Évek óta fenyegetőztek vele, most konkrét lépéseket tettek – 12 klub megalapította a klubfutballt alapjaiban átalakító Európai Szuperligát.

A futballvilág tendenciáit figyelve senkit nem érhetett sokként, hogy hétfő hajnalban 12 klub – a Manchester United, az Arsenal, a Liverpool, a Tottenham, a Chelsea, a Manchester City, a Juventus, az AC Milan, az Internazionale, a Real Madrid, a Barcelona és az Atlético Madrid – közös közleményben bejelentette az Európai Szuperliga megalapítását. Az utóbbi egy-két évben egyre többször került elő az ötlet, amely azonban rendre visszakerült az íróasztal fiókjába – egészen mostanáig.
Habár sejthető volt, hogy a Szuperliga előbb-utóbb megvalósul, eddig inkább csak egy olyan eszköz volt a klubok kezében, amellyel sakkban tarthatták az UEFA-t a tárgyalások során. Elég volt meglebegtetni a távozás gondolatát, máris könnyebb volt megpuhítani a szövetséget a bevételek elosztásáról vagy épp a BL-helyek számáról szóló viták alatt. Gyakorlatban azonban most először láthatjuk azt, hogy a háttérben alkudozó klubok nyíltan hadat üzentek az UEFA-nak.
Serie A
Még maradt esélye a Juvénak a BL-re
11 ÓRA
Egy dolgot tehát kijelenthetünk: sosem voltunk még ennyire közel ahhoz, hogy a tápláléklánc csúcsán lévő klubok megalapítsák a saját bajnokságukat. Maga a modell ismerős lehet, méghozzá az amerikai major-sportokból, ahol szintén teljesítménytől függetlenül garantált a részvétel, a franchise-ként működő klubok pedig közvetítő nélkül hozzájuthatnak az általuk termelt bevételekhez. Európában egészen más szemlélet alakította ki a rendszert, ezt próbálják – fogják – megváltoztatni most.
Hiába kapálózik az UEFA, a FIFA vagy a helyi szövetségek, ha a fentebb említett klubok ki akarnak szakadni, akkor megtehetik azt, mert az általuk képviselt brand jóval túlmutat a sorozatok keretein. Önmagában nem a Bajnokok Ligája az, amiért éves szinten durván 2,5 milliárd eurót fizetnek ki a tévétársaságok, hanem a tartalom a fő vonzerő, amit viszont a klubok és a játékosok szolgáltatnak - és akárhogy is nézzük, annak nagy részét a legnépszerűbb egyesületek.
Ha lennének is olyan szurkolók – mert vélhetően lesznek – akik már csak elvből is bojkottálják a leendő szuperligát (nevezzék azt bárhogy is a jövőben), a globális piacon megnyert részesedéssel ezt bőséggel kárpótolnák. A futball ezen a szinten már réges-rég eltávolodott a gyökereitől, ezáltal a keményvonalas szurkolói csoportoktól, és már inkább olyan arculat kialakítása a cél, amellyel minél szélesebb rétegek tudnak azonosulni. A nagy pénz ugyanis ezekben a piacokban rejlik.

A Szuperliga nem túl kreatív logója.

Fotó: Eurosport

Ráadásul a tapasztalat az, hogy egy igazán keményvonalas szurkolót nehéz elkergetni választott klubjától, ez azért számos esetben kiderült. 2010-ben nagy felhördülést váltott ki, amikor a Barcelona bejelentette, hogy 111 éves hagyományával szakítva valódi mezszponzorral kötött megállapodást, mostanra ott tartunk, hogy már a stadion névhasználati jogaiból remélnek bevételt. Vagy említhetnénk azt is, amikor a Juventus 2017-ben egy letisztult logóra cserélte hagyományos címerét.

Tanulság? Az élet megy tovább.

Az UEFA szempontjából ráadásul adódik egy nem elhanyagolható probléma: jelenleg nehéz elképzelni, hogy bármilyen ütőkártya is lenne a szervezet kezében. Habár Aleksander Ceferin elnök kemény szavakkal bírálta a „kapzsi” és az európai labdarúgást „arcul köpő” klubokat, egyúttal kijelentette, hogy az általuk foglalkoztatott játékosok nem vehetnek részt az Európa-bajnokságon vagy a világbajnokságon, ezzel aligha tudják sarokba szorítani a szakadárokat.
Logikusan nézve egy ilyen döntésnek – a játékosok mellett, akik viszont semmiről nem tehetnek – egy nagy vesztese lenne: az az UEFA, amely épp megrendszabályozni próbálná a renitens klubokat. Egy sztárjait veszített Európa-bajnokság nézettsége töredékére csökkenne, a televíziós társaságok pedig joggal követelhetnék vissza a közvetítési jogokért kifizetett pénzeket, elvégre ők abban a tudatban pályáztak, hogy leadhatják Cristiano Ronaldo utolsó világversenyeinek egyikét.
Pontosan ilyen helyzetben vannak az ökleiket kétségbeesetten rázó ligák is. Tény, hogy a buliból kimaradó klubok a mostaninál is reménytelenebb helyzetbe kerülnének, és a verseny – amiről egyes helyeken már most sem nagyon beszélhetünk – teljesen megszűnne, ám ez nem jelenti azt, hogy a bajnokságok elbírnák a húzónevek hiányát. Egy big six nélküli Premier League a mostani bevétel töredékét tudná megtermelni, ami a rendszer egészét negatívan érintené.
Ezért is érdekes az a hír, miszerint Olaszországban három klub, név szerint az Atalanta, a Hellas Verona és a Cagliari a szuperligához csatlakozók kizárását javasolta. Nyilván nem véletlen, hogy ezek a klubok ebben az idényben nagyon jól járnának – az Atalanta jó eséllyel bajnoki címet ünnepelhetne, a Hellas EL-selejtezőt játszhatna, míg a szárdok elkerülnék a kiesést – hosszabb távon viszont csak elértéktelenedne a Serie A, amit közvetlenül a saját zsebükön éreznének meg.

Hiába jobb most az Atalanta, a Milan történelmével nem versenyezhet.

Fotó: Eurosport

Ha már az Atalanta szóba került, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szuperliga egyik legvitathatóbb pontját. Azzal, hogy a nagyok létrehoznak egy minimális mobilitásra hangolt, zárt ligát, épp az olyan klubokat szorítják ki, amelyek a mostani teljesítményük alapján az elithez tartoznak, ám történelmileg kiscsapatnak számítanak. Így fordulhat elő, hogy a Milan, amely 2017 óta egyszer előzte meg a bajnokságban az Atalantát, ott lehet az elitnek fenntartott sorozatban, szemben a bergamóiakkal.

Vagyis a futballromantika utolsó csíráját is kiölik ezzel.

Szinte valamennyi témába illő cikk idézte Sir Alex Ferguson sorait, aki ugyancsak szót emelt a koncepcióval szemben. „A Szuperligáról szóló diskurzus az európai klubfutball 70 évével való szembefordulásról szól. Akár a Dunfermline tartományi csapatának játékosaként, akár az Aberdeen edzőjeként, az Európai Kupagyőztesek Kupájának megnyerése olyan volt egy helyi skót csapatnak, mintha a Mont Everestet másztuk volna meg” – magyarázta a Manchester United legendás menedzsere.
Ez azonban megint csak kőkemény üzlet: habár az Atalanta BL-menetelése valamennyi szurkoló szívét megmelengette, egy Real Madrid-Barcelona jóval több nézőt tud leültetni a tévék elé, ami értékesebb közvetítési jogokat, ezáltal nagyobb pénzt jelent. Az sem mellékes, hogy a nagyobb nemzetközi jelenlét még jobban növeli a szuperligában szereplők értékét, ami további fejlődési lehetőséget biztosít a számukra.
Az irány ráadásul már eddig is ez volt, hiszen az Atalanta esetét épp az tette annyira különlegessé, hogy évtizedes hegemóniát szakított meg, előbb Olaszországban, majd általános meglepetésre Európában. Lehet, hogy a Ferguson által emlegetett, csodával felérő győzelmek még előfordultak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, ám kétezres évektől – főleg annak közepétől – számítva egyre és egyre kevesebben tudtak beleszólni a nagyok, a szuperklubok dolgába.

Ott van a kiszakadni vágyók között a Manchester United is.

Fotó: Getty Images

Röviden érintettük már, hogy a verseny bizonyos országokban mára teljesen megszűnt. Olaszországban a Juventus kilenc év után veszítheti el a bajnokságot, a Bayern München robog a sorozatban kilencedik salátástál felé (és a torinóiakkal ellentétben nem látszik a dominancia vége), Spanyolországban pedig csak annyival jobb a helyzet, hogy ott két- vagy háromszereplős a bajnoki versenyfutás. Még az egyenlőséget leginkább szem előtt tartó Angliában sem nagy a diverzitás.
Ma már szinte közhely arról beszélni, hogy a gazdag klubok egyre csak gazdagodnak, a szakadék pedig minden korábbinál nagyobbra nő a résztvevők között. A helyzet mégis ez, sőt, már az eliten belül is megvan az a legfelsőbb réteg, ami lényegesen többet engedhet meg magának, akár azt, hogy egy átigazolási ablak során kétszer is az előző átigazolási rekord kétszeresét fizesse ki egy játékosért. Ennek a folyamatnak nem nagyon lehetett más a kifutása, mint amit most látunk.
A koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásai felgyorsították a folyamatot, mivel a klubok olyan bevételekről voltak kénytelenek lemondani, amiket korábban betonbiztosnak hittek. Most pedig abban látják a kiutat, hogy előre menekülnek egy olyan bajnokságba, amitől éves szinten 2-300 millió eurós bevételt remélnek, vagyis durván kétszer-háromszor annyit, amennyit a Bajnokok Ligája megnyerésével össze lehet hozni a mostani rendszerben.
Az UEFA-val való tárgyalások során ez volt az egyik sarokpont a formátum mellett: a klubok nem csak több mérkőzést vártak, de a pénzek elosztásába is nagyobb beleszólást akartak kicsikarni maguknak. A bevételekről a mostani formában a szövetség dönt, amelynek csak egy töredékét juttatja el azokhoz, akik valójában megtermelték azt. Vélhetően ezen a ponton akadtak el annyira a tárgyalások, hogy még a BL új formátumának bejelentése előtt kibocsájtották a szándéknyilatkozatot.
Az elképzelések szerint a jövőben 15 állandó tagja lenne a Szuperligának, amelyhez évente öten csatlakoznának meghívásos rendszer alapján. A mai napig 12-en csatlakoztak a tervezethez, míg a maradék három helyet a Bayern Münchennek, a Borussia Dortmundnak és a Paris Saint-Germainnek szánják. Bár az UEFA külön köszönetet mondott a szövetségeiknek a klubok hűsége miatt, ha valóban létrejön az új liga, nekik sem nagyon lesz más választásuk, mint csatlakozni a kezdeményezéshez.
Serie A
Súlyos anyagi válság fenyegeti a Juventust, amennyiben nem tudja megmenteni szezonját
12/05/2021 17:18
Premier League
A Liverpool csatára szerint ez élete legrosszabb szezonja
12/05/2021 15:22