hirdetés