A Dinamo koronavírusos szertárosa miatt egy stadionnyi dolgozó készül tizennégy nap pihenőre

A napokban jelent meg a hír, hogy a Barcelona hátvédje, Nélson Semedo születésnapi zsúrra ment, ahol több mint húsz ünneplő volt jelen. Azért ez még nem nevezhető fojtó tumultusnak, illetve példátlanul felelőtlen társasági fertőzésgenerálásnak. Ennek ellenére a spanyol járványügyi szabályok szerint nem ez a létszámlimit nélküli szülinapi bulik időszaka, így ez tilos. Ami tilos, az tilos, döntött hát a katalán csapat: negatív vírusteszt nélkül a kedves Nélson nem edzhet, és nem léphet pályára. 

Nagyobb fejtörés vár a román futballra. A Dinamo szertárosa igazolt fertőzött, így lehet, hogy a teljes keretre két hét karantén vár. Azért ennek a fele sem tréfa az esetükben, mert ez a Chindia, a Hermannstadt és a Sepsi OSK elleni bajnokik mellett a FCSB elleni kupaelődöntő első felvonásának a kihagyását is eredményezhetné. A négymeccses kényszerpihenőről a közegészségügyi szakvélemény birtokában a profi labdarúgóliga dönt majd. Ott sem lehet most nagy öröm döntéshozónak lenni… 

Ezek mellett ki gondolta volna, hogy következménye van a szamárvezető nélküli edzőközpontoknak! Ezen most a 200 méteres mellúszás világcsúcstartója, az orosz Anton Chupkov bosszankodik az edzőjével, Alexander Nemtyrevvel. Történt ugyanis, hogy Nemtyrev úr a Moszkva melletti Krugloye-tónál tartott kéthetes orosz szövetségi edzőtáborban a járvány miatt lezárt területre tévedt. Ráadásul többször. Egy-két ilyen elcsatangolást kihordott még lábon, de pár alkalom után Sergey Chepik szövetségi kapitány hazaküldte az edzőt. Nemtyrev elmondása szerint rossz lépcsőn ment le, de ez nem indok erre a szigorú eljárásra. Száz szónak is egy a vége, Nemtyrev csomagolt, a felkészülés miatt Chupkov pakolt vele, és elhagyták az edzőtábort. 

Mindhárom eset bagatell ügynek tűnik. Van azonban néhány komoly jogi dilemma, ami miatt a sportélet sem találja a szükséges és arányos szabályokat. Ha valaki megfertőződik a koronavírustól és nem léphet pályára, vagy nem teljesíthet, akkor az jogilag leginkább vis maiornak minősül. A vis maior definíciója nem egzakt, a jogászok valamiféle ellenőrzési körön kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményként magyarázzák, ahol nem volt elvárható a körülmény elkerülése vagy a kár elhárítsa. Felcsillanhat a Briliáns elméket figyelemmel követő olvasó szeme, hogy akkor itt igazolandó az „ellenőrzési kör”, az „előre látható”, és a „nem elvárható” is. Na, hát ez a baj. Sőt, valójában már az sem minden jogviszonyban megerősített, hogy a koronavírus önmagában vis maior esetnek minősül. Képzeljük csak el, mennyi nehézséget okozhat a vírus a sportéletben, …

- ha a sportoló megbetegszik, és nem indulhat a versenyen, akkor lőttek a teljes felkészülésének, ami hatalmas kár is lehet;

- ha a sportoló nem indul, akkor a klubjának teljes ráfordított költsége szintén az enyészet martaléka lesz;

- ha a sportoló és a klub bedobja a törülközőt, akkor a szponzor is lyukas vödörbe öntötte a vizet;

- ha megtérdelt a sportoló, a klub, a szponzor, akkor a közvetítői jogok sem biztos, hogy ugyanannyit érnek majd, ott is kár keletkezhet;

- ha lezuhan a közvetítői jog ára, akkor a szövetség sem jut ugyanahhoz az anyagi forráshoz.

És ne folytassuk a sort, menjünk a legvégére! Ekkor még nem beszéltünk arról, ha valaki meghal ebben a betegségben. Még tovább nehezíti a körülményeket, hogy a szerencsétlen kimenetel bármilyen sportban érintettet és bármilyen vele kapcsolatot tartót is sújthat. Gondoljunk csak szegény román szertárosra, aki miatt egy stadionnyi dolgozó készül tizennégy nap pihenőre!Nem foglalunk állást, hogy ezek az említett intézkedések igazságosak-e, méltányosak-e, szakszerűek-e. Az azonban biztos, hogy vezető legyen a talpán, aki világító gyertyát tud gyújtani ebben a zűrzavarban. Addig viszont bizonyosan maradnak az olykor értelmetlennek tűnő szabályok.

Simor Miklós
sportjogász