Dávid Kornél örül, hogy az európai kosárlabda közelít az amerikaihoz, bővítené az olimpia mezőnyét

Szombaton tartották a Magyar Kosárlabdázás Napját a Ludovika Arénában, ahol a szervezők az eddigi egyetlen NBA-kosarasunkat, Dávid Kornélt is köszöntötték, aki 25 éve debütált az amerikai profi ligában.

Az esemény után ültünk le beszélgetni a Chicago Bulls, a Cleveland Cavaliers, a Toronto Raptors és a Detroit Pistons egykori játékosával felidézni néhány amerikai emlékét. Beszélgettünk az európai játékosok jelenlegi NBA-beli dominanciájáról, a párizsi olimpiáról, Steph Curryről, és a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiáról is.

25 évvel ezelőtt, 1999. február 5-én játszottad az első mérkőzésedet az NBA-ben. A Chicago Bulls-Utah Jazz meccsen, az előző szezon két döntősének találkozóján 12 perc alatt 11 pontot és négy lepattanót szereztél a Bulls mezében. Eszedbe szokott még jutni február 5-én ennek a dátumnak a jelentősége?Az az érdekes, hogy szinte minden évben emlékeztet rá valaki. Egyébként magamtól nem jegyeztem meg ezt a dátumot, de valaki mindig hív vagy aznap, vagy amikor közeleg az évforduló. Magát a meccset nehéz lenne elfelejteni.

Amikor meghallod azóta valahol a Bulls legendás bevonulózenéjét, mi játszódik le benned?Az pláne felejthetetlen. Rengeteg év telt el az első alkalom óta, amikor élőben hallottam, de ugyanúgy libabőrös vagyok tőle mindig.

Szaniszló Csaba és Gallai László rólad készített dokumentumfilmjében, a Kornél on Tourban a chicagói United Center lelátóján ülve említetted, hogy kőkeményen megdolgoztál mindenért, nem adták ingyen egyik NBA-meccsedet sem, el is sírtad magad, miközben erről beszéltél. A ligában tapasztaltakat át tudtad adni az akadémiádon, vagy játékosmegfigyelőként?Nagyon nehéz. Az elmúlt 25 évben sokat változott a világ, máshogy nőttek fel a generációk, sok mindenben más a fiatalok mentalitása. Az, ami bennem volt akkor, azóta is bennem van, semmit nem változott. Az Akadémián ezeket a tapasztalatokat persze próbáljuk átadni az edzőkkel a játékosoknak, hogy eljussunk valahova. Ennek a lényege, hogy áldozatokat kell hozni, lemondással jár, ha az ember el akar érni valamit. Ezt viszont nehéz megértetni. Sok kosaras jön hozzám azzal, hogy szeretnének eljutni az NBA-be, de a lendület el szokott fogyni, pedig ennek nem kéne eltűnnie.

Összesen 109 mérkőzésen léptél pályára az NBA-ben a Chicago Bulls, a Cleveland Cavaliers, a Toronto Raptors és a Detroit Pistons színeiben. A könyvedben olvashatjuk az idények sztoriját, amiből az látszik, hogy rengeteg, tőled független összetevő