Nagyot mentett a Manchester United, ötig meg sem állt a Real Madrid

Három forduló elteltével két csapat is elmondhatja magáról, hogy 100%-os mérleggel rendelkezik, ráadásul még csak gólt sem kapott a Bajnokok Ligája 2021/22-es idényében: a Bayern München és a Juventus. A bajorok különösen meggyőzően futballoztak eddig, hiszen mindhárom meccsüket elsöprő fölénnyel nyerték meg, ráadásul a Barcelonával és a Benficával szemben egyaránt idegenben csináltak azt az ellenfél védelmével, amit csak akartak.

Ami a torinóiakat illeti: a Juventus kezd olyan formát ölteni, amivel többé-kevésbé Massimiliano Allegri elégedett lehet. Az olasz edző bevallottan nem nagy híve a modern futball trendjeinek, már ami a munkamódszereket (például: analitika) illeti, de ahhoz mindig is kiválóan értett, hogy megtalálja és összerakja azt a szerkezetet, amivel maximalizálni tudja egy csapat győzelmi esélyeit. Ha van olyan klub a világon, ahol ennél nem kérnek többet, az pont a Juventus.

Egyelőre jó úton van Allegri, hogy – ha nem is túl közönségszórakoztató –, de eredményes legyen: a mostani volt a 4. 1-0-s győzelme a Juventusnak ebben az idényben, ami a topligák csapatait figyelembe véve az élmezőnybe helyezi a csapatot, egyedül a Real Sociedad rendelkezik hasonlóan sok 1-0-s sikerrel. A gyenge kezdést követően tehát egyre inkább komolyan kell venni a Juventust, és nem csak a Serie A-ban, de a Bajnokok Ligájában is.

Három forduló elteltével még két csapat mondhatja el magáról, hogy valamennyi mérkőzését megnyerte: a Liverpool és az Ajax. Jürgen Klopp csapata újabb 3-2-es győzelmet könyvelhetett el, ezúttal az Atlético Madrid ellen, így fél lábbal már az egyenes kieséses szakaszban érezheti magát. A hollandok pedig egy rendkívül meggyőző mérkőzésen vannak túl, ugyanis 4-0-ra kiütötték a Borussia Dortmundot, ezzel nagy lépést téve a továbbjutás felé.

Már csak négy (vagy mondhatjuk úgy is: még mindig négy) csapata van a BL-szezonnak, amelyik egyetlen pontot sem gyűjtött a csoportkör során: az AC Milan, az RB Leipzig, a Besiktas és a Malmö. A hétszeres BEK/BL-győztes Milan történetében először fordult elő, hogy ennyire rosszul kezdett a sorozatban, de a csoport erősségét és a piros-feketék hosszú távollétét figyelembe véve számítani lehetett a hasonló visszatérésre.

A körülményekhez mérten még nem is annyira rossz a csapat helyzete, ugyanis az Atléti és a Porto egyaránt 4-4 egységgel rendelkezik, amit a hátralévő mérkőzéseken le lehet dolgozni, ehhez viszont hazai pályán kötelező a portugálok elleni győzelem. (És mondjuk az sem ártana, ha a Liverpool az Anfielden is legyőzné az Atlético Madridot.) A realitás persze inkább az, hogy a nullapontos csapatok közül egyet sem látunk az egyenes kieséses szakaszban.

Magyar szempontból a Lipcse szenvedése kevésbé jó hír, ráadásul a Brugge elleni vereséget követően az Európa-ligában való folytatásért is hajráznia kell a Gulácsi Pétert, Willi Orbánt és Szoboszlai Dominiket foglalkoztató csapatnak. Párizsban már szebbik arcát mutatta a Lipcse, Kylian Mbappé találatára André Silva és Nordi Mukiele válaszolt, az utolsó fél órában azonban Lionel Messi kétszer is betalált, amivel a Paris Saint-Germain otthon tartotta a három pontot.

Brutális kezdés, villámgyors gól(ok): számtalanszor láttuk már ezt a forgatókönyvet a Liverpooltól a Klopp-érában. Ezúttal sem volt ez másként, Mohamed Salah villanását és Naby Keita szenzációs átlövését követően 2-0-ra vezetett a vendégcsapat, és még az első negyedóra sem pörgött le az órából. Az Atlético azonban felocsúdott a kezdeti sokkból, Antoine Griezmann – szintén egy negyedórás ablakon belül – duplázott, így 45 perc után döntetlennel fordulhattak a csapatok.

