A szlovénok Doncicsal, de a szerbek Jokic nélkül- eldől az utolsó olimpiai helyek sorsa

Ezen a héten keddtől vasárnapig rendezik az olimpiai selejtezőket férfi kosárlabdában. Az időpont későinek tűnhet, és azt a látszatot keltheti, hogy a koronavírus miatt csúszik három héttel az olimpia előttre az utolsó kiadó helyek eldöntése, de ez nem így van. 2008 óta mindig az olimpia évében, júliusban rendezik az interkontinentális kvalifikációs tornákat. London és Peking előtt egy helyszínen, egy torna döntött az utolsó kvóták sorsáról, Rio előtt viszont három párhuzamosan zajló versenyt rendeztek, és minden tornáról csak a győztes juthatott ki az olimpiára. Ez idén is így lesz azzal a különbséggel, hogy nem három, hanem négy torna lesz.

Férfi kosárlabdában csakúgy, mint a legtöbb labdajátékban 12 ország jut ki az olimpiára, nyolc hely már elkelt, egyet a rendező kapott meg, a másik hetet pedig a 2019-es világbajnokságon osztották ki. Ez egy változás az eddigi olimpiákon megszokott gyakorlathoz képest, mert eddig a helyek többsége a kontinens bajnokságokon dőlt el, most viszont csak a vb-ről lehetett kvalifikálni, Európából és Amerikából kettő, Ázsiából, Afrikából és Óceániából pedig egy válogatott juthatott ki egyeneságon, a Kínában megrendezett világbajnokságon elért helyezések alapján.

Az is viszonylag érthető, hogy miért ennyire az olimpiához közel eső dátumot szoktak választani a kvalifikációs tornák megrendezésére. Egyrészt normális esetben ilyenkor már véget szokott érni az NBA- szezon. Igaz, ez jelenleg nincs így, de a csúszás koronavírusnak tudható be. A tengerentúlon jelenleg a főcsoportdöntőket vívják, így a még versenyben lévő négy csapat játékosai biztosan nem lesznek ott a selejtező tornákon.

Ezenkívül az európai klubszezon is nagyon sokáig szokott tartani, általában még a futballban megszokottnál is tovább, ugyanis az európai topbajnokságok rájátszása gyakran akár június közepéig is elhúzódik. Emellett a kosárlabda versenynaptára nagyon rugalmatlan, ami a játékosok válogatottakban való szereplését illeti, itt nincs a futballban vagy a kézilabdában megszokott válogatott szünet, és nem csak az NBA-ből nem engedik el a játékosokat mondjuk egy Eb vagy vb selejtezőre, de az európai topcsapatok sem feltétlenül adnak kimenőt ilyenkor. Ezt mi is megtapasztalhattuk, hiszen például Hanga Ádámot se engedte el a Barcelona a magyar válogatottba, a februári Eb-selejtezőkre.

Az olimpiai selejtezők négy helyszíne: Split (Horvátország), Belgrád, (Szerbia), Victoria (Kanada), és Kaunas (Litvánia). Mind a négy tornán hat csapat vesz részt, és csak a tornagyőztesek jutnak ki Tokióba. Minden versenyen két hármas csoportot alkotnak a csapatok, onnan pedig két-két csapat jut az elődöntőbe, majd a döntőn dől el, hogy ki jut ki az olimpiára. A kvalifikációs tornára a csapatok a FIBA világranglista alapján kerültek be.

Nem feltétlenül érdemes csak az alapján megítélni a tornákon résztvevő keretek erősségét, hogy hol mennyi és milyen NBA játékosok vannak, hiszen az elmúlt évek világversenyei is bizonyították, hogy egy jó rendszerben játszatva az Európában pattogtató kosarasok is felvehetik a versenyt a tengerentúliakkal. Ettől még fontos, hogy melyik csapatban van több NBA játékos, de nem ez a kizárólagos szempont.

A Splitben rendezett tornának a házigazda horvátok a legnagyobb esélyesei, bár még két sztárjuk is érdekelt az NBA-ben, a nyugati döntőben éppen egymás ellen küzd a Phoenix cserecenetere Dario Saric és az ugyanezen poszton a Clippers első számú opciójának számító Ivica Zubac. Így is maradnak még bőven nagy nevek elsősorban a Utah Jazz kettese Bojan Bogdanovic, aki védekezésben és támadásban is a világelitet képviseli. A horvátok fő ellenfelei a németek és a brazilok lehetnek. A németeknél főleg az NBA-s magasembereik hiányoznak, pedig a német kosárlabdának hagyományosan a magasemberei a legerősebbek, illetve Dennis Schröder, a Lakers kezdő irányítója sem áll rendelkezésre. A braziloknál pedig a Varejao- Huertas-féle aranygeneráció készül utolsó nagy dobására.

Belgrádban is a házigazda a legnagyobb esélyes, ez egyébként mind a négy tornára igaz. Ugyanakkor a szerbekhez köthető az egész selejtező legnagyobb hiányzója, az idei NBA MVP, Nikola Jokic. A Denver centere azt mondta, hogy pihenésre van szüksége, azt nem tudni, hogy esetleg Tokióba elmenne-e, ha a Szerbia kijut. Egyelőre Bogdan Bogdanovic sem áll rendelkezésre, mivel csapata, az Atlanta még versenyben van az NBA-ben. A szerbek Rióban ezüstöt nyertek az amerikaiak mögött, most is bombaerősek, ott van a veterán irányító zseni Milos Teodosic, valamint a Dallas 222 centiméteres centere Boban Marjanovic is. Esetleg az olaszok lehetnek rájuk veszélyesek, de tőlük is hiányzik a legjobbjuk, Danilo Gallinari, aki Bogdanovichoz hasonlóan az Atlanta játékosa, de például Nicolo Melli rendelkezésre áll. Az olaszok öt éve haza pályán rendezhették a selejtezőt, de a döntőben hosszabbítás után alulmaradtak a horvátokkal szemben.

A victoriai torna nagy kérdése, hogy Kanada végre ki tud-e jutni az olimpiára, ez ugyanis 2000 óta nem sikerült nekik. Pedig amilyen játékosállományuk van, az érmekért kéne csatázniuk, nem a kijutásért. Most a megannyi NBA játékosuk közül inkább a fiatalabbak közül válogattak, így is messze nekik van a legtöbb NBA-ben játszó kosarasuk a selejtezőkben, méghozzá nyolc. Ott van az egykori 1/1-es Andrew Wiggins, a Knicksszel idén nagyot menő RJ Barett, a veterán irányító Cory Joseph, vagy az Oklahoma City egyik vezére, a védekezésben rendkívül sokoldalú, és támadásban is egyre hasznosabb Lugentz Dort. Talán a két legjobb kanadai játékos így is hiányzik, az OKC másik vezére, Shai Gilgeous-Alexander és a Denver irányítója Jamal Murray. Mindkét fiatal hátvéd sérüléssel bajlódik. A keret azonban így is bombaerős, de nagyjából semmi tapasztalata nincs válogatott szinten, pláne a FIBA szabályrendszerben. Kérdés, hogy a Toronto Raptorsszal bajnok edző, Nick Nurse mennyire tudja csapattá formálni a sok fiatalt. A tehetség Kanada oldalán van, de azért lesz feladatuk például a szintén jól erőkből álló Törökország Cedi Osmannal és Furkan Korkmazzal, vagy a Giannis Antetokounmpót nélkülöző Görögország, Giannis épp igyekszik bajnoki címet nyerni Milwaukee-ban, de az egyik testvére Kostas, aki a Lakersben játszik ott lesz Victoriában, ahogy a Barcelona sztárirányítója, Hanga Ádám csapattársa, Nick Calathes is.

Kaunasban Litvánia és Szlovénia közt dőlhet el, hogy ki jut Tokióba. A házigazdák rengeteg Euroliga klasszis mellett, két NBA- szinten is domináns magasemberrel a legesélyesebbek. Jonas Valanciunas a világ egyik legjobb centere a klasszikus, old school fajtából, és ott van minden idők talán legjobb európai játékosának, Arvydas Sabonisnak a fia, Domantas, aki már saját jogon világklasszis, az elmúlt két évben beválasztották az NBA all star-gálára.

Szlovénia esetében minden Luka Doncicról szólhat, az ő játéka az egész selejtezők legnagyobb látványossága lehet, érdekes lesz figyelni, hogy mihez kezd újra európai környezetben, ugyanis három éve nem játszott az NBA-n kívül, de amit a Dallasban bemutat, az az egyik legizgalmasabb dolog, amit az ember mostanában kosárpályán láthat. Körülötte a 2017-ben Eb-t nyerő csapat, azért már félig kicserélődött, az akkori csapatból nem lesz ott Kaunasban a Real Madrid erőcsatára Anthony Randolph, valamint az Eb-n még Docicnál is fontosabb szerepet betöltő, Goran Dragic, aki már visszavonult a válogatottságtól. A Miamival tavaly NBA-döntőt játszó irányító, a 2017-es Eb MVP-je lett, a döntőben pedig történelmi 35 pontos teljesítménnyel segítette győzelemre Szlovéniát, méghozzá a mérkőzés közben megsérülő Doncic hiányában.

Vannak hiányzók, de rengeteg sztár ott lesz a selejtezőkön, és ennek örülni kell, hiszen a 2019-es vb óta nem láthattunk ilyen szintű válogatott kosárlabdát.