40 évesen az Európa-ligában futballozhat a Betis-legenda

Joaquín Sánchez nem kisebb sevillai futballistát, mint José Ramón Esnaolát hagyta le mérkőzésszámban. Ráadásul ezt úgy érte el, hogy kilenc szezont a klub kötelékén kívül, a Valenciában, a Málagában és a Fiorentinában töltött el. Ez a szám továbbá azért is értékes, mert Esnaola kapus volt – baszk születésű játékosként nyolc évet húzott le a Real Sociedadban, majd 1973-1985 között védett a Betisben, összességében pedig 40 (!) évig szolgálta a klubot más pozíciókban, többek között edzőként.

Cikkünk hőse sem echte sevillai, ő kicsit délebbre, Cádiz mellett, egy tengerparti kisvárosban, El Puerto de Santa Maríában látta meg a napvilágot 1981. július 21-én. 16 évesen kezdte a Betis ifjúsági együttesében, 1999-ben pedig bemutatkozott a B csapatban. Egy évvel később már a felnőttek közt debütált, s hat év alatt több mint 200 találkozón 32 gólt szerzett. A 2004/2005-ös idényben megnyerték a spanyol kupát 28 év után másodszor a klub történelmében. Óriási siker volt ez akkor ott, délen.

Ezután kezdett „vándoréletbe”. A Valencia akkor hatalmas összegnek számító, 25 millió eurót fizetett érte, 2006. és 2011. között itt élte második fénykorát a szélső, velük is nyert egy Copa del Reyt 2008-ban. Később kipróbálta magát a Málaga együttesében (2011-13), majd elindult a határon kívülre, és meg sem áll Firenzéig. A Fiorentinában is két szezont töltött el, végül visszatért anyaegyesületéhez 2015-ben, és itt is fejezi majd be pályafutását.

Ami a válogatottat illeti: húszévesen szinte berobbant a Selecciónba 2002-ben, és ki is vitték a dél-koreai-japán közös rendezésű világbajnokságra, ahol beválasztották a torna csapatába, tartalékként. Itt egy-két fájó pont is becsúszott. Emlékezetes, amikor az ő beadása előtt már kint látta a labdát az alapvonalon a partjelző (vö.: csalás), így nem adták meg Fernando Morientes gólját a dél-koreaiak elleni negyeddöntőben. A tizenegyesrúgásoknál pedig ő hibázott… (Érdekes adalék, ott volt a pályán a jelenlegi szövetségi kapitány, Luis Enrique is.)

Visszatérve témánkhoz, a madridi Onda Cero rádió Spanyolország-szerte legendás műsorvezetője, José Ramón de la Morena a rekord kapcsán megkereste az öreg Joaquínt, mi veszi rá arra, hogy még egy évet a legmagasabb szinten töltsön a futballpályákon.

„Továbbra is jó erőben érzem magam, megkapom a játékperceket is, miért ne? Kilépünk az európai kupaporondra is, és én ott leszek!” – mondta a jobbszélső, aki a hatodik helyen végzett a La Ligában a zöld-fehérekkel, így indulhatnak az Európa-ligában.

40 évesen szerepelhet majd a nemzetközi porondon, bár még így sem fér be a „vének tízes listájára” a sorozatban. Bár, ha a döntőig menetelnek, mint ahogy azt Sevillában szokás…

A Spanyolországban nagy port kavart, kezezések körüli büntető-ítélések vagy épp -elmaradásokról Joaquín azt mondta, nagyon sok ilyen eset volt idén, és kezd káosszá válni az egész.

„Amikor egy védő felugrik a csatárral fejelni, nem szoríthatja a teste mellé a kezeit, mert az nem természetes testhelyzet. Ha a lendületvételből adódóan máshogy áll a keze – ami viszont természetes –, és esetleg úgy kezezik vétlenül, az nálam nem tizenegyes. A másik: ha kapura tart egy lövés, és irányt változtat egy kézen, az viszont szerintem tiszta büntető. A köztes pedig, amikor a védő felugrik egy lövésnél, akkor is emelkedik a keze, és ha nem látja a labdát, az ugyancsak vétlen kezezés, itt viszont a bíró tiszte eldönteni, hogy jár-e a tizenegyes.” – mondta az Onda Ceronak.

Joaquín nagy viccmesélő (és poénmester) hírében áll; amikor a műsor végén megkérte a szerkesztő, hogy mesélje el a legutóbbit, amit hallott, megszakadt a vonal. Amikor sikerült ismét elérni a játékost, azt mondta: „hát igen, a visszavonulás előtt álló, veterán focistáknak már nem fizetik a telefonszámlát…” Magát, a végül elmesélt viccet nem lehet lefordítani magyarra, talán még jelen cikk szerzője sem érti kristálytisztán, de legyen elég annyi, hogy utána azonnal bocsánatot kért az asszonytól a két kislánnyal büszkélkedhető családapa.