Gyengélkedő Barcával és a Messi-Mbappé-Neymar trióval indult a BL új szezonja

Ahol kinyitották a gólcsapot, ott el sem nagyon tudták zárni, főleg a szerdai párharcok során volt jellemző, hogy megszórták egymást a csapatok. Pályára léptek a magyarok, ám az RB Leipzignek kevés sikerélményben volt része, Christopher Nkunku mesterhármasa ellenére is háromgólos volt a különbség a Manchester City ellen. Elmaradt viszont a gála azon a mérkőzésen, ahol leginkább várták volna: 1-1-es döntetlent játszott az álomtrióval felálló PSG.

„Alaba egyszer azt mondta, az az álma, hogy egy napon a Barcelonában futballozzon. Visszakérdeztem: ’És az elnökkel vagy a csődbiztossal akar tárgyalni?’” – mondta sokatmondóan Uli Hoeness a találkozót megelőzően. Ma már titkolni sem próbálják (vagy tudják, nézőpont kérdése), hogy komoly a baj Barcelonában, a nyáron igyekeztek is innen-onnan lefaragni a költségeket, például néhány kimondottan drága játékos elengedésével.

Reálisan nézve a katalánok már akkor sem számítottak valódi esélyesnek a Bajnokok Ligájában, amikor még ott volt a keretben Lionel Messi és két kézzel szórták a pénzt az átigazolási piacon, ebben az idényben pedig sokkal több a probléma, mintsem hogy az európai kupagyőzelmen törjék a fejüket. Kedd este a Bayern München erődemonstrációt tartva mutatta meg, mekkora jelenleg a lemaradása a csapatnak a legszűkebb európai elittől.

Thomas Müller góljához jókora adag szerencse kellett, de cseppet sem volt érdemtelen a vendégek vezető találata, hiszen nagyjából olyan szinten kontrollálták a találkozót, ahogyan azt hazai pályán inkább a Barcelona szokta az ellenfeleivel szemben. Manuel Neuer kapuja szinte egyáltalán nem forgott veszélyben (a katalánok 0,2-es xG-vel hozták le a teljes meccset), Marc-Andre Ter Stegennek ellenben komoly bravúrokra volt szüksége – és még így is kapott három gólt.

Katalán részről tehát nem adott túl sok bizakodásra okot a BL-nyitány, ám azért leírni is korai őket, hiszen – ha mostanság nem is annyira sűrűn – de elő szokott fordulni, hogy nem az előzetesen legesélyesebbnek tartott csapat nyerni a sorozatot. Az viszont egyértelműen látszódott a BL-ben, hogy rengeteg munka vár még Ronald Koemanra (esetleg az utódjára), hogy a Barcelona újra meghatározó erő legyen a BL-ben.

Remekül sikerült Cristiano Ronaldo visszatérése, abban az értelemben legalábbis, hogy két mérkőzésen három gólnál jár régi-új csapatában. Ezúttal viszont az örömünnep a győzelem híján elmaradt, ráadásul a Manchester United kimondottan gyengén futballozott a svájci Young Boys otthonában. Pedig a mérkőzés kiválóan indult manchesteri szempontból, Bruno Fernandes passzát követően Ronaldo már a 13. percben megszerezte a vezetést.

Ezt követően viszont jött a fordulat, Aaron Wan-Bissakát a 35. percben kiállította a játékvezető, ami Ole Gunnar Solskjaert óvatosabb játékra késztette, talán már túlságosan is. A 10 emberre fogyatkozó United onnantól kezdve teljes erejével a védekezésre összpontosított, beszédes statisztika, hogy egyetlen kapura lövéssel sem próbálkozott. Ez pedig visszaütött, hiszen előbb Moumi Ngamaleu kiegyenlített, majd Jordan Siebatcheu a 94. percben megszerezte a győztes gólt is.

Könnyű lenne a vereséget a buta piros lapot begyűjtő Wan-Bissaka vagy a tökéletes öngólpasszt jegyző Jesse Lingard nyakába varrni, ám valójában az MU-nak emberhátrányban sem lett volna szabad kiengedni a kezéből az irányítást. A nyári erősítések fényében lassacskán azért Solskjaer alkalmasságát illetően is felmerülhetnek kérdések, főként, hogy a BL-ben elég csúnya a mérlege: 11 találkozóból hetet elveszített a Manchester United kispadján.

Akár pár hét elteltével forró lehet a kispad Jesse Marsch alatt, aki a nyáron vette át az RB Leipzig irányítását a Bayern Münchenhez távozó Julian Nagelsmanntól. Az amerikai szakember jól ismeri a Red Bull-projekt kultúráját, hiszen éveken át dolgozott a rendszerben, az előző két idényben (miután Marco Rose megkapta a lehetőséget a Bundesligában) a Salzburgot edzette, kimondottan erős eredményekkel.

Várható volt, hogy Lipcsében nehezebb feladata lesz, hiszen a nyáron három nagy távozója is volt a csapatnak (Dayot Upamecano és Marcel Sabitzer ráadásul a közvetlen rivális Bayernhez ment), és a komplett védelmet újra kell építenie. Ez a hét pedig különösen nehezen alakult a három magyar légióst is foglalkoztató csapatnak: előbb a bajnokságban kaptak egy négyest a Bayerntől, majd a Manchester City otthonában álltak földbe 6-3-ra.

Az angolok az utóbbi időben elég szépen termelték az Etihad Stadionban a gólokat, a mostanival együtt sorozatban négy hazai meccsükön eljutottak legalább öt gólig. Kimondottan jól sikerült a góllal és gólpasszal záró Jack Grealish bemutatkozása (ő lett Wayne Rooney óta az első angol játékos, akinek a találat és az assziszt is összejött a debütáló meccsén), a City pedig megszerezte 50. győzelmét a sorozatban. Ehhez 91 meccs kellett, aminél csak a Real Madrid jutott el gyorsabban az 50 sikerig.

2745 nap a pokolban – egy olyan klub esetében, amelynek a neve szinte összeforrt a Bajnokok Ligájával, nem túlzás ilyesmiről beszélni, ha ennyi idő telik el két mérkőzése között. Az AC Milan 2014 márciusa óta először játszhatott mérkőzést a legrangosabb kupasorozatban, rögtön egy legendás párosítással, a 2005-ös és a 2007-es döntőbeli ellenfél várt a milánói klubra. Ahogyan arra számítani lehetett, voltak olyan szakaszai a mérkőzésnek, amikor csak a Liverpool volt a pályán.

Az első negyed óra alapján a Liverpool akár három-négy góllal is vezethetett volna, ha a milánóiak új kapusa, Mike Maignan nem véd ihletett formában. A 26 éves kapus 15 percen belül négy védést mutatott be, köztük Mohamed Salah tizenegyesét is kifogta, ezzel javarészt neki köszönhetően maradt mérkőzésben a Milan. Amely az első félidő hajrájában teljesen váratlanul kétszer is betalált, így 2-1-es előnnyel várhatta a szünetet – a döbbenet még a liverpooli játékosok arcáról is olvasható volt.

Ráadásul a folytatásban csak a centik döntöttek arról, hogy a Liverpool egyenlített, és nem a Milan duplázta meg az előnyét. Simon Kjaer gólját a félidő elején les miatt érvénytelenítette a VAR (jogosan), a fordulást követően pedig Salah léphetett ki ziccerben – a picit belógó Davide Calabria miatt még épp a leshatáron belülről indulva. Innentől ismét a Liverpool irányította a találkozót, a koncentrációs kihagyások sem voltak, Jordan Henderson átlövésgólja pedig döntőnek bizonyult.

Világos, hogy ez a Milan nem az a Milan, amelyik hétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, de a Liverpool játékát elnézve lehetett volna ennél sokkal csúnyább is a visszatérés. Ha több szerencséje lesz a sérülésekkel a Liverpoolnak, mint az előző idényben volt (a léc nincs túl magasan ilyen tekintetben), akkor a szemüveg nélkül még mindig nagyon furcsa látványt nyújtó Jürgen Klopp 2018 után másodszor is BL-győzelemhez segítheti a csapatot, az idény eleji forma legalábbis biztató.

Párizsban összeállt a nagy hármas, a gólos kecsöp azonban nem csöppent ki a köcsögből, a PSG csupán 1-1-es döntetlent játszott a Bruges otthonában, ráadásul a hazaiak bőven rászolgáltak a pontszerzésre a játékukkal. Hiába birtokolta többet a labdát a PSG, a Bruges majdnem kétszer annyiszor vette célba a kaput (16-9), és a várható gólok alapján igazságosnak mondható eredmény született (1.40-1.46).

Hogy kitarthatott a Bruges, abban az idény eleji forma is szerepet játszott, hiszen az világos, hogy a PSG-nek nem átlagos befejezői vannak, Messi például egészen közel járt a találathoz, de a felső léc kisegítette a hazaiakat. Az viszont már most látszik, hogy Mauricio Pochettinónak nem feltétlenül lesz könnyű dolga a csapat finomhangolásával, és időbe telhet, mire a teljes fordulatszámra felpörög és összeáll ez a támadóhármas.

Onnantól kezdve pedig még mindig ki kell találni, hogyan védekezzenek.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.