Shakespeare sorait megfogadva mindenek fölött hű magához a Bayern klublegendája, Thomas Müller

"Halihó!" – ezzel a kedves beköszönéssel kezdi a Julien Wolff-fal közösen írt, és E/1. személyben megfogalmazott kötetét Thomas Müller. A Bayern München 32 éves világklasszisa tegezi az olvasókat, igazolva azt a szándékot, miszerint a magyarul a G-Adam Könyvkiadó gondozásában, Bartha Zsófia fordításában megjelent Így lettem profi focista című könyv főleg gyerekeknek szól.

Müller már 21 (!) esztendeje, 2000 óta focizik a Bayern Münchenben, a bajor klubhoz vezető utat, és az ott töltött két évtized történetét ismerhetjük meg ebben a szórakoztató olvasmányban. Egyértelmű célja a könyvvel, hogy a fiatal olvasók motivációt nyerjenek belőle.

A Bayernhez egész eddigi karrierjében hű futballista már az előszóban megfogalmazza a számára fontos értékeket: a család és a barátok támogatása, sportszerűség, csapatmunka, tisztesség, becsület. A Függelékben, mely a ’Néhány tipp a futballálmaitok megvalósításához’ alcímet viseli, ezeket kiegészíti a következőkkel, keretes szerkezetbe foglalva önéletrajzát, útmutatóját: alázat, szerénység, az ellenfél tisztelete.

"Empátia, együttérzés, szív – ezek sokkal többet jelentenek számomra, mint egy találat a pályán." – erősíti meg mondanivalóját.

Megtudhatjuk, hogy már kisgyerek kora óta a foci volt neki a legfontosabb, egy pékségben vette meg a friss sportlapokat, így korán kiismerte magát a futballban. Korán a Bayern München szurkolója lett, bayernes ágyneműben aludt, és a klub brazil csatára, Giovane Elber lett a példaképe.

Tizenévesen teniszezett is a labdarúgás mellett, "már akkor is valódi versenyzőtípus voltam" – írja, majd a könyv végén ezt megismételve úgy fogalmaz, hogy "őszintén szólva, nem tudok valami jól veszíteni. Egyszerűen mindig nyerni akarok."

Nos, aki akár csak egyszer látta már a Bayern vagy a német válogatott mezében focizni őt, az hamar meggyőződhetett arról, hogy ez mennyire igaz.

10 évesen, 2000 nyarán csatlakozott a Bayernhez, ahol 13-14 esztendős korában maláj edzője felelt a felkészítéséért. Saját megfogalmazása szerint "ő volt az első olyan edzőm, aki a játék taktikai elemeit is igyekezett átadni nekünk". Franz Beckenbauer fia, Stephan is edzette.

Belső védőként, valamint 6-osként, védekező középpályásként is szerepelt akkoriban, talán ezért is lát olyan jól a pályán. Már fiatalon nagyon jól fejelt, viszont akkor még nem volt olyan gólerős, inkább az előkészítésben jeleskedett.

Nagyon élvezetes stílusban van megfogalmazva a kötet, a két szerző és a fordító gördülékenyen és érthetően fogalmaz, de attól, hogy gyerekekhez szólnak, még egyáltalán nem leereszkedően. Jól átadják Müller elszántságát, a családi háttér fontosságát, a mindennapok tennivalóit. Azt is, hogyan lépett felfelé a ranglétrán, a korosztályos csapatokban a profivá válásig.

Humora, öniróniája és önkritikus szemlélete végig jellemzi a könyvet: "Olyan lábaim voltak, mint egy gólyának. De sohasem zúgolódtam a testem miatt, senkinek sem lenne szabad. Fogpiszkáló, Goofy, Gólya – csapaton belül mindig más és más becenevet kaptam. Persze a többiek csak vicceltek. Egyáltalán nem bántott a dolog."

Majd a Brian élete c. film utolsó jelenetében hallható dal szövegét, a ’Mindig nézd az élet napos oldalát’-sort megfogadva folytatja: "Ráadásul szerintem engem mindig segítettek a vékony lábaim. Először is előfordult, hogy alábecsültek miattuk. Másodszor pedig használnom kellett az eszemet, és gyorsan meg kellett tanulnom felismerni az ideális útvonalat a pályán, valamint azt, hogyan térhetek ki a fölösleges párharcok elől."

A főszövegtől szürke színű papíron választják el a közbevetett gondolatokat. Például Müller ügynöke, Ludwig Kögl, az édesanyja, Klaudia Müller, és egyik edzője, mentora, Hermann Gerland megjegyzéseit. Ügynöke szerint védencének bámulatosan sikerült az átmenet az utánpótlásból a felnőtt futballba, miközben ugyanaz az ember maradt, nem változtatták meg a sikerei. Gerland pedig úgy véli, Müller hihetetlenül rövid idő alatt vált egyértelműen topjátékossá.

Megnevezi a legfájóbb vereségét (a Chelsea ellen hazai pályán elveszített BL-döntő), és a legkeserűbb pillanatát (amikor kimaradt az olaszokkal vívott 2012-es Európa-bajnoki elődöntő kezdőcsapatából) is.

Analitikus alkatáról ezt mondja: "Alapos és kritikus elemzés: jöhet! Önmarcangolás: tilos!... Mindig fontosnak tartottam az elemzést. Sokat szoktam gondolkodni, mi mindenen múlhatott a dolog. Legtöbbször nagyon tényszerű vagyok. Analizálok, hogy tanulhassak."

A 2006-os világbajnokságot még együtt nézték a lelátón a szüleivel, a 2010-es vb-n már játszott is, 2014-ben pedig vb-aranyérmes lett. Ezeknek a stációit is megismerhetjük, például, hogy amikor a szülei elrepültek utána Brazíliába, az édesapja azt a mezt viselte, amelyben fia négy évvel korábban az első vébémeccsén Ausztrália ellen focizott.

Olyan részletekről is olvashatunk, hogy Thomas Müller paradicsomszószos tésztát evett, hogy feltöltse az energiatartalékait, miközben interjúkat adott az újságíróknak a brazilok felett aratott kiütéses, 7-1-es vb-elődöntő után. Erről a meccsről három oldalon át ír, miközben magáról az argentinok ellen 1-0-ra megnyert fináléról épphogy összejön egy oldal. Kiderül az is, hogy Rihanna is a németekkel ünnepelt a bulin.

A vb után vitte volna a Manchester United, ahol az a Louis van Gaal lett a menedzser, aki korábban a Bayern München nagycsapatához vitte fel őt. A holland tréner bízott benne, egy alkalommal azt mondta, hogy "nálam Müller mindig játszani fog". Ő adta meg neki a kezdőlökést, de annyira kötődött kedvenc egyesületéhez, hogy nem élt a kecsegtető ajánlattal.

Olyan részletekbe is beavat minket, hogy a 70. válogatottságán volt először a Nationalelf csapatkapitánya, ráadásul a müncheni Allianz Arénában. Később mondták neki, hogy a fekete-piros-aranyszínű szalagot fordítva húzta fel a karjára. Vagy hogy golffal, jógával, strandröplabdával és asztalitenisszel kapcsolódik ki, de a legszívesebben a családjával tölti az idejét.

"A sport megtanított arra, hogy milyen fontos a másik ember megértése, és hogy mindig legyünk nyitottak a világra. Nem csak azt kellene ismernünk, amit otthonról magunkkal hozunk." – fogalmaz egy helyütt.

Thomas Müller a világ egyik legjobb labdarúgója, de sohasem kapta meg azt a figyelmet és elismerést, mint több másik kollégája. Már sikeres, balhéktól mentes, trófeákban gazdag pályafutása is példamutató lehet sokak számára, hát még az a gesztusa, hogy gyermekeknek szóló könyvben mesélte el, hogyan lett belőle profi focista, melyben úgy tippeket ad ahhoz, hogy mások is kövessék a példáját, hogy közben végig a számára fontos értékeket hangsúlyozza.

Minden bizonnyal sosem kap Aranylabdát. Sebaj, emberileg az elmúlt másfél évtized leginkább sztárolt futballistái felett áll, mondjuk Andrés Iniestát leszámítva.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.