A klubvezetők döntöttek, de az edzők és a játékosok állnak a kereszttűzben

Forrnak az indulatok az Európai Szuperliga kapcsán, egyre többen szólalnak meg, a kilépő klubok és az UEFA egyelőre a zsarolás-fenyegetőzés fázisában vannak, a megegyezéstől, vagy bármiféle közeledéstől még messze állnak a felek. Az egész helyzet nagyon új, így minden bizonnyal a következő napokban, hetekben, (hónapokban?) sok minden kitisztul, egyelőre azonban csak a megoszló (inkább negatív) véleményekről és a szurkolók haragjáról lehet hallani. A Szuperligában résztvevő 12 klub kritikák kereszttüzébe került, az olyan tradicionális egyesületeket, melyek az üzleti érdekek mellett igyekeznek még a futball emberi oldalát hirdetni, mint mondjuk a Liverpool, különösen támadják, és kétszínűséggel vádolják.

A Liverpool az egész Szuperliga körüli vihar egyik központi szereplője lett. A Pool annak ellenére, hogy a legtöbb Premier League-klubhoz hasonlóan erősen üzleti alapokon működik, és amerikai (baseballban utazó, focihoz kevésbé értő) tulajdonosi köre van, szurkolótáborával, himnuszával, múltjával, vagy éppen Jürgen Kloppal megpróbál valamennyire kapaszkodni hagyományaihoz, és az „emberek csapata” benyomását kelteni. A szurkolók eléggé elárulva érezték magukat, mikor ez az illúzió elmúlt azzal, hogy a Liverpool is csatlakozott az egyértelműen pénzügyi alapok mentén kialakított sorozathoz. Liverpooli szurkolócsoportok jelentették be, hogy leszedik zászlóikat, transzparenseiket, akadtak, akik mezt égettek, és kijelentették az együttes halálát. Maga a Liverpool klubikonja, Jamie Carragher is volt csapata legélesebb kritizálói között van, szerinte a Pool vezetősége elárulta az Anfield szellemiségét azzal, hogy beszállt a Szuperligába, és pár ember döntése károsítja az egész egyesületet.

Carragher a Sky Sportsnak arról beszélt, a Liverpool amerikai főtulajdonosa, John W. Henry úgy járhat, mint elődjei, George Gillett és Tom Hicks, akik miután teljesen félremenedzselték a klubot, a népharag központi figurái lettek, mielőtt csúfosan távoztak.

"Mindenki ellene van (a Szuperligának). Jürgen Klopp már 2019-ben elmondta, és egyértelművé tette az álláspontját. Ha a Liverpool emiatt a következő 12 hónapban elveszíti a menedzserét, akkor a tulajdonosokat egy héten belül elzavarják a klubtól, erről biztosíthatlak titeket"- osztotta meg véleményét Carragher.

Olyan szempontból is a Liverpool került a leginkább a célkeresztbe, hogy hétfőn a Leeds United elleni Premier League-mérkőzésen a „bomba robbanása” után elsőként kellett pályára lépniük a Szuperliga-csapatok közül, az 1:1-es döntetlen pedig rögtön lehetőséget adott az elitista liga megkérdőjelezésére, és gúnyolódó viccek gyártására. Jürgen Klopp, aki többször is elmondta, hogy nem támogatja a Szuperligát, a mérkőzés után kissé értetlenül állt azelőtt, csapatát miért érte ennyire utol a népharag. A Leeds United játékosai pólókkal készültek, a „Futball a szurkolókért van” és „Érdemeld ki!” feliratokkal jelezték, hogy továbbra is a Premier League-helyezésnek kellene döntenie arról, ki indulhat a legmagasabb európai kupasorozatban. Klopp megérti a Szuperliga körüli felháborodást, ugyanakkor úgy érzi, valamennyire áldozatai is a helyzetnek, és olyan dolgokért büntetik őket, melyekről ők nem tehetnek. A Liverpool játékosai nem vették fel a Szuperliga elleni üzenettel ellátott pólókat, és Klopp kritikusan beszélt az akcióról.

Klopp azt is sajnálatosnak találta, hogy a városban sétálva a Leeds szurkolói folyamatosan szidalmazták őket a Szuperliga miatt, miközben magának a csapatnak semmi köze nincs a döntéshez. A német edző kijelentései jól rámutatnak arra, hogy a feszült helyzet legnagyobb vesztesei nem a klubvezetők, nem is az UEFA, hanem a játékosok (na meg persze a nézők), akiket nem elég, hogy kihagytak a döntésből, mely a jövőjüket érinti, de a tűzkeresztbe is ők kerülnek, mikor a balhé beüt. Az edzők és a játékosok állnak a kamerák elé, nekik kell válaszolni a kérdésekre, úgy, hogy közben szerződésben állnak egy olyan klubbal, mely meghozta már döntését, és elköteleződött a Szuperliga mellett. Természetesen tudjuk, hogy bőven megfizetik ezért a focistákat, ez azonban nem válasz mindenre. Ugyanakkor felmerül a kérdés, mikor jön el az a pillanat, mikor a játékosok is kiállnak egy ügy mellett, és közösen fellépnek. Focisták nélkül ugyanis nincs verseny, akár az UEFA szedi a bevételeket, akár a klubok.

Több korábbi focista és a szurkolók egy részének a véleménye is osztja, hogy a Liverpool nagyot veszített értékéből azzal, hogy a tradícióktól végleg elfordulva, a pénz által dominált, kiesés nélküli liga felé fordultak. Többek között Gary Neville is a You’ll Never Walk Alone értelmének elvesztéséről beszélt, Klopp szerint azonban Neville-nek nem szabadna szájára venni a Pool himnuszát, és az sem igazságos, hogy ennyire kihegyezik a kritikát a Liverpoolra, miközben másik tizenegy csapat is ott van a résztvevők között.

Klopp nyilatkozatai itt újra felvetik, hogy felelőssé lehet-e tenni az edzőt és a játékosokat egy olyan világban, ahol a klubtulajdonos(ok) döntése határozza meg egy adott együttes sorsát. Többségében olyan üzletemberekről beszélünk, akik nem kapcsolódnak a focihoz, gyakran Európához sem kötődnek, és kizárólag üzleti alapokon tekintenek a játékra, etikai kérdések, hagyományok és egyáltalán a sportág iránti tisztelet kevésbé (egyáltalán nem) foglalkoztatja őket. Persze ott van a másik oldalon az UEFA, aki addig feszegette a határokat, míg sikerült azt átlépnie, és hiába próbálja áthárítani a felelősséget az elszakadó klubokra, ugyanúgy tehet a helyzetről, mint a foci hagyományaitól távol álló klubtulajdonosok. Az már egy másik kérdés, hogy egy romlott rendszerre nem biztos, hogy egy hasonlóan rossz, vagy még rosszabb a megoldás.

A Liverpool példája jól mutatja, hogy egy tulajdonosi kör és egy adott klub nem feltétlenül ugyanazokat az elveket vallja, és ott a dilemma: az egész csapatot a játékosokkal és az edzővel együtt büntetni kell, vagy külön kell választani a dolgokat. A Szuperligába meghívott két német klub, a Bayern München és a Borussia Dortmund példája mutatja, hogy az egyesületi tagokon alapuló klubok esetében kevésbé élesen jönnek elő ekkora különbségek az alapelvek és a vezetőség döntése között. A Bayern München és Borussia Dortmund (első körben?) elutasították a Szuperligát (természetesen kizárólag a foci hagyományai iránti ragaszkodásukból, mint amire Karl-Heinz Rummenigge UEFA végrehajtó bizottságába történő beválasztása utal…), ezzel elkerülték, hogy a Bayern-szurkolók a Flick körüli helyzet mellett egy még komolyabb ügyön is felháborodjanak, illetve, hogy a BVB 80.000-es közönsége a vezetőségen vezesse le haragját.

A Szuperliga bejelentése alaposan felkavarta az állóvizet, és még számos fordulat várható az ügyben, az azonban már most biztosnak látszik, hogy az edzők, játékosok, nézők és maga a foci sínyli meg leginkább az egész helyzetet.