Az egyik legjobb focista, büszke amerikai, aktivista és nő

„Őszintén szólva büszke vagyok, hogy ezt tettem. Mindig büszke voltam arra, hogy elmondtam a véleményemet, azt gondolom, hogy jó dolgot tettem ezzel is. Csak akkor lesz bármi változás, ha teszünk érte. Mindig, amikor valaki vitázni próbált velem csak összefüggéstelen, nacionalista blabla lett belőle. Miután letérdeltem még jobban megértettem, min mennek keresztül a társaim. Nem volt számomra kellemes ez az időszak, komolyan veszélyben éreztem a válogatottbeli pályafutásomat is. Legalább kiderült, hogy kik az igazi barátaim. A támadások nagyon hangosak voltak és a szövetség egyáltalán nem állt mögém, sőt a szövetségi kapitány se. Viszont sok olyan ismerősöm volt, aki végig kitartott mellettem. Mindenkinek saját joga eldönteni, hogy mi mellett áll ki, de ha megteszed, akkor késznek kell lenned, hogy viseld a következményeket.”

„Úgy érzem, hogy általában a fehér sportolók, főleg a férfiak nem érzik azokat a problémákat, amik másokat sújtanak, mint a rasszizmus, szexizmus vagy a fizetésbeli különbségek. Sokan úgy érezzük, hogy ha nekünk nincs gondunk, akkor nem is szükséges megszólalnunk. Burokban élünk és sokan nem veszik a fáradságot arra, hogy körülnézzenek a saját világukon kívül. Például, ha meleg vagy, akkor mindig „meleg szemüvegen keresztül” látsz mindent. Ezért nem lehet senkit hibáztatni, a mai társadalmat nem mi hoztuk létre, de ez nem jelenti azt, hogy nem is tudunk rajta változtatni.”

„Kinézhet az ember úgy, mint én és lehet meleg. Kinézhet az ember úgy, mint Sue és lehet meleg. Remélem, hogy ha azt látják mennyire különbözőek vagyunk, akkor sokkal többen fel fogják vállalni magukat. Úgy látom, hogy legtöbbször azt gondolják, hogy melegnek lenni sokkal nehezebb. Sokan azt mondják, ha újra megszületnének nem lennének melegek. Én viszont egyáltalán nem gondolom így, imádom az életemet. Szeretném, ha megmutathatnánk, hogy az életünket milyen pozitívan éljük és ezzel egy sokkal egészségesebb társadalmat tudnánk felépíteni.”

„Az angoloknál a női bajnokság hasonló helyzetben van, mint Amerikában. Sokkal le van maradva, mert egyszerűen nem kaptunk elég lehetőséget korábban. 2020-at írunk és a női Premier League csak nemrég jött létre. Egy akkora klub, mint a Manchester United is csak pár éve hozta létre a női csapatát, szerintem ez szégyenletes. Sok csapattársam külföldre ment játszani, de én inkább maradtam és edzéssel próbálom a formámat tartani. Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek a pokoli időszaknak. 35 éves vagyok, de nem gondolkodok a visszavonuláson. A tokiói olimpián mindenképpen szeretnék ott lenni, de a következő világbajnokság is csábító, ráadásul így már egy évvel közelebb is vagyunk hozzá. Meglátjuk hogy alakul…”