A konzervatívok rémálma, a punkok közt legenda: a St. Pauli visszatért a Bundesligába
Publikálva 06/10/2024 - 16:38 GMT+2
Németország híres az egészen egyéni szurkolói kultúrájáról, de a történelmüket és jelenüket ismerve sokan inkább a szélsőjobbos szubkultúrára asszociálnak velük kapcsolatban. Hamburgban viszont van egy kisebb klub, akik a mai napig az antirasszizmusról, befogadásról és a szocialista nézeteikről híresek. A St. Pauli idén nyolcadik szezonját kezdte meg a Bundesligában.
A St Pauli drukkerei a Millerntor lelátóin
Fotó: AFP
13 év után jutott vissza újra a St. Pauli a Bundesligába, ezzel pedig egy egészen egyedi szurkolói kultúra került ismét az érdeklődés középpontjába.
A St. Paulit 1910-ben alapították és egészen a ’70-es évekig egészen unalmas kiscsapatnak tűntek. A Hamburger SV volt a város leghíresebb csapata, mellette a kikötői negyedben székelő St. Pauli labdába sem rúghatott. Abban az időben viszont két fontos változás is végbement, aminek a hatására emblematikus klubbá váltak.
Ekkoriban komoly gazdasági válság alakult ki, ami miatt rengetegen vesztették el az állásukat, és a kikötő környékén folyamatosak voltak a harcok a lakosok és a hatóságok között, hogy legalább a lakhatásukat meg tudják tartani az emberek.
A huligánkultúra viszont ekkoriban élte fénykorát, ami miatt a HSV meccsein is rengeteg rasszista, szélsőjobbos elem jelent meg. Sokan – főleg a baloldali érzelmű drukkerek - emiatt besokalltak és úgy döntöttek, hogy inkább nem látogatják a mérkőzéseket.
Nekik azonban fontos téma volt a város északi részében kialakult válság is, ami egy szoros közösséget alakított ki. Ők továbbra is szerettek volna meccsekre járni, így viszont a városrész csapata, a St. Pauli lett az új kedvencük. Nem volt nehéz döntés ez számukra, hiszen a klub vezetői is hangosan kiálltak a kényszerkilakoltatások ellen.
A csapat meccseire a ’80-as évek végére 10-szer annyian jártak ki, mint az évtized elején, a klub lassan státuszszimbólum is lett. A korszak egyik legendás drukkere, Doc Mabuse, punkzenész volt, aki az egyik meccsre egy seprűnyélre tűzött halálfejes zászlóval érkezett, ami azóta is nemhivatalos emblémaként funkcionál.
A punk és a könnyűzene kulcsfontosságú a Millerntor stadionban, a csapat az AC/DC Hells Bells című számára vonul be a meccsei előtt, a góljaik után pedig a Blur zenekartól a Song2 üvölt a hangszórókból. Nem is csoda, hogy nem csak a német zenészek közt népszerűek, a Green Day, a Bad Religion, a Kaiser Chiefs és Ed Sheeran is meglátogatta a stadiont.
A klub és szurkolói manapság nyíltan kiállnak a homofóbia, rasszizmus, idegengyűlölet és a modern futball minden szörnyűsége ellen. A baloldaliak között ezért hősöknek számítanak, de máshol inkább fenyegetésként tekintenek rájuk.
2020-ban óriási meglepetés érte a drukkereket, amikor egy kiszivárgott lista szerint az angol rendőrség hasonlóan komolyan veszi őket, mint néhány terrorista csoportot. Akkor teljes volt az értetlenség köztük, de ugyanakkor azt is elmondták, hogy bizonyos szempontból ez is büszkeségre ad számukra okot, hiszen mindenhol figyelnek rájuk. A terrorellenes rendőrségi csoport képviselője, Dean Haydon végül így nyilatkozott.
„A listán teljesen legális csoportok is szerepelnek, akikkel szeretnénk együttműködni, hogy a veszélyes elemek szimbólumait és jelzéseit is jobban megérthessük.”
A St. Pauli szeretne továbbra is az emberek klubja maradni, ami természetesen azzal is jár, hogy a modern futballt övező negatív folyamatok ellen is felemelik a szavukat. Nem is csoda, hogy ragaszkodnak az értékeikhez, hiszen a 2002/03-as szezon végén a csődtől mentették meg a klubot. Akkor közös gyűjtés indult, hogy az adósságokat ki tudják fizetni, többek között saját sörmárka megvásárlásával és zenei fesztiválokkal is segítették a bevételszerzést.
Tavaly újabb forradalmi változást eszközöltek a klubnál, hiszen az utánpótlásban minden kapcsolatot megszakítottak a játékosügynökökkel.
„Szeretnénk arra koncentrálni, hogy szoros viszonyt tudjunk fenntartani a fiatal játékosainkkal és a családjukkal is. Egyáltalán nem értünk azzal egyet, hogy már fiatal korban csak termékként kezeljék őket.
Nem általánosságban az ügynökök ellen akarunk fellépni, csak azt szeretnénk, hogy ha az utánpótlásban a fiatalok és a hozzájuk közel állóak lennének a középpontban, nem pedig az ügynökségek.
Most mindenkinek csak az a célja, hogy a felnőttek számára a lehető leggyorsabban termelje ki a játékosokat. Muszáj lenne azt is figyelembe venni, hogy az egyes játékosoknak mi a fontos, mivel tudnak a legjobban fejlődni. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbbjükből soha nem lesz profi focista.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/22/4043607.jpg)
Jackson Irvine, a St Pauli ausztrál csapatkapitánya
Fotó: Getty Images
Egy ilyen csapatnak nem is lehetne jobb csapatkapitánya, mint az ausztrál Jackson Irvine. Ő fiatal korától kezdve zenekarokban gitározik, néha pedig a körmeit is festi. Korábban Angliában és Skóciában is játszott, de elmondása szerint Hamburgban igazán otthon érzi magát.
„A stadionon kívül szinte együtt élünk a szurkolókkal. Még ha nem is lennék focista, akkor is tudnék itt élni.
Bármikor beugorhatok egy sörre a szurkolókkal a helyi kocsmába, a Jolly Rogerbe.”
Irving a mérkőzéseken rendszerint szivárványos csapatkapitányi karszalagot visel, hogy ezzel is kifejezze az LMBTQ-közösség felé a támogatását.
A St. Pauli viszont igazi esélytelenként érkezett meg a Bundesligába. A keret fizetése mindössze 4 százalékát teszi ki a Bayern Münchenének, nem is csoda, hogy sok sikerélmény még nem érte őket idén. Egy győzelem és egy döntetlen mellett már van négy vereségük, nem is lehet más a céljuk, mint a bentmaradás.
Forrás: Deutsche Welle
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés