Toni Kukoč sem?! Öt NBA-játékos, akikről nem gondolnánk, hogy soha nem voltak All Starok

A hétvégi All Star-gála előtt - amelyet LeBron James csapata 170–150-re nyert meg Kevin Durant együttese ellen - a Sport TV Alley-oop című műsorának legutóbbi adásában Tőrös Balázs és Szaniszló Csaba olyan játékosokról is beszélgetett, akiket soha nem válogatottak be a gála résztvevői közé. Ez a szegmens adta az ötletet, hogy összegyűjtsünk öt olyan kosarast - köztük Bazska választottját is -, akik bár egytől egyik kiváló spílerek voltak, különböző okokból soha nem lehettek All Starok. 

Noha Mike Bibby volt az izgalmas és lendületes kosárlabdát játszó Sacramento Kings irányítója a 2000-es évek elején, karrierje során egyszer sem játszhatott All Star-mérkőzésen. Nála valószínűleg rossz időzítésről volt szó, abban az időben a Nyugati Főcsoport ontotta magából a jobbnál jobb 1-eseket. Pedig egy stabil kosaras volt, aki az 1998/1999-es újonc évétől kezdve a 2006/2007-es szezonig 16.8 pontot, hat asszisztot átlagolt, 44% volt a dobószázaléka, a hárompontosokat pedig 37%-kal dobta. 

Bibby legjobb NBA-idényének a 2005/2006-os bizonyult, amikor 21 pontot dobott és öt gólpasszt adott meccsenként. De a Nyugati konferencia All Star-csapatában abban az évadban Steve Nash, Tony Parker, Kobe Bryant, Tracy McGrady és Ray Allen szerepelt a védők között, Bibby kimaradt a szaknévsorból. 

A litván Arvydas Sabonis  NBA-karrierje rosszkor, túl későn kezdődött, mivel 31 éves volt, amikor a ligába került, és valószínűleg nem az 1995/1996-os szezon elején volt fizikailag a csúcson. Ennek ellenére Sabonis stabil teljesítményt nyújtott az NBA-ben,  ahogy az európai szupersztár-karrierje során is történt. Hét idényt töltött az NBA-ben, átlagosan 12 pontot és hét lepattanót jegyzett 50%-os dobásmutató mellett. Legjobbját 1997/98-ban nyújtotta,  amikor átlagosan dupla-duplát átlagolt 16 ponttal és tíz lepattanóval, ezek a számok minden bizonnyal méltóak lettek volna az All Star-szereplésre.

Csak, hogy lássuk, milyen nehéz dolga lehetett a centernek: 1998-ban a Nyugati Konferencia All Star-keretében Shaquille O'Neal, David Robinson, Kevin Garnett, Karl Malone és Tim Duncan voltak a magasemberek. Az egyetlen játékos, akit Sabonis meg tudott volna verni a helyért abban az All Star-csapatban, a Seattle Supersonics Vin Bakerje volt, de Baker jobb számokkal rendelkezett, mint Sabonis, a Seattle pedig a második helyezést érte el nyugaton.

Érdekesség, hogy vele ellentétben a fia, az Indiana Pacers kiválósága, Domantas Sabonis tavaly és idén is játszhatott az All Staron. 

Noha Ron Harperre leginkább arról emlékeznek,hogy 1996 és 2001 között öt bajnoki címet nyert a Chicago Bulls és Los Angeles Lakers játékosaként, karrierje első nyolc évében gyakorlatilag 20-5-5-ös (pont, lepattanó, gólpassz) kosaras volt, bár ezek az évek pont nem tartalmazták a csapatai sikerét.

A Cleveland Cavaliers és az LA Clippers együttesével Harper 532 meccsen átlagosan 19 pontot, öt lepattanót és öt gólpasszt ért el meccsenként, ami All-Star-szereplést hozhatott volna számára. Legjobb szezonja az 1989/90-es volt, amit Clevelandben kezdett, majd a Clippersbe cserélték Danny Ferry-ért és Reggie Williams-ért. Átlagosan 22,8 pontot, hat lepattanót és öt gólpasszt adott meccsenként.

Ennek ellenére nem szerepelt az All Staron, mivel a nyugati védők olyan játékosokból álltak, mint Magic Johnson, Clyde Drexler, John Stockton, Chris Mullin és Kevin Johnson.

Az 1980-as évek Los Angeles Lakersének igen jó kosarasa volt Byron Scott, de ő sem szerepelhetett soha All Staron. Játékosként háromszor is nyert bajnokságot a Lakersszel, 1996-ban pedig még Kobe Bryanttel is játszott együtt, erről az időszakról Roland Lazenby Kobe Bryant - A Fekete Mamba élete című könyvében is olvashatunk. "Ő volt a mentorom, amikor újoncként Los Angelesbe érkeztem"  - nyilatkozta Bryant, amikor Scott lett az edzője 2014-ben. 

A 2-es poszton szereplő Byron Scott legjobb időszaka az 1987/88-as szezon volt, amikor 21 pontot, négy lepattanót és négy gólpasszt átlagolt 81 mérkőzésén, melyeken 52%-kal dobott. Ezek a számok a legtöbb játékos esetében All Star-szereplést értek, nála nem. Az 1988-as NBA-bajnok LA Lakersnek azonban már volt három All Star-játékosa Magic Johnson, Kareem Abdul-Jabbar és James Worthy személyében, ami megnehezítette Scott beválogatását. 

"Nem igazán bántott" - mondta Byron Scott 2011-ben, visszatekintve pályafutásának egyetlen valódi hiányára. "Mindig úgy éreztem, hogy van All Star-potenciálom. De azt is éreztem, hogy ha nem a Lakers játékosa lettem volna valószínűleg háromszor, négyszer is bekerültem volna az All Star-csapatba, viszont soha nem nyertem volt bajnokságot. Bármikor a bajnoki címeket választanám az All Staron való részvétel helyett."

A Michael Jordan által vezetett Chicago Bulls háromszoros bajnoka, Toni Kukoc, aki akkor volt csapata csillaga, amikor együttesének éppen szüksége volt rá, óriási tehetség volt, de kiváló szereplése nem ért egy All Star-szereplést sem. Kukoc átlaga az NBA-ben 11,6 pont, négy lepattanó és négy gólpassz volt meccsenként; 846 mérkőzésén 259 alkalommal szerepelt a kezdőcsapatban. Elnyerte a liga 1995/1996-os szezonjának legjobb hatodik embere-díját, amikor a Bulls 72 meccset nyert, de a legjobb idényének az 1998/99-as bizonyult, amikor 18,8 pontot, hét lepattanót és öt gólpasszt adott meccsenként. A lockout miatt abban az évben pont nem rendeztek All Star-gálát. 

Már csak ezért is az NBA történetének egyik legalulértékeltebb játékosa.

Nagy hiányzónak számítanak még ők is: 

Marcus Camby, Phil Ford, Stephen Jackson, Richard Jefferson, Rod Strickland, Eddie Johnson, Ty Lawson, Cedric Maxwell, Andre Miller, Emeka Okafor, Sam Perkins, Tayshaun Prince, Jason Richardson, Isaiah Rider, Purvis Short, Jason Terry, Hedo Turkoglu.

részben via Sportskeeda