Népszerű sportok
Még több sport
Összes megjelenítése

Fekete Giorgio: "Egy Disney-rajzfilm miatt kezdtem el vívni"

Takács Márton

Frissítve 02/06/2021 - 17:47 GMT+2

A Carson Coma énekes-gitárosával vívó múltjáról, a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról, az UVSE-ben vízilabdázó öccséről, Paolóról, Benedek Tiborról és Korda Györgyről is beszélgettünk Tesis a világ-interjúsorozatunk 24. részében.

Fekete Giorgio a Carson Coma Budapest Parkban adott koncertjén - Fotó: Sinco

Fotó: facebook

Egy alig 22 éves olasz-magyar srác felnövés-története a sport szemüvegén át.

Torinóban születtél, és nyolcéves voltál, amikor Magyarországra költöztetek 2007-ben. Olaszországban korán elkezdett érdekelni a sport?
Alap volt, hogy az öcsémmel folyton fociztunk, kertes házban laktunk, mást se csináltunk. Aztán valamelyik Disney-rajzfilmben láttam, talán a Hamupipőkében, hogy kardozik két ember, az a VHS azon a ponton elkopott, annyit néztem gyerekként. Amikor ötéves lehettem, a szüleim elvittek a környék vívóklubjába, ott mondták, hogy ahhoz akkor még túl fiatal vagyok, próbálkozzak egy év múlva. Azt éreztem, hogy jövőre úgy is kitalálok valami mást, de igazából egész végig az maradt a tervem, hogy ezt fogom csinálni. Adta magát a dolog. A foci és a vívás érdekelt a legjobban. A szüleim mesélték, hogy az öcsémet, amikor még nagyon kicsi volt, leültettem, és fakarddal kardoztunk. Nem volt semmi más kötődésem a víváshoz, a Disney-rajzfilm miatt kezdtem el vívni.
Focizni nem nagyon jártál el?
Olaszországban nem, talán Magyarországon ötödikben, vagy hatodikban hetente egyszer, kétszer.
És az olasz focit mennyire követted? A Juventus-Torino ellentétből mennyit érzékeltél gyerekként?
Ez is érdekes. Aki Torinóban lakik, az általában inkább Torino-szurkoló. De ez talán már egyre kevésbé van így. A nagypapám nagy Torino-drukker volt, el is vitt egyszer egy meccsre, ahol valami 4-1-re kikapott a csapat a Laziótól. De sose fogott meg igazán, nem érdekelt annyira a Toro. Úgy emlékszem, hogy azután kezdett el érdekelni jobban a Torino, hogy Magyarországra költöztünk. A két klub közti ellentétből nem sokat láttam és fogtam fel. De jólesik, hogy így is van kötődésem Olaszországhoz.
A magyar labdarúgást még nem figyelted valamennyire Olaszországban élve?
Nem. Amikor még ott éltem, egy százaléknyira se éreztem magam magyarnak. Kiskoromban nem is beszéltem még magyarul. Amikor ide költöztünk, akkor persze megváltozott a helyzet az évek során. Sokáig nem érdekelt a magyar foci, aztán elkezdtem vívni az UTE-ban, kábé egy éven át. Olaszországban még tőröztem, ott csak az volt, ahol laktam. Jobbnak tűnt a kard, a Vasasba mentem át, Pasarétre. Volt olyan haverom, aki a Vasasban vízilabdázott, vele voltam Vasas-focimeccsen. Emlékszem, hogy amikor a klub a másodosztályba került, a Honvéd elleni mérkőzésre mentünk el. De nagyon kevés ilyen alkalom adódott. Milyen érdekes, most dőlt el, hogy a Vasas nem jut fel az NB I-be, a Torino meg épp hogy bent maradt a Serie A-ban. Ezek szerint sosem sikerült még igazán jó, nyerő csapatnak szurkolnom. Pedig a Torino régen nagyon jó volt.
picture

