Amikor 2016-ban Frank McCourt a marseille-i városháza nagytermében szervezett sajtótájékoztatón helyet foglalt a polgármester mellett és 

bejelentette

, hogy új többségi tulajdonosként elindítja az

„OM Champions Project”

-et, kevesen képzelték volna, hogy alig négy évvel később a saját szurkolói fogják felgyújtani a klub létesítményeit, majd a vezetőedző könyörögve fogja kérni a szabadon bocsátását. Márpedig most ez történt.


Marseille-ben az elmúlt hetekben érezhető volt, hogy túlnyomás keletkezett, csak az volt a kérdés, mikor pattan el a biztonsági szelep. A szurkolók hol csendben, hol hangosan morogtak a klub körül kialakult állapotok miatt, ami nem új jelenség, máshol is előfordult és az sem ritka, hogy csoportok átlépik a vörös vonalat, ez esetben épp a telekhatárokat: az AS Saint-Étienne ultráinak egy csoportja egy edzést szakítottak meg, ahol számon kérték a gyatra szezont futó csapat tagjait, köztük a csapatkapitányt, Mathieu Debuchy-t. Marseille viszont nem egy közép-franciaországi bányászváros, hanem valami egészen más.
Labdarúgás
Fellélegezhetnek az ESL alapítói
2 ÓRÁJA
A múlt héten ugyanazok az emberek törték be az edzőközpont ablakait, akik az országos derbin decibel-rekordokat döntenek a lelátóról. Hasonló alakok dobták hátba a klub játékosát, Alvaro Gonzalest, akik Neymart vették célba a Parc des Princes-ban.
Marseille-ben a labdarúgás beépült a város szövetébe, a helyiek a meccsnapok ritmusa alapján élik mindennapjaikat, ettől is tűnik úgy, mintha
az OM egy dél-amerikai klub lenne Európában.
A rendbontást viszont nem egy esemény váltotta ki, hanem az évek alatt felgyülemlett feszültségek.

Amerikából jöttem


Első számú célpontjuk a klub vezetősége volt. Franck McCourt temérdek pénzzel és hangzatos ígéretekkel érkezett, holdudvara viszont javarészt amerikai kapcsolatokból tevődött össze. Az ügyvezetőként kinevezett Jacques Henri-Eyraud korábban nem járt labdarúgó klub közelében, a tulajdonossal viszont jó kapcsolat alakult ki, így a tandem évekre megköttetett.
A klub új alapjai már itt elcsúsztak: amíg McCourt többnyire az USA-ban tartózkodott, addig a Harvardot végzett, üzleti szemléletű Eyraud olyan témákról szónokolt, mint a „fan experience” és a „OM product”. Eyraud leépítette a helyileg közkedvelt, ám túl nagy költség tételt jelentő OM TV-t, majd 2016 végén kinevezte szakmai igazgatónak azt az Andoni Zubizarretát, aki a Barcelonánál meglehetősen vegyes bizonyítványt kapart össze (a nevéhez köthető Jérémy Mahtieu, Thomas Vermaelen leigazolása, de ő felelt Ivan Rakitic és Luis Suarez megszerzéséért is.)
Zubizarretának kevés igazán jó húzása akadt. Az elején rendelkezésre álló 200 millió eurós borítékból hazahozta Dimitri Payetet és nagyobb tétet rakott Adil Ramira és Luis Gustavora, majd kinevezte vezetőedzőnek azt a Rudi Garciát, akivel később hatalmi játszmákba bonyolódott. Amikor Garciát 2018 végén végül menesztették, majd a javaslatára szerződtetett André Villas Boas meggyőzően kezdett a kispadon, úgy tűnt, a háborút is megnyerte, de a legnagyobb hiányossága egy idő után látványosan kiütközött:
Zubizarreta ugyanis nem tudott eladni.
A klub időközben tetemes adósságot halmozott fel, amit pótolniuk kellett volna néhány jól irányzott eladással, de az eseménytelen átigazolási ablakok mind arra utaltak, hogy „Zubi” inkább vakációs reszortként tekint Marseille-re.

Van itt önök között pilóta?


