A PSG-játékos, aki úgy járt, mint nyuszika, akin nem volt sapka

Indítsunk a kályhától! A PSG játékosa „azért nem vette fel a munkát”, mert a hétvégi bajnokin a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem napján a fővárosi klub szivárványos mezszámú szerelésben lépett pályára. Ezzel a gesztussal a csapat többi tagjának nem volt problémája, de a szenegáli Gueye két falba is ütközött. Egyrészt muszlimként nem tudott azonosulni a szolidaritással, másrészt – ahogy a BBC közléséből tudhatjuk – Szenegálban a homoszexualitás bűncselekmény, ami akár ötéves börtönbüntetéssel is sújtható.

Hisszük-e, vagy sem, esetünkben inkább két kályha van. De ha egy van, akkor annak a két oldala igen távol van egymástól. Ugyanis a francia sportban a homofóbia elleni küzdelemért harcoló szövetség, a Rouge Direct mindjárt állást foglalt az ügyben: Franciaországban a homofóbia nem vélemény, hanem bűncselekmény. Ezzel Gueye meggyőződése és hazájának berendezkedése áll szemben a munkáltatójának meggyőződésével és jogi keretrendszerével.

Jogász legyen a talpán, aki rendet tud vágni ebben a két teljesen ellentétes álláspontban. Meg sem kíséreljük. Azért lecsupaszítani megpróbálhatjuk mindezt. Alapigazság, hogy a főnöknek mindig igaza van. A munkáltató azért ad utasítást, hogy azt teljesítsék. A PSG esetében sem történt másként. A játékosok megkapták a mezt, ezzel kívánták őket pályára küldeni. Lehet, hogy másnak is lett volna ötlete, hogy Bermuda-nadrágban és flip-flop papucsban csinosabbnak mutatta volna őket a kamera, mégsem tapasztalható erre nyitottság.

A vizsgált eset annyiban árnyalja ezt a megállapítást, hogy a munkáltatói utasítás teljesen szembe megy a sportoló személyes meggyőződésével és állampolgári lehetőségeivel. Mindezt úgy, hogy az semmilyen formában nem találkozik a sporttal, az egy „egyesületi mellékzönge”, egy olyan kiállás, amely közvetlenül semmiképpen sem kapcsolódik a bajnokságban való részvételhez vagy az eredményes szerepléshez. A klub reakciója is alátámasztja ezt. Mauricio Pochettino vezetőedző egy interjúban csak a tényt erősítette meg „személyes okot” megjelölve, hivatalos közlemény híján a klub pusztán a „házon belül elintézendő” ügyről szivárogtatott ki.

Nem keltegetjük tovább az olvasóban a tigrist. Most akkor volt joga megtagadni Gueye-nek a játékot, vagy sem? Még ha számtan lenne a dolog, sem lennénk könnyű helyzetben. A főnöknek mindig igaza van. Gueye : PSG 0-1. Franciaországban mindenki szabadon véleményt alkothat a homoszexualitásról. Gueye : PSG 0-2. Az Európai Unióban mindenkinek joga van a vallási meggyőződése szerint élni. Gueye : PSG 1-2. Gueye-nek még állampolgársága (szenegáli válogatottsága miatt a szenegáli szövetséggel való jogviszonya) miatt is tartózkodnia kellene ezektől a vélemény-nyilvánításoktól. Gueye : PSG 2-2. Ez tehát nem vitt minket előrébb.

Akkor tegyük úgy fel a kérdést, hogy megbüntethető-e a középpályás a megtagadott munkavégzés miatt? Erre már könnyebb választ adni, igen, megbüntethető. De ez se legyen ennyire egyszerű, mert bármilyen büntetést kap a játékos, azt a döntést megtámadhatja akár a klub felsőbb fórumain, akár bíróság előtt.

Lássuk tisztán, hogy egy sportoló feladatai és kötelességei messze nem ilyen képlékenyek a valóságban. Az eddzünk rendesen / muszáj elmenni a sportorvoshoz / nem iszunk alkoholt verseny előtt / nem veszünk részt szerencsejátékban / nem mondunk nemet az edzőnek típusú egyértelmű feladatok töltik ki a sportolók munka-jogviszonyának szinte egészét. Gueye esete azért nagyon szenzitív, mert olyan ideológiai kérdéssel tűzdelt, amiről mindenkinek van véleménye, és az a társadalmi elvárás is, hogy mindenkinek legyen róla véleménye.

Az olvasónak is van.