Fotó: Sinco

Fotó: facebook

A második világháború után Egri-Erbstein Ernő vezetésével korszakos csapatuk volt, a Grande Torino. Nagyszerű könyvet írt róla egy brit sportújságíró.
Pont azon a környéken laktam, a Superga-hegynél, ahol történt az a szörnyű repülőgép-szerencsétlenség a ’40-es években.
Vívóként nyertél utánpótlás versenyt is, mégis korán abbahagytad. Pontosan meddig vívtál, és miért nem folytattad?
Fura, mert úgy érzem, mintha egész életemben vívtam volna. Talán azért, mert nagyon korán, hatévesen kezdtem. 16 lehettem, amikor abbahagytam. Erről nem is nagyon beszéltem még senkivel. Igaz, hogy akkor már elkezdtem zenélgetni, még ha hobbiszinten is, de a közelében nem voltam annak a helyzetnek, amiben most vagyok, a Carson Comához se. Egyszerűen elkezdett jobban érdekelni a zenélés. A vívás a jobb sportok közé tartozik, de a benne uralkodó tekintélyelvűség nem tetszett. Mindig úgy kellett köszönni embereknek, hogy ’tiszteletem’. Nem erre voltam és vagyok berendezkedve. Közben vívni nagyon is szerettem. Mindig mondogatom magamnak, hogy ha több időm lesz, el kéne menni hobbiszinten vívni.
Követed még valamennyire a magyar vívásban történteket?
Kevésbé, vívást tévében nézni nem annyira izgis. De jártam azóta vívóversenyen. Nincs már olyan sok vívóismerősöm, elég korán kiszakadtam belőle. Azokat nézem inkább, akik Facebookon megmaradtak ismerőseimnek, ilyen Pusztai Liza és Battai Sugár.
Hol ért véget a vívó Giorgio és hol kezdődött a zenekarban gitározó, éneklő Giorgio?
Az egyik kedden még elmentem edzésre, szerdán már nem. Két nap múlva hívott az edzőm, de mondtam, hogy már nem érzem annyira magaménak a dolgot. Elég hirtelen történt. Egy film forgatókönyvében ez úgy jelenne meg, hogy ért valami atrocitás, pedig nem erről van szó. Mindig nehezen ment, hogy lezárjak életszakaszokat. Sosem voltam ügyes abban, hogy kifejtsem valamiről, hogy már nem szeretem. Egyre kevésbé szerettem a vívást, és aztán egyszer csak pakk. Nekem inkább a közeg nem tetszett.
Henri Gonzo a Fran Palermóból azt mondta a Wanted Podcastban, hogy "a Carson Comát jó csapatszellem jellemzi". A sportban tanultakat és tapasztaltakat mennyire tudod hasznosítani egy zenekar, a Carson Coma énekeseként, gitárosaként? Nagyon fontos az életemben, és szívesen is foglalkozom vele, hogy megszervezzek dolgokat. Szeretem látni, hogy a zene is sokkal több annál, mint hogy felmegy az ember a színpadra és zenél. A vívásban az sem tetszett annyira, hogy nem kellett semmi mást csinálni, csak vívni és csáó. Csapatban vívni sokkal jobban szerettem, mint mások körülöttem. Sokan úgy tekintenek a csapatversenyre, hogy ’jó, persze, csapat, de behoztam hat tust, erre meg a következő hülye elcseszi az egészet’. Lehet, hogy a focit is azért szeretem, mert szeretek csapatban lenni. Annak mondjuk nagyon örülök, hogy sosem fociztam igazán komolyan, és csak hobbi maradt, mert nem kedvelem azokat a focistákat, akiket ismerhetünk.
"Én csak olyan csapatra emlékszem, amibe találomra beválogattátok a legjobb játékosokat. Mint a Juventus. Undorító." – nyilatkoztad a 2019-es Keret Focikupáról. Kifejtenéd bővebben ezt az álláspontod?
Tíz, húsz éve még az Interre mondták ugyanezt. Érdekes volt az a focikupa, mert a zenekarból olyan nagyon senki nem szeret focizni. Zsoma még úgy, ahogy, de mintha ő nem is lett volna ott akkor, neki gyakran kimegy a bokája. Barni is szeret, de Peti, Bálint meg Ati egyáltalán nem. Bálint meg Barni kosaraztak sokat, de igazából mindketten alacsonyak ahhoz, hogy kosarazzanak. A sport senkinek sem az igazi közege a zenekarból.
picture

