Huszonnégy év. Egy generáció. Először nem kettévágott országként.
Egy elvesztett döntő. Két sikertelen, ebből egy hazai pályán elbukott elődöntő után. Túlélve lesajnált, volt szocialista országok csapataitól kapott pofonokat (Bulgária 1-2, Horvátország 0-3) Németország - most már nem NSZK-ként - a labdarúgás világának csúcsára ért. Immáron negyedszer.
Nem vezetett könnyű út idáig. És a kezdeteket nem is a Portugália elleni 4-0-nál kell keresni, hanem 2000 telén. Ekkor – mindössze négy évvel a 96’-os EB-győzelem után – felismerve, hogy valami nem stimmel, megkongatták a vészharangot. Ok azért volt rá: méghozzá a belga-holland EB-n mutatott teljesítmény. A nyeretlenül letudott csoportkör, tetézve a portugál „B”-től elszenvedett háromgólos vereséggel. Ekkor döntött a Német Labdarúgó Szövetség és totális reformokat indított el. A fókuszban az utánpótlásnevelés állt. A végletekig kimunkált követelmények mentén felépített rendszer szépen lassan hozta is az eredményeket.
Euro 2020
Skócia járt pórul a D csoportból, már csak négy hely kiadó
9 ÓRÁJA
Tíz év alatt oda jutott a német labdarúgás, hogy példátlan módon az utánpótlás három külön versenyeztetett korosztályában, a 17 a 19 és a 21 éveseknél is a kontinens legjobbjává vált. Méghozzá egyszerre. A dél-afrikai világbajnokságon minden idők legfiatalabb válogatottjával állhatott ki. A bajnokságban pedig egyre több fiatal mutathatta meg tudását a legmagasabb szinten.
Tíz év alatt oda jutott a német labdarúgás, hogy hiába fektettek be több mint 500 millió Eurót az utánpótlásba, a válogatott a hazai világbajnokságon még a döntőbe sem volt képes bekerülni, a klubcsapatok az európai kupaporondon többnyire csak epizódszerepre kárhoztattak, Michael Ballack után pedig csak nem akart megjelenni a következő csodálnivaló sztár.
Más nézőpont. Ám az utóbbi volt a felszín.
Kellett újabb négy év, hogy ez is átalakuljon.

Götze és Müller

Fotó: Eurosport

Előbb klubszinten jött az áttörés. Az első német döntővel a Bajnokok Ligája 2012/13-as kiírásában, és a feltörekvő sztárokkal: Müllerrel, Özillel, Götzével és a többiekkel. Erre már lehetett reményeket építeni.
És 2014-ben, Brazíliában a német válogatott nem okozott csalódást. Játékával, taktikai érettségével, elszántságával mind-mind kiemelkedett a mezőnyből. A portugálok és az USA könnyed legyőzése elé és mögé ékelődött be meglepetésre két nehézségeket okozó afrikai ellenfél (Ghána, Algéria). A franciákat gyakorlatilag hiba nélküli, a brazilokat pedig a torna leginkább memóriába „vésődő” kilencven perce során intézték el.
Az pedig már külön szimbolikus, hogy a krízis-időszakot is átélő, a 2002-es „szerencsés” döntőben is szereplő Miroslav Klose mellett az újjáépített utánpótlásképzés első három nagy alakja: Philip Lahm, Bastian Schweinsteiger és Lukas Podolski is itt lehetett a korszakot beteljesítő Argentína elleni mérkőzésen. Ki milyen szerepben persze.
A meccs maga is szimbolikus. Mert lehet ugyan „szenzációzni” egy elődöntőben, a döntőben egy Brazília elleni 7-1 után is meg kell halni a sikerért. Ugyanúgy, ahogy az olaszoknak nyolc éve, vagy a spanyoloknak négy évvel ezelőtt, 120 percen át. Egy korszakos csapat nyert négy éve Iniesta góljával vb-címet. És egy új korszak kezdődhet egy kísértetiesen hasonló Götze-góllal.
Csak ne feledjük, minden egy téli napon kezdődött, röpke 14 évvel ezelőtt...
Euro 2020
Anglia egy félidő alatt lerendezte a meccsét, Modricék a skótok kiütésével másodikak
9 ÓRÁJA
Euro 2020
Löw veszélyesnek tartja a magyarokat, Hummels sem piknikre készül
11 ÓRÁJA