A második játékrész rémálomszerűen alakult a madridiak számára, Griezmannt ugyanis az 52. percben – teljesen jogosan – kiállította a játékvezető, miután fejbe rúgta Roberto Firminót. Hiába vette át a kezdeményezést az egyenlítést követően az Atléti, innentől megint kiegyenlítettebb lett a játék, a hajrában pedig Diogo Jota feldöntése miatt büntetőhöz jutottak az angolok, amit Salah magabiztosan értékesített.

A találkozó után nem feltétlenül a történtek vagy a játékvezetői ítélek váltották ki a legnagyobb visszhangot, hanem Simeone és Klopp elmaradt kézfogása, az argentin ugyanis elviharzott, mielőtt a német kollégája odaért volna. Klopp ezt szemmel láthatóan zokon vette, mivel tiszteletlennek tartotta a gesztust, ugyanakkor készséggel elismerte, hogy ő is reagálhatott volna jobban abban a szituációban. Utólag Simeone elmagyarázta, miért nem nagy híve a kézfogásoknak.

„Mindig kézfogás nélkül megyek el a meccsekről” – fogalmazott az edző. „Nem gondolnám, hogy ez egészséges vagy természetes lenne, mert az egyik edző elégedetlen az eredménnyel. Úgy érzem, hogy ez az egész csak kényszer. A győztes és a vesztes fél különböző állapotban van ilyenkor. Nem igazán jön be ez a kultúra, szóval gyorsan elhagyom a pályát, függetlenül attól, hogy nyertem-e vagy sem.”

Látva a klubvezetés türelmét, korántsem biztos, hogy egy esetleges vereséggel veszélybe került volna Ole Gunnar Solskjaer állása, a csapat formájáról mindenesetre nehezen lehetne sok pozitívumot összeszedni. Az MU játéka még mindig esetleges, a támadó harmadban gyakran megáll a tudomány (pedig ezt Bruno Fernandessel vagy Paul Pogbával a fedélzeten aligha lehet a minőségi játékosok hiányával magyarázni), és újabban hiányoztak a meccseket eldöntő egyéni villanások is.

Angliában és nemzetközi összehasonlításban egyaránt akadnak erősebb – még inkább: jobban összerakott – keretek, de a mostani állomány már bőven elegendő lenne ahhoz, hogy legalább harcban legyen a győzelemért a Premier League-ben vagy akár a Bajnokok Ligájában a csapat. Innen nézve egyelőre csalódás a Manchester United ebben az idényben, és a szerdai BL-forduló sem úgy indult, ahogyan azt az Old Traffordon elképzelték.

28 perc elteltével ugyanis kétgólos előnybe került az Atalanta: előbb Mario Pasalic talált be, majd Merih Demiral volt eredményes. Marcus Rashford aztán a második félidő elején visszaadta a hitet, a manchesteriek pedig egyre inkább át tudták venni az irányítást, amely ezúttal nem csak mezőnyfölényben, de helyzetekben is megnyilvánult. Harry Maguire a 75. percben kiegyenlített, rá hat perccel pedig jött Cristiano Ronaldo, aki eldöntötte a mérkőzést.

Ezzel az összességében megérdemelt győzelemmel a Manchester United rendkívül fontos pontokat szerzett, és átvette a vezetést az F-csoportban, amely legalább némi levegőhöz juttatja az edzőt és a játékosokat. Ahhoz viszont, hogy megnyugtató legyen a csapat helyzete, Bergamóban is nyernie kellene a Unitednek, ami az Old Traffordon lejátszott mérkőzés alapján egyáltalán nem lesz egyszerű feladat, még ha a tudásbeli különbség alapján ez is lenne a papírforma.

Előzetesen már a pontszerzés is komoly bravúrnak ígérkezett a Sherrif számára, ehhez képest az első két mérkőzését megnyerte, miközben játszott a Real Madrid ellen a Santiago Bernabeuban. Milánóban már nem voltak ennyire szerencsések a moldávok, az Inter ugyanis a papírformának megfelelően 3-1-re győzött, vagyis, ha a vártnál később is, de elszenvedte első vereségét a Sherrif a Bajnokok Ligájában.

Ennek ellenére a D-csoportban így is a valószínűtlenül jól szereplő Sherrif vezet a szintén hatpontos Real Madrid, illetve a négy egységgel rendelkező Inter előtt. Carlo Ancelotti csapata kijavította a múltkori fiaskót, és magabiztosan, 5-0-ra győzött a Shakhtar Donetsk otthonában, a duplája mellett gólpasszt is kiosztó Vinícius Júnior különösen elemében volt. Jól sikerült tehát a főpróba a hétvégi El Clásico előtt, már csak az a kérdés, ott melyik arcát mutatja majd a Real.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.