Karácsonyi káosz Angliában: az 1963-as Boxing Day története – 66 gól, hat mesterhármas, csak két csapat nem szerzett gólt a 10 meccsen

A Boxing Day elnevezés azokból az időkből származik, amikor a nagy házak tele voltak szolgákkal, akik miután karácsony napján dolgoztak, a következő napot ünnepnappá nyilvánították. A hagyomány az volt, hogy egy karácsonyi "doboz" ételt és ajándékokat kaptak, hogy hazavihessék és megosszák a családjukkal – magyarán a Boxing Day kifejezés erre utal.

Sok éven át a klubok karácsony napján és másnapján is játszottak. Azokban az időkben, amikor a családok még nem ülhettek le és nézhettek karácsonyi filmet a tévében, a futball kellemes kikapcsolódást nyújtott. A helyi riválisokat igyekeztek párosítani a karácsonyi időszakban, hogy minimalizálják az utazást, de mindkét napon játszva legalább egy hazai mérkőzésre sor került. Azokban a városokban, ahol két klub volt, gyakori volt, hogy a szurkolók mindkét csapatot megnézték, az egyiket karácsony napján, a másikat másnap. Ahol pedig csak egy csapat volt, ott legalább az egyik mérkőzést otthon játszották, így senki sem maradt le.

Térjünk rá az 1963-as eseményekre. A notorikus esztendőben csak az Arsenal-Birmingham City meccset nem tudták lejátszani, így tíz mérkőzést rendeztek az angol bajnokság élvonalában, ami mindenképpen jobb hír volt a szurkolóknak, mint az egy évvel azelőtti események. 1962-ben a nagy hideg miatt mindössze három találkozót tudtak megrendezni, így azt gondolhatták, minden visszatér a rendes kerékvágásba.

A Blackpool-Chelsea összecsapás már az első félidőben eldőlt, hiszen a londoni kékek 4-0-ra vezettek. A 17 ezer kilátogató szurkoló talán nem is sejthette, hogy az 1-5-ös eredményt hozó találkozó a forduló gólszegényebb mérkőzései közé fog tartozni. A Manchester United úgy látogatott a Burnley otthonába, hogy pár nappal korábban Sir Matt Busby legénysége 4-0-ra kapott ki az Everton ellen, így javítani szerettek volna. Noha a Burnley három évvel korábban angol bajnok lett, a meccs esélyese a United volt. A hazaiak viszont másképpen gondolták, s 6-1-re verték meg a Sir Bobby Charltont, Denis Law-t, vagy Nobby Stilest soraiban tudó manchesterieket. Ráadásul a Burnley csatára, Andy Lochhead négy gólt vállalt a hatból. Ő így emlékezett vissza a meccsre.

A Fulham-Ipswich találkozó hozta a legnagyobb különbségű győzelmet. A hazaiak 10-1-re nyerték meg a mérkőzést, ami a mai napig a Fulham történetének legnagyobb különbségű sikere, míg az Ipswich-nek a legnagyobb különbségű veresége.

Leggat egyébként szintén négy gólig jutott a meccsen, csapattársa, Bobby Howfield pedig háromszor köszönt be. Az Ipswich a szezon végén kiesett, összesen 121 gólt kaptak. A klub elnöke, John Cobbold érdekes kifogást talált a kilencgólos vereségre: "csak a kapus volt józan a pályán lévő játékosok közül".

Mindössze két csapat nem tudott betalálni az 1963-as Boxing Day-en rendezett forduló során. A bajnoki címvédő Everton idegenben kapott ki a Leicester ellen 2-0-ra – ez volt a legkevesebb gólt hozó összecsapás. Hogy mennyire nem véletlen volt a Leicester győzelme, két nappal később 3-0-ra verték meg a liverpooli együttest idegenben. A Sheffield Wednesday és a Bolton Wanderers összecsapásai két nap eltéréssel ugyanazt az eredményt hozták, mindkétszer a hazai csapat örülhetett 3-0-s győzelemnek. December 26-án a sheffieldi együttes ünnepelhetett, a csapatot ekkor az a Vic Buckingham irányította, aki a Barcelona és az Ajax edzője is volt – a 17 éves Johan Cruijff a keze alatt debütált.

A Liverpool az 1963-64-es szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett. A Stoke City ellen mérkőzés első félidőkében mindössze egy gólt láthatott a publikum, azonban a fordulás után beindultak a felek. Roger Hunt a második játékrészben négy gólt szerzett, majd hiába szépített a Stoke, 6-1-es győzelmet aratott a Liverpool. A hazaiak legendás menedzsere, Bill Shankly nem engedte játékosainak, hogy igyanak a karácsonyi időszakban – itt nyer futball-romantikus értelmet John Cobbold fenti mondata –, elmondása szerint "a karácsony nyáron jön el a játékosoknak". Ian St. John, a klub akkori futballistája úgy emlékezett vissza, hogy két mérkőzés várt abban az időszakban a csapatra, Shankly pedig kínosan ügyelt arra, hogy egy játékosa se legyen részeg.

1963 december 26-án viszont története legnagyobb hazai vereségét szenvedte a Blackburn Rovers ellen. Harry Redknapp, aki csak 16 éves volt akkor, azt mondta erről a mérkőzésről, hogy a Blackburn lemészárolta őket, a meccs után megtapsolták a vendégeket a hazai szurkolók, míg a West Ham öltözőjében kínos csend uralkodott. A Blackburn részéről két játékos is mesterhármasig jutott, Fred Pickering és Andy McEvoy egyaránt három góllal vette ki a részét a 8-2-es sikerből.

A fordulóban három mérkőzés végződött döntetlennel. A West Bromwich Albion a KEK-címvédő Tottenham együttesét fogadta, és egy nyolcgólos thrillert hozott az összecsapás. A kilátogató 34 ezer szurkoló félelmetes atmoszférát teremtett, a Spursben duplázó Jimmy Greaves szerint fülsüketítő volt a hangulat a stadionban. A 4-4-es döntetlennek a hazaiak örülhettek jobban.

A Wolverhampton-Aston Villa összecsapás 3-3-as döntetlennel zárult, akárcsak a Nottingham Forest és a Sheffield United mérkőzése. Utóbbi találkozón hatalmas feltámadást láthattak a nézők. A hazaiak már 3-0-ra is vezettek, azonban a Sheffield United Mick Jones duplájával és a wales-i Len Allchurch góljával 3-3-ra mentette a meccset.