A három magyart foglalkoztató klub nem kezdte jól a szezont, de mekkora a baj valójában?

A Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik személyében három magyar játékost is foglalkoztató Lipcse egyelőre csak keresi önmagát. Azt követően, hogy Julian Nagelsmann az előző szezont követően befejezte az edzői munkát Lipcsében, és átvette a Bayern München irányítását, Jesse Marsch vezetésével nem igazán megy a tavalyi Bundesliga-másodiknak. Elmúlt tíz mérkőzéséből csak hármat nyert meg az együttes, két döntetlen és öt vereség mellett. Különösen az a szeptemberi hét mutat rosszul, mikor öt napon belül tíz gólt kaptak a Bayern Münchentől és a Manchester City-től. A Bundesligában csak a 8. helyen állnak, de a Bajnokok Ligájában sem megy jobban, a halálcsoportban a City mellett a Brugge is legyőzte a lipcseieket, így szinte lehetetlen helyzetbe kerültek a továbbjutás szempontjából, kedden óriási bravúrra lenne szükségük a PSG ellen. Nem fest túl jól a Lipcse helyzete, de vajon tényleg ekkora a baj, vagy csak kisebb hullámvölgyről beszélhetünk?

A Lipcse eddigi menetelése igazi sikertörténet volt. A Red Bull támogatását élvező, ennek ellenére nem ész nélkül költekező, sokkal inkább a fiatalokra építő klub az ötödosztályból pillanatok alatt eljutott a Bundesligáig. Évek óta stabilan a dobogó környékén tanyáznak, (egyedül 2017/18-ban nem hozták össze a BL-indulást érő helyezést), többször is a Bayern első számú kihívójaként tűntek fel a tabellán, és összességében egyértelműen a harmadik legerősebb német klubról beszélhetünk, mely 2020-as BL-elődöntőjével nemzetközi szinten is megvillant már.

A 2017/18-as szezonon kívül nem igazán volt visszaesés a Lipcse rövidke Bundesliga-történetében, a mostani rossz szezonrajt az első látványosabb hullámvölgy.

A Red Bull Salzburgban sikeres éveket záró amerikai edző, Jesse Marsch sok korábbi Salzburg-focistához hasonlóan ugrott egyet a ranglétrán, és Lipcsébe szerződött, a távozó Nagelsmann helyére érkezett a kispadra. Jól ismeri a klubot, hiszen 2018-ban Ralf Ragnick mellett másodedzőként már dolgozott a klubnál. Az osztrák bajnokságban elég jelentős a Salzburg dominanciája, így az ottani bajnoki címek még nem feltétlenül jelentenek extra pontokat az önéletrajzban, Marsch azonban a BL-ben is bemutatkozott az osztrák együtessel. A Salzburg bátor játékával és letámadásaival a nagyobb csapatok dolgát is megnehezítette az elmúlt években. Ez a fajta foci azonban, ami Salzburgban kifejezetten látványos volt, egy nagyobb célokat megfogalmazó együttes esetében, mint a Lipcse, nem feltétlenül működik, miként az osztráknál magasabb színvonalú német bajnokság is büntethet.

A Manchester City elleni BL-találkozón erőteljesen kidomborodott, hogy hiába vezetett akciókat a Lipcse, hiába lőtt három gólt, a City gyakorlatilag azonnal átjátszotta a lipcsei védelmet, mikor minimálisan szorosabbá vált a találkozó. A Lipcsének a kisebb együttesek ellen nincsenek akkora gondjai, a Herthát és a Bochumot is kiütéssel győzték le a Bundesligában, a jól szervezett csapatok ellen azonban könnyen bajba kerülnek. Marsch észlelte is a problémát, az utóbbi fordulókban változtatott a szerkezeten, igyekszik nagyobb hangsúlyt fektetni a stabilitásra, ugyanakkor továbbra is akadozik a gépezet, a hétvégén nem sikerült felülkerekednie a Lipcsének a szimpatikus felfogással játszó, de alapvetően gyengébb kerettel rendelkező Freiburgon.

A visszafogott szezonkezdésében túlzás lenne kizárólag Marsch szerepét hangsúlyozni, hiszen komplexebb okai vannak annak, hogy a Leipzig nehezen lendül bele az új idénybe. Hiába a Red Bull támogatása, a Lipcse ugyanúgy belekeveredett abba a helyzetbe, ami a Bayern kivételével az összes Bundesliga-klubot érinti: ha akad egy játékosa, aki jól teljesít, rögtön érkeznek a komoly pénzösszegekkel kecsegtető kérők, és egy-két éven belül vagy a Bayern, vagy egy európai topcsapat elviszi az adott Bundesliga-sztárt. A Lipcse az elmúlt években többek között Timo Wernertől és Naby Keitától, a mostani szezon előtt pedig Marcel Sabitzertől, Ibrahim Konatetől és Dayot Upamecanotól volt kénytelen megválni. Különösen szembetűnő, hogy a Lipcse előretörése óta a Bayern is sokkal inkább válogat az új, feltörekvő klub háza tájáról, mint a Dortmund játékosai közül.

A Lipcse eddig úgy-ahogy, de jól kezelte nagynevű távozói hiányát, hosszú távon azonban minden klubnál eljön az a pillanat, mikor kisebb válságba kerül a szezonról szezonra változó keret miatt. Maga Willi Orbán is beszélt arról az idény előtt, hogy rosszul érinti őket, hogy minden évben új játékosokkal kell felépíteniük valamit, és emiatt állandóan átalakulóban van a csapat.

A Lipcse helyzete a gyengébb kezdés ellenére sem reménytelen. Mostani kerete egyáltalán nem rossz, elég komplettnek tűnik, az új igazolásokban pedig bőven van még potenciál, ha belejönnek a játékba, sokkal többet segíthetnek, mint jelenleg teszik. Például a tavaly Frankfurtban nagyon erős idényt produkáló André Silva, vagy éppen Szoboszlai Dominik is többre képes tehetsége alapján, nem ritka, hogy a nehezebb kezdést követően megváltozik egy csapat idénye, amint fontosabb játékosai jobban belejönnek a játékba. Akire pedig eddig sem lehet panasz, az a 23 éves Christopher Nkunku, aki a Lipcse legveszélyesebb támadójának tűnik jelenleg, a City ellen mesterhármast ért el, és azon kívül is jól megy neki idén.

Kedden a Bajnokok Ligájában a PSG ellen az utolsó szalmaszálba kénytelen belekapaszkodni a Lipcse, egy újabb vereség gyakorlatilag véget vetne továbbjutási álmaiknak. De a Bundesligában is rövid időn belül el kell kezdeniük pontokat gyűjteni. Nincsenek nagy hátrányban a dobogósokhoz képest, de ha nem találnak rá a győztes útra, könnyen megnőhet a különbség.