Ady stoplisban, Radnóti focimezben, Mándy a pálya szélén - klasszikus magyar írók a futballról

Az idén nyáron a Jaffa Könyvkiadó gondozásában megjelent mű a szerző Nemzeti Sportban megjelent cikksorozatának átdolgozott, bővített kiadása. Kultúra és sport nagyszerű találkozásának lesz szemtanúja, aki elolvassa ezt a szép könyvet, amelyben a szerző az előszóban azt írja, hogy "a téma vizsgálata során - az elsősége okán beemelt sportnovellaírót, Kőhalmy Józsefet leszámítva - a magyar irodalom klasszikusai közül válogattam, figyelve arra, hogy gyűjtésem a lehetőségekhez mérten hiánytalan legyen. Az időhatárt többé-kevésbé a rendszerváltás jelentette: valamennyi érintett szerző életműve döntően 1989 előtt született, és egyikük sem érte meg az ezredfordulót."

Az NS újságírója rendkívül alapos, irodalomtörténészi rangú és értékű kutatómunkát végzett, az eredmény pedig tartalmas, olvasmányos, és fontos információkban gazdag lett. Nem is maradt bennünk hiányérzet a könyv elolvasása után, bár e sorok írója nem nevezné klasszikusnak Szabó Dezsőt és Herczeg Ferencet sem Kőhalmy József mellett, még ha besorolásuk a felállított időintervallumnak megfelel is. Az írókat, költőket időrendi sorrendben mutatja be a szerző, a halálozási dátum az alap esetükben, nem pedig a születési év.

Mindegyikükről összegyűjtöttük a könyvben szereplő legérdekesebb információkat.

Ady Endre elmondhatja magáról, hogy 1899-ben játszott Debrecen első focicsapatában, igaz, Adi Endreként, joghallgatóként. Csáth Géza rendszeren sportolt, focizott együtt unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel. Túlzásba is estek, mert saját elmondása alapján Csáth elhányta magát a megerőltetéstől. Maradt fent tőle klasszikus sportnovella, Kisfiúk címmel. Krúdy GyulaLapdajáték c. tárcája a Nemzeti Sportban jelent meg, és a Budapesten állomásozó angol haditengerészek és alkalmi magyar ellenfeleik margitszigeti mérkőzéséről számol be. Móra Ferenc a Szeged FC díszelnökeként is tevékenykedett. 

Kosztolányi Dezső jelentős érdemeket szerzett a magyar sportnyelv kialakításában. Ez a törekvése aligha lehetett független a sportnapilap 1931-ben elkezdett nyelvmagyarító törekvésétől. Már az 1925-ben megjelent Aranysárkányc. regényében "felavatta" a sportnyelvújítás termésének tekintett "rajta", "hajrá" és "versenyóra" szavakat. Gazdag József az Egy futballfüggő naplójából c. könyvében beválogatta Kosztolányit a magyar futballírók képzeletbeli válogatottjába. Vasárnaponként hallgatta a rádióban a futballmeccsközvetítéseket, Tarján Tamás, a 2017 őszén elhunyt kiváló irodalomtörténész szerint Kosztolányiból "tankszerű centercsatár"  válhatott volna. 

Juhász Gyula nyomon követte a futballélet eseményeit, cikkeket is írt a sportágról. A Szegedi Bástya bérletese volt az 1927/1928-as szezonban. Igazolványán viszont helyesírási hiba szerepelt: "Álandó szabadjegy". 1928-as Olympiai óda c. versének utolsó sora: "Herczeg, hátha megjön a Gól is!" Babits Mihály 1911-es kötetének címére játszik rá: Herceg, hátha megjön a tél is!. 

József Attila az Aranycsapatot irányító Sebes Gusztáv iskolai osztálytársa volt. A Csoszogi, az öreg suszter című novella az egyik legkitűnőbb magyar költő egyetlen, kerek egészként önmagában is értékelhető prózai műve. A címszereplő ihletője az öreg Sebes lehetett, akinek a cipészműhelyébe járt a költő családja is. Ő is tagja Gazdag József íróválogatottjának, a védelem szélén, gyerekkorában sokat focizott ugyanis Ferencváros utcáin, terein. 

Karinthy Frigyes a legrégebbi magyar labdarúgóklub, a BTC csatára volt. 1919-ben a Nemzeti Sportban írt cikket az osztrák-magyar (2-0) után. Klug Frigyes játékvezető megmentését - a saját lakásában bújtatta - fia, Ferenc idézte fel Hiénák c. elbeszélésében. "Nem értem az egészet! Ha szeretik azt a labdát, miért rúgják folyton? Ha pedig nem szeretik, miért szaladnak utána?" - szól egy aranyköpése.

Móricz Zsigmondot egy másik magyar-osztrák mérkőzés (5-3) ihlette meg, az 1927-es, Negyvenezer ember c. elbeszélését szentelte az élménynek. Peches kor c. tanulmányában megfogalmazta, mi a véleménye arról, ha egy író sportol: "Az író az életét a betűtengeren éli le. Övé a könyvtár és az éjszaka. Az az író, aki strandolni megy és evez és sportol, az nem lesz író."

Rejtő Jenő 1937-ben az olasz-magyar (2-0) válogatott mérkőzésről tudósított, a Színházi Élet (!) szerkesztője kérte fel. Rejtő a nászútját felfüggesztve végezte el a feladatot, ez az egyetlen meccstudósítása. A cikk minél jobb megírásához együtt utazhatott vonattal a magyar csapattal. A labdarúgáshoz fűződő viszonyáról sokat mondó információ, hogy kívülről tudta az MTK másfél évtizeddel azelőtti összeállítását is. Szőke Ciklon c. regényében Jimmy Hoganről, az MTK edzőjéről (1917-1921) mintázhatta Jim Hogan alakját. 

Radnóti Miklós 1938-ban a barátai társaságában rádión hallgatta a magyar - holland-indonéz válogatott meccset a franciaországi világbajnokságról. Erről özvegye, Gyarmati Fanni ír a Naplójában. Iskolai osztálya csapatában középcsatárt játszott, teniszezett is, és közel állt hozzá a síelés is. 

Szabó Dezső a berlini olimpia után azt írta, hogy baja van a túlzott, mániákus sportolással. Nem kímélte a sporthisztériát gerjesztő politikusokat, a révült szurkolói tömegeket, az érzelmek hullámait meglovagló médiát sem. Kőhalmy József nevéhez az első hazánkban kapható, sport témájú, szépirodalmi darabokból összeállított kötet (Sportnovellák) fűződik, amelyben megjelenik a futball, a golf, a baseball és a krikett is. A Sporthírlap szerkesztőségében dolgozott. Molnár Ferenc a Pesti Hírlapban írt a fociról is, "kénytelen vagyok megvallani, hogy csak azért szeretem a footballt, mert mi magyarok jól játszunk". A világhírű író vitába keveredett a sportágról a lap munkatársaival, amely címlapon közölt, hosszú cikkben válaszolt. 

Herczeg Ferenc teniszezett, vívott is, utóbbiban Keresztesy József, a magyar kardvívóiskola megalapítója volt a mestere. "Én is aláírom azt az igazságot, hogy a magyarokat külföldön a sport révén ismerték meg, valljuk be, nagyon előnyösen... Ahol virágzik a kultúra, ott él a sport is, ahol nincs kifejlett kultúra, ott a kultúra is gyerekcipőben jár." - írta. Szabó Lőrinc a Futballversenyen c. versét az 1927-es magyar-osztrák válogatott mérkőzés ihlette. A Vereség után c. verse pedig az 1954-es világbajnoki döntő után született, ám politikai okokból tíz évig kiadatlan maradt. "A futball-versem. Ma sem értem, és ma is fáj, miért nem közölték." - írta erről. Németh Lászlónál a labda az alkotói munka fontos eszközévé vált. A futball az elbeszéléseiben, útirajzában is megjelenik, talán az ősgombfoci első leírását is nála találjuk Homályból homályba c. önéletrajzi gyűjteményében. "Többnyire half voltam, centerhalf... mindig a gyengébb félen szerettem játszani..." - írja. 

A zseniális költő, Kormos István Párizsban Jean-Paul Belmondóval lábteniszezett, a Ferencvárosban - amelyben focizott is - Sárosi Bélával megnyerték a Fradi házi lábteniszbajnokságát. Túl hosszú lenne idézni a teljes történetet, de Kormos gyónási sztorija a könyv egyik legerősebb része. Szakad az istenvert eső c. versében arról ír, hogy a lelátókon is ott ült gyakran focimeccseken. A Nemzeti Sport 1992-ben egy teljes számot szentelt a virtuóz Örkény István emlékének annak születésének 80. évfordulóján. A tévés focimeccseket szívesen nézte, személyesen ott volt az '54-es magyar-angol (7-1) mérkőzésen a Népstadionban. Zelk ZoltánRímes üdvözlő távirat c. verse a magyar irodalom leghíresebb futballal foglalkozó darabja, az 1953-as londoni 6-3 győzteseit köszöntő költemény. 

Aztán egy nagyszerű Karinthy Ferenc-anekdotát is olvashatunk róla: "Azt mondja ő, aki talán még Sárosiról, Puskásról se hallott: - Tudod, mi a baj a magyar lírával? Amit az újságban írtak a fociról: mezőnyben jobbak vagyunk, csak épp gólt nem tudunk rúgni."

Márai Sándor nagyon nem szerette a futballt, ezt több cikkben és naplóbejegyzésben is megírta. Cikkekben éveken át vitázott a sportújságírókkal, pedig nem is értett nagyon a sportághoz, sőt, az élsport ellen is kikelt. 

A cikk szerzőjének egyik legkedvesebb írója, Ottlik GézaIskola a határon c. regénye tele van focis jelenetekkel. Az egyik főszereplő, Medve Gábor esete megmutatja Ottlik véleményét a labdarúgásról: "Nem bánta ő a futballt, tudtam. Lenézte. Az ugrómércét szerette, meg a stopperórát, meg a mérőszalagot."

Réz Pálnak adott, félbeszakadt interjújában, mely a Próza c. kötetében is olvasható, és amelyet Csillag Péter könyve szerint a Népsport is közölt 1981-ben, a költészet napján, Ottlik a hozzá legközelebb álló atlétikát és a labdarúgást hasonlította össze: "A centiméterrel, stopperórával lemérhető, a salakon elért tiszta, igaz, megfellebbezhetetlen eredményeket szerettem, az atlétikát. Az életben és a labdarúgásban sok függ az erőszaktól, megfélemlítéstől." Ugyanott olvashatjuk a Lengyel Péterrel folytatott beszélgetését, ahol Ottlik ezt mondja: "Az irodalom pontozásra megy, mint a szertorna vagy a műkorcsolyázás, sajnos."

Ottlik nagyszerű bridzs-játékos volt, a játék egyik alapművét ő jegyzi egy skót szerzővel közösen, amely előbb jelent meg angolul, mint magyarul (Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein).

Karinthy FerencKét művész c. írásában szerepel a futballal kapcsolatos egyik leghíresebb anekdota, amelyet tévesen tulajdonítottak Örkény Istvánnak. A Puskás Ferencről és Zelk Zoltánról szóló történet utolsó sorai így szól: "Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?- Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár."

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ezt az anekdotát Esterházy Péter is szerepeltette egy Örkény Istvánról írt szövegében, sőt, annak az Úgy kell rúgni, művészkém! címet adta (Élet és Irodalom, 2002. 46. szám; A szabadság nehéz mámora c. kötetében is olvasható).

Les c. írásában határozottan foglalt állást a futball legvitatottabb szabálypontjának eltörlése mellett. 

A magyar szerzők által jegyzett, futball témájú könyvek közül a legnagyszerűbbet író Mándy Iván a kötet utolsó szereplője. Ahogy Csillag Péter fogalmaz, "A pálya szélén a magyar futballirodalom csúcsa". A kedvenc játékosaként Zsák Károlyt megnevező Mándy a 33 FC örök rajongója volt, és belekóstolt a sportújságírói munkába is. Futballhoz fűződő viszonyáról munkásságának legkiválóbb ismerője, Darvasi Ferenc mesélt tavalyi nagyinterjúnkban.

A könyv a Kávéházi futballszeánsz címet viselő fejezettel zárul, ahol Csillag Péter képzeletbeli kerekasztal-beszélgetést folytat a kötetben szereplő szerzőkkel. Az eredeti írásokból kiemelt, szó szerint idézetek életre keltek, csak a kérdések maiak. Ezt a részt egyáltalán nem érezzük idevalónak, főleg a Neymart és a Groupama Arénát érintő témák miatt. Ráadásul ezek közül az idézetek közül sok szerepelt már a mű lapjain korábban, így újraközlésről van szó, aminek nem sok értelme van, pláne a futball mai aktuális topikjaival kapcsolatban összehozva. E nélkül még erősebb lenne az Ady stoplisban, de így is nagyszerű teljesítmény.