Mindeközben Eyraud sem mutatta jelét annak, hogy a helyzet magaslatán lenne. Rudi Garcia szerződésének meghosszabbítását, majd néhány héttel későbbi kirúgását az ő nevéhez kötik. A közgazdász megjelenés és szóhasználat soha nem kopott ki, egy nagyobb hullámokat kavart nyilatkozatában annak adott hangot, hogy
változtatni szeretne azon, hogy a klub alkalmazottai egyben szurkolók is, mert egy vereség utáni rossz hangulatban eltöltött munkanap gyenge produktivitást eredményez.
Az ultrák egy meghatározó csoportját kizárta a stadionból, Alvaro Gonzales szerződtetésekor úgy prezentálta a sajtónak, mint „Alvaro Gomez” és Adil Ramit azért büntette meg, mert engedély nélkül ment szerepelni a Fort Boyard c. – itthon is futott – műsorba (Rami később jogi útra terelte az ügyet, azóta sem született ítélet). Hogy az elegancia hiánya, vagy a labdarúgó-közeg hiányos ismerete vezetett-e oda, hogy egy Francia kupa találkozó után a szokásjoggal ellentétben nem ajánlotta fel a saját meccsnapi bevételeit az alacsonyabb osztályban rangsorolt csapatnak, azt mindenki döntse el maga.
Bakik tehát bőven akadtak odafenn, de az eredmények sem mutattak folytonosságot. A Marseille a tavalyi szezont a 2. helyen zárta, amit hatalmas sikerként könyveltek el, ám a 28 forduló után félbeszakított szezonban feltűnő volt, hogy mindössze 15 játékos játszott 5 meccsnél többet, így gyanítható volt, hogy egy Bajnokok Ligájával kiegészülő dupla terhelést nehezen fognak kibírni. Az idény előtt ráadásul COVID miatt kidőlt a keret egy fontosabb része, ami kisiklasztotta a felkészülést és ezzel az eredményeket is. A csapat ugyan szerepelhetett a BL-ben, de 6 csoportmeccsükből az első négyet elvesztették, a Porto utáni zsinórban negyedik vereség után Villas-Boas csak annyit nyilatkozott, a legjobb lesz, ha valahára véget vetnek ennek a rémálomnak. Később aztán AVB egy újságírót is megfenyegetett, hogy egy nap „el fogja kapni”, ha így folytatja.
A szurkolók rendbontásához aztán kisebb botrányok taposták ki az utat. Dimitri Payet és Villas-Boas között tudni lehetett, hogy nem volt rózsás a viszony, Payet az egyik gólörömében jól kivehetően őrültnek nevezte Villas-Boast. Az edző nem sokkal később azt nyilatkozta, hogy Payet és Florian Thauvin között kibékíthetetlen ellentét alakult ki, saját szerződésével kapcsolatban pedig csak annyit mondott, hogy júniusig kivár, aztán elválnak útjaik. Az OM aztán rossz sorozatba került, 6 meccsükből 4-et elvesztettek, ami berobbantotta a lőporos hordót.
A január 31-i törés-zúzás után pár nappal Villas-Boas nyíltan szembeszállt a vezetőséggel, egy nyilatkozatban azt ecsetelte, hogy az újonnan megszerzett Olivier Ntcham leigazolását nem ő szorgalmazta, ennek határozottan ellenállt, ezért benyújtotta lemondását. A vezetőség a megjelenés után felfüggesztette AVB-t és további szankciókat helyezett kilátásba.
A Marseille azonban a portugál edző elküldésével még semmilyen problémát nem oldott meg.
AVB ugyan szeretett hangzatos nyilatkozatokat adni és magára terelni a figyelmet, de a szedett-vetett keret lezüllesztése nem az ő felelőssége. A kritikák főként a vezetőségre irányulnak, ahol egyetlen ember jelent némi halvány reményt: a nyáron szakmai vezetőnek kinevezett Pablo Longoria belefogott a keret kiklopfolásába, elengedte Morgan Sansont az Aston Villának és a béklyóként hordott Kostas Mitroglou-t az Árisz Tessalonikinek, miközben kölcsönben elhozta a Napolitól Arkadiusz Miliket, valamint néhány ígéretesnek tartott, ám nem a legfelső polcon jegyzett fiatalt. Edző azonban egyelőre nincs.
Marseille bizalmi válsággal küzd és kevés vezetőjéről lehet feltételezni, hogy a helyzet ura lenne. A kedélyek lenyugtatásához rövid távon nagyon sok jó döntésre lesz szükség, vagy látványos személyi cserékre – és ha hinni lehet a pletykáknak, egy szaúd-arábiai új tulajdonos árnya is felsejlik a horizonton...
Labdarúgás
A Liverpool szerződést hosszabbított sztárfocistájával
3 ÓRÁJA
Labdarúgás
Az UEFA 13 ezer nézőt engedélyezett az Európai Szuperkupa-mérkőzésre
4 ÓRÁJA