Arbeloa elcsukló hangon nyilatkozott a Real Madrid botrányáról: "Aki kiszivárogtatta a verekedést, az egy áruló"

Nagyszerű meccsre számítok egy remek ellenféllel szemben, hiszen láthattuk ebben a szezonban is, hogy milyen magas szinten teljesítenek. Várjuk, hogy lejátsszuk azt a meccset, ami a legnagyobb felhajtást generálja a világon. Nyerni megyünk, nem kérdés.

Két dolgot szeretnék mondani. Először is: nagyon büszke vagyok a klub határozottságára, gyorsaságára és az átláthatóságra. Másodszor: az, hogy a játékosok elismerték a hibájukat, kifejezték sajnálatukat és bocsánatot kértek, nekem elegendő. Amit nem fogok tenni, az az, hogy nyilvánosan keresztre feszítsem őket, mert nem érdemlik meg, pláne azok után, amit az elmúlt hónapokban mutattak nekem. Megmutatták, hogy tisztában vannak vele, mit jelent Real Madrid-játékosnak lenni, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Felhoznék egy példát: van egy játékos, aki a Real Madrid-játékosok mintaképe lehet, ő Juanito. Most mondja meg valaki: Juanito soha nem hibázott? (Arbeloa hangja ekkor elcsuklott – a szerk.) Mindannyian nagyon büszkék vagyunk arra, amit az összes meccsén tett a klubért, hiszen megértette, miről szól a Real Madrid és mindent beleadott.

Miért is ne lehetne hibázni? Valverde és Tchouaméni megérdemlik, hogy továbblépjünk, hogy esélyt adjunk nekik, hogy továbbra is harcolhassanak ezért a klubért. Nagyon büszke vagyok rájuk. Nem fogom hagyni, hogy ezt az ügyet felhasználják a profizmusuk megkérdőjelezésére, az pedig hazugság, hogy nem profik, hogy tiszteletlenek velem. Az is hazugság, hogy néhány játékos a velem kapcsolatos problémák miatt nem játszik. Egyedül én vagyok a felelős azért, hogy ez a szezon nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és nagyon büszke vagyok a játékosaimra. Arra, ahogyan fogadtak, arra, hogy honnan indultunk. Egyértelmű, hogy a frusztráció, a düh, a bizonyítási vágy olyan helyzetekbe sodorhatja az embert, amilyen helyzetbe nem szeretne kerülni. Most viszont már a jövőre kell koncentrálnunk.

Én vagyok a felelős mindenért, ami a Real Madridnál történik.

Volt egy csapattársam anno, aki egy golfütővel megütött egy másikat. Akkor is úgy gondoltam, mint most: ami a Real Madrid öltözőjében történik, annak a Real Madrid öltözőjében is kell maradnia. Ez fáj nekem a legjobban. Nem mentegetem a játékosaimat, de ilyen helyzetek mindig is előfordultak. Ez egy peches incidens volt, és az, hogy Fede megsérült, inkább a balszerencsének köszönhető, nem annak, ami kiváltotta az egészet. Bocsánatot kértek, ez számít.

Nem értem, mire gondolnak. Ha egy játékos nem játszik, annak nincs pályán kívüli oka. Még egyszer mondom: sok hazugság hangzott el arról, hogy a játékosoknak problémáik vannak velem. Átvészeltünk már néhány nehéz időszakot együtt, és ilyenkor kell igazán összefogniuk a szurkolóknak velünk. Senki sem felkészültebb arra, hogy megváltoztassa ezt a helyzetet, mint az elnökünk, aki visszahelyezte a Real Madridot arra a szintre, ahova tartozik. Most azért kell harcolnunk, hogy ismét visszajussunk oda, ahol a helyünk van.

Az irodám nem az öltözőben van. Bárcsak én lennék felelős mindenért, ami történik, és mindent én irányíthatnék... ha ennek a helyzetnek a következménye az, hogy az edzőnek kellett volna leállítania ezt az egészet, elfogadom. Példaként kell szolgálnia mindenkinek, tanulni kell belőle, ennyi az egész.

Újra elmondom, mert talán nem voltam elég egyértelmű: az öltözőben történt dolgok kiszivárogtatása a Real Madrid elárulása, a hűtlenség jele. Aki kiszivárogtatta a verekedést, az egy áruló.

Nem, nem a CIA-nek dolgozom. Nem vádolom a játékosaimat vagy bárki mást, nem is tehetem. Sokan vannak a klubnál, nem fogok senkire ujjal mutogatni. Ami pedig a játékosaimmal történik, az köztünk marad.

Egészségesnek, pedig nem könnyű két szezont trófea nélkül teljesíteni. Ahhoz, hogy valaki Real Madrid-játékos legyen, nagyon ambiciózusnak kell lennie. Ez a csapat készen áll arra, hogy újra nyerjen, és biztos vagyok benne, hogy jövőre, amikor mindenkinek sokkal nagyobb tapasztalata lesz, győzelmekért fogunk harcolni. Ne felejtsük el: ez a csapat sokkal fiatalabb, mint amilyenben én játszottam hét évvel ezelőtt. Fejlődni kell, de azzal, ahogy az utóbbi négy hónapban dolgoztunk, már boldog és büszke vagyok.

Az, aki egy játékos edzés utáni reakcióját, nevetését, mosolygását ki akarja ragadni egy bizonyos szövegkörnyezetben, az helytelenül értelmezi a dolgokat. Kylian óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy a Real Madridban játsszon, ezt mindannyian tudjuk. Sok midnent kellett feladnia, hogy beteljesítse az álmát – mindannyian láttuk azokat a képeket, ahogy kisgyerekként Real-melegítőben álmodozik arról, hogy egy nap itt szerepeljen. Amikor játszik, az azért van, mert megérdemli, amikor nem, az azért van, mert valaki más érdemli meg. Ez független attól, hogy valakit hogy hívnak, hogy valakinek milyen múltja van. Úgy érzem, megvan a tekintélyem. A játékosoknak tisztelniük kell az edzőt, ez a legfontosabb.

Ezt a kérdést sem értem igazán. Amióta itt vagyok, azt hangsúlyozom, amit a Real Madrid mindig is képviselt: erőfeszítés, bajtársiasság, ambíció, szenvedély. Ezeket mindig bizonyítani kell, nincs mentség arra, hogy csapatként ne törekedjünk rá. Taktikailag mindig lesznek dolgok, amiken javítani kell, de a felsorolt négy dolognak meg kell lennie.

Nagyon elégedett vagyok a négy csapatkapitányom munkájával.

Az egyetlen dolog, ami aggaszt: hogyan segíthettem volna a csapatomnak több meccset nyerni? Az elmúlt hónapokban voltak nehéz és jó pillanatok is. Legyőztük a Manchester Cityt, a Chelsea-t, az Atlético Madridot. A Bayern ellen voltak helyzetek, amik kívül estek az én hatáskörömön. Kétségtelenül több bajnokit kellett volna nyernünk, ezen sokat rágódom.

Ő is ott lesz a csapatmegbeszélésen.