10 felejthetetlen focis pillanat 2021-ből

Hónapok óta láthatjuk a PSG felszerelésében, de még most is egészen szürreálisnak tűnik, hogy Lionel Messi már nem az FC Barcelonát erősíti. Pedig ezen a nyáron megtörtént az elképzelhetetlen, az argentin klubot váltott, a katalánok pedig azóta is igyekeznek túllépni a világklasszis elvesztésén. A helyzet annak ellenére fajult idáig, hogy a felek közösen szerették volna folytatni, csakhogy a Barcelona kasszája annyira kiürült, hogy nem tudták beszuszakolni a büdzsébe Messi fizetését.

„Nagyon nehéz nekem ennyi év után távozni és váltani, nem voltam erre felkészülve. Tavaly a karantén ideje alatt határozottan úgy voltam vele, hogy megyek, de idén meg voltam győződve arról, hogy itt folytatom, maradok az otthonomban, amit mindannyian akartunk. Ma viszont el kell búcsúznom” – mondta Messi könnyek között a sajtótájékoztatón, hozzátéve: egy napon szeretne visszatérni nevelőegyesületéhez.

Ha Messi klubot vált, CR sem maradhat le, nem igaz? Mintha csak a hollywoodi forgatókönyvírók elképzelései szerint alakították volna a nyári fejleményeket, az átigazolási időszak utolsó napjai a portugál lehetséges klubváltásáról szóltak. Az ügy legfeljebb azért lehetett érdekes, mert a Juventus már korábban hajlandó lett volna megválni az ötszörös aranylabdástól, a konkrét ajánlatok azonban csak augusztus utolsó napjain futottak be.

Ronaldót összeboronálták a Real Madriddal és a Paris Saint-Germainnel is, ezek azonban kacsának bizonyultak, az első komolyabb ajánlat Manchesterből érkezett. Méghozzá a Citytől. Komoly fricska lett volna a városi rivális United felé, ami ezt nem is hagyta szó nélkül, korábbi sztárjait és Sir Alex Fergusont bevetve meggyőzte Ronaldót, hogy a régi sikerek emlékére (és a szurkolótábor egy jelentős részének örömére) az Old Traffordot válassza. Így is történt.

2020 után 2021-ben sem akadt hatékonyabb támadó a Bayern München sztárjánál, aki ezt az évet 69 góllal zárta. Mellékszál, de ezzel a teljesítményével a France Footballnál és a Globe Soccer Awardsnál is alulmaradt az év játékosa szavazósdiban, előbbi Messit jutalmazta, utóbbi Kylian Mbappét, de azt mindkét helyen érezték, nem távozhat üres kézzel a lengyel. Vigaszdíjként a France Football odaítélte a hirtelen összetákolt év támadója díjat, a GSA gáláján pedig a Tiktok közönségszavazást nyerte meg.

Ezekért az elképesztő elismeréseként innen is gratulálunk, de azért egy picit melegebb szívvel tesszük ezt meg az idény során nyújtott teljesítménye miatt. Lewandowski az egész karrierje során ipari mennyiségben termelte a gólokat, de az utolsó kettő éve még a saját mércéje szerint is egészen extra lett. A Bundesliga előző szezonját 41 találattal zárta, megdöntve ezzel Gerd Müller legendás, nem mellesleg megdönthetetlennek tartott rekordját.

Az elátkozott generáció mégis felért a csúcsra a saját kontinensén. Argentína elképesztő ütemben termelte ki magából a csatáregyéniségeket, az élen Messivel, még ha ő igazából a La Masia akadémiát dicséri is elsősorban. Hiába azonban a sok nagy név, ez a generáció az olimpiákat leszámítva képtelen volt nagy nemzetközi tornákat nyerni, pedig a világbajnokságon és a Copa Américán is játszottak döntőt.

Idén azonban valami átkattant a csapatban, a válogatott teljesítményét gyakran beárnyékoló viták a háttérbe szorultak, és a helyét egy minden korábbinál egységesebb társaság vette át. Ezzel az alappal már át tudták lépni a saját árnyékukat, és Brazília döntőbeli legyőzésével 1993 óta először megnyerték a dél-amerikai kontinensbajnokságot. Ezzel Messi szívéről is nagy kő esett le, nem mellesleg megkapta a torna játékosának járó címet, és pár hónappal később az Aranylabdát is.

Roberto Mancini megvalósította azt, amit kevesen gondoltak volna a kinevezésekor. Nem, nem arra gondolunk, hogy összerakott egy erős olasz válogatottat, mert ez benne volt a pakliban, hanem, hogy mindezt stílusos támadófocival tette meg. Olaszország 27 meccses veretlen sorozattal érkezett a tornára, csakhogy ebben a szériában többnyire nem világverő csapatokkal találkozott a csapat, éppen ezért inkább csak a tágabb értelemben vett esélyesek közé sorolták őket.

Az olaszok aztán – nagyon nem olaszos módon – tükörsimán vették a csoportkört, és szép lassan a keményebb ellenfelekkel szemben is megmutatták, hogy Európa legjobb csapatai közé tartoznak. Ausztria után már Belgium és Spanyolország következett (utóbbit büntetőkkel győzték le), a döntőben pedig Angliát állították meg a Wembleyben, szintén büntetőpárbajt követően. Olaszország története során másodjára nyert Eb-t, korábban 1968-ban sikerült a bravúr.

2016 után a 2020-as Eb-n is ott lehetett a magyar labdarúgó-válogatott, amely egyből fejest ugrott a halálcsoportba a címvédő Portugália, a világbajnok Franciaország és a 2014-es világbajnok Németország társaságában. Ebben a csoportban lényegében bármilyen eredmény esetén el lehetett volna sütni a tisztes helytállás mantrát, és egy szavunk sem lehetett volna, ha pont nélkül, csoportutolsóként zúg ki Marco Rossi csapata a kontinensbajnokságról. De nem így történt.

Magyarország ugyan tényleg a csoport utolsó helyén végzett, viszont a franciák és a németek ellen is pontot szerzett, sőt: a Németország elleni idegenbeli találkozón egészen a 84. percig továbbjutásra állt. Ez az Eb, ha lehet, még a 2016-osnál is emlékezetesebbre sikeredett, nem utolsósorban azért, mert a három csoportmeccsből kettőt hazai közönség előtt játszhatott le a válogatott, amely meg is hálálta a hazai drukkerek támogatását.

Az egész idény legsokkolóbb pillanata az volt, amikor Christian Eriksen egy ártatlannak tűnő szituációban összeesett a pályán. Szerencsére többen idejében kapcsoltak, és elég gyorsan érkezett a segítség, hogy megelőzzék a tragédiát, a társak pedig sorfallal takarták el a kamerák elől a földön fekvő társukat. Eriksen életét végül sikerült megmenteni, a mérkőzést lejátszották, az pedig az égvilágon senkit sem érdekelt, hogy a sokkos állapotban lévő dánok kikaptak a finnektől.

A játékosok azon is elgondolkoztak, hogy otthagyják az egész Eb-t, de nem akármilyen lelkierőt tanúsítva folytatták a küzdelmeket, és nagyon jó, hogy így döntöttek, mert az egész torna egyik legizgalmasabb csapata volt az övék. Bár a belgáktól kikaptak, Oroszországot magabiztosan verték, majd Wales és Csehország legyőzésével Eb-elődöntőben találták magukat, ahol Angliával már nem bírtak. Ettől függetlenül Dánia volt a torna csapata.

Thomas Tuchelt tavaly karácsonykor az egész stábjával (köztük Löw Zsolttal) kidobta a Paris Saint-Germain sportigazgatója, Leonardo, hogy helyet szorítson Mauricio Pochettinónak. Nem maradt sokáig állás nélkül a német sem, pár héttel később a Chelsea kihasználta az alkalmat, menesztette Frank Lampardot, bízva abban, hogy Tuchel érkezésével sikerül még megmenteni a szezont. Ezt a célt teljesítette Tuchel, de azért ez így meglehetősen visszafogott értékelése a történteknek.

A német szakember hamar megtalálta az összhangot a kerettel, szinte az első percektől fogva kiválóan működött az irányításával a londoniak védekezése. Ez lett végül a megszokott sorminta: a Chelsea nem kápráztatta el a közönséget a támadójátékával, viszont a mérkőzések többségét lehozta kapott gól nélkül. Tuchel csapata a bajnokságban hétpontos hátrányt ledolgozva megkaparintotta a negyedik helyet, a BL-ben pedig megállíthatatlan volt, a fináléban a Manchester Cityt győzte le.

2021 április 18-án bombaként robbant a hír, hogy 12 klub (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham, Milan, Juventus, Inter, Atlético Madrid, Barcelona, Real Madrid) megalapította az Európai Szuperligát, amely – legalábbis ezen klubok számára – a Bajnokok Ligája helyére lép. Az új bajnokság első elnöke Florentino Pérez lett, de bekerült a vezetőségbe Andrea Agnelli (Juventus), Joel Glazer (MU), John W. Henry (Liverpool) és Stan Kroenke (Arsenal) is.

Hangzatos tervekből nem volt hiány, a kluboknak önmagában a csatlakozásért 350 millió eurót ígértek, és úgy számoltak: jelentős pluszbevételt könyvelhetnek el azzal, hogy közvetlenül a szereplők között oszthatják szét a befolyó összeget. Az alapítók emellett számítottak a Bayern München, a Borussia Dortmund és a Paris Saint-Germain részvételére is, ezek a klubok azonban nem találták elég meggyőzőnek a terveket, és maradtak az UEFA kötelékében.

Az első baljós hírek egészen korán megjelentek – tulajdonképpen már a három sztárklub távolmaradása is intő jelnek számított. Hamar kiderült, hogy az alapítók – főleg az angol részről – közel sem annyira egységesek a Szuperliga szükségességében, és már a nagy bejelentést követő órákban elgondolkoztak a visszalépésen. Elsőként a Manchester City hozta meg a döntést, majd nem sokkal később a többi angol klub is követte a példáját, ezzel össze is omlott a projekt.

Talán az alapítókat is váratlanul érte, mekkora indulatokat váltott ki az Európai Szuperliga híre az átlag szurkolókból – köztük a saját rajongótáborukkal – és mennyire elutasító volt a teljes futballközeg a szakadár ligával kapcsolatosan. Valószínűleg ez is szerepet játszott a visszalépésekben, mint ahogyan az UEFA-tól, a szövetségeiktől és a politikusoktól érkező nyomás, és úgy ítélték meg, ha nem is tökéletes a mostani rendszer, jobb, ha minden marad a régiben.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.