Giorgio a 2019-es Keret Focikupán - Fotó: Komroczki Diana

Fotó: facebook

"Ahogyan a legtöbben, én is imádok koncertezni, kicsit olyan, mint végre játszani a meccsen egyhétnyi edzés után." – ahogy egy tavalyi interjúban fogalmaztál. Ennek alapján egy ilyen év után pláne ki lehettek éhezve az élő fellépésekre. Hogyan élted meg a Covid miatti kihagyást, és mit terveztek, egy teljes Európa-bajnokságot lezavarnátok sok koncerttel nyártól?
Nem tervezünk World Series-t koncertekből. Tényleg koncertezni a legkirályabb. Amikor az ember gyerekként kitalálja, hogy zenélni fog, nyilván nem az a fő koncepciója, hogy ’zenélni fogok, mert milyen tök jó hetente háromszor próbálni’. Ami amúgy tényleg jó, de az igazi élmény a koncert. Ezt nem nagyon tudja más helyettesíteni, az online koncertek sem. Ceruzával tele volt a naptár eddig is, végre át lehetett írni tollal is a dátumokat. A fő az, hogy természetesen biztonságosan lehessen koncerteket tartani. A halálom, amikor interjúkban kérdezték, hogy ’szerinted jó vagy rossz, hogy nem lehet még koncertezni?’. Mit tudom én? Örülök, hogy nem nekem kell eldönteni. De végre most már lehet koncertezni, így rengeteg dátumunk lesz nyáron, szervezünk egy őszi klubturnét is, nagyon izgatottak vagyunk!
Legutóbbi nagy dobásotok a Carson Comával a Pók c. dal és a Kizlinger Lilla által rendezett pazar klip volt márciusban. Az elmúlt évek egyik legfontosabb száma ez itthon, a szövege ugyanis egyértelmű kiállás a kirekesztéssel, a meleg párok elleni gyűlölködéssel szemben. Miért tartottátok fontosnak, hogy megnyilvánuljatok ebben a témában?
Amikor egy dalt írunk, az elsődleges gondolatunk nem az, hogy mit lehet elérni vele. Egyszerűen miért ne írnánk egy ilyet? El se kéne gondolkozni azon, hogy beszélhetek-e erről vagy nem. Ez a dal több rétegben szól a fölösleges gyűlölködésről, picit annak a szatírája, paródiája is. Ez a téma a közbeszéd tárgya, de az én fejemben nem a politikai hovatartozás kifejezése. Pont az a hiba, hogy egy ilyen kérdés itt a politikáról szól, pedig nem kéne politikai kérdésnek lennie. Utólag jöttem rá, hogy nincs sok ilyen magyar dal, ami erről szólna. De az nincs benne, hogy bármilyen megmondó szerepbe szerettem volna vele kerülni én, vagy a zenekar. Egyszerűen adta magát a dolog, mert ilyen témák foglalkoztatnak. Nem éreztem azt, hogy ebben bármilyen nagy tabudöntögetés lenne.
"Egyébként kiröhöghettek, de amikor Magyarországra költöztem, én éveken keresztül azt hittem, hogy Korda György egy sportriporter. Aztán 2016-ban találkoztam Barnabással, aki elmondta, hogy énekes." – mondtad egy 2019-es Recorder-interjúban. Azóta feldolgoztátok a Nem vagyok ideges c. dalát is. Rád a pókerközvetítései, vagy az énekesi pályája volt nagyobb hatással?
Igazán egyik sem, Barnin keresztül ismertem meg. A ’Nem vagyok ideges’ is onnan jött, hogy beállásokon mikrofonpróbaként Barni mindig hülyeséget énekelt, aztán lett lehetőségünk felvenni valamilyen ’60-as évekbeli feldolgozást, és erre kitaláltuk, hogy legyen ez, azóta nyomjuk. Vicces. Amúgy találkoztunk is Korda Györggyel, nagy élmény volt. Több ember is van, aki sokra vitte és jó dolgokat csinált, de kevés van, akire azt mondanád, hogy ’na, ő egy egyéniség’ a magyar popkultúrában. Nem feltétlenül értek egyet mindennel, amit Korda György képvisel, de ő kábé olyan, amilyen. Talán egy étteremben láttam még kicsiként pókert közvetíteni, de nem játszott nagy szerepet az életemben. A pókernél meg a dartsnál is eggyel kevésbé értem azt, hogy lehet snookert nézni. Nagypapám csinálta, de sose fogom megérteni.
A snooker az Eurosport egyik fő csapásiránya, de semmi baj.
Más meg azt nem érti, hogy lehet megnézni egy 90 perces focimeccset.
Stimmt. Térjünk rá a vízilabdára. Az öcséd, Paolo az UVSE OB I-es csapatában is vízilabdázik 17 évesen, edzője, Vincze Balázs is kiemelte már nyilatkozatában. A Facebook-oldaladon posztoltad decemberben egy parádés ejtésgólját. Mennyire követed a pályafutását, amely igazából még csak most kezdődik el igazán?
A vízilabdához se értek, úsznak egyik irányból a másik felé, valaki sípol, aztán megfordulnak. Kábé így nézek pólót. Valamennyit azért már kezdek érteni belőle, laikus szemmel is tök jó nézni. Az a kérdésben említett gólja volt az első felnőtt találata, a Kaposvár ellen. Követem Paolo pályafutását, és nagyon büszke vagyok rá. Amikor 2019-ben megnyerték az U15-ös Eb-t Bulgáriában, arra kimentem, és nagyon király volt. A járvány miatt viszont meccsen sem voltam régóta. Tavaly nyáron, amikor nem voltak koncertek, és nagyon ráértem, nem is ő játszott, hanem valamelyik csapattársának volt az első felnőtt meccse, elkísértem. Nyáron, a Margitszigeten, amikor szép idő van, és pólóban lehet lenni, nagyon izgalmas tud lenni egy meccs, nagyon jó hangulata van. A fedett uszodákban lévő hangzavar nem az én világom. Az viszont nagyon jó, hogy van egy vízilabdás közösség.
A vízilabda sose érdekelt annyira, hogy kipróbáld?
Á, nem. Sose szerettem nagyon úszni. Most már elvagyok, és amikor egyedül megyek, azt szeretem. Valószínűleg az sem lett volna jó, ha valamilyen csapatsportot csinálok.
"Paolo egy jó kedélyű, laza srác. Jó az esze a pólóhoz és nagyon szívós. Parton és vízben is meglátszik hogy olasz az édesanyjuk, ez a mentalitás jellemzi." – jellemezte őt a kérésemre Vigvári Vince, az UVSE legnagyobb tehetsége. Ez mennyire helytálló szerinted?
Sose vízilabdáztam Paolóval, leszámítva pár évvel ezelőtti balatoni nyaralásokat, ahol a 12 éves öcsém szétalázott a vízben, nem volt annyira vicces (nevet – a szerk.). Tetszik a nagyon profi Vince jellemzése, én is ilyennek ismerem Paolót. Ha már itt tartunk, tragikus, ami Benedek Tiborral történt. Az olyan emberek tesznek sok jót, mint ő. A sportága top játékosai közé tartozott, ahogy utána edzőként is. Közben végig meg tudott maradni role modelnek. Az UVSE-ben az öcsémmel is nagyon kedves volt, tök sokat segített. Tibor lerakott valamit az asztalra - és anélkül, hogy bárkit bántsak -, de ő nem akart celebritássá válni, mint mondjuk Dzsudzsák Balázs. Meg tudott maradni önazonosnak, és ezt a példát látták tinédzser fiúk és lányok, amikor elkezdtek sportolni.
Tesis a világ-interjúsorozatunk összes eddigi része elolvasható IDE KATTINTVA!
Ha szeretnél minden reggel értesülni a legfrissebb híreinkről, iratkozz fel HÍRLEVELÜNKRE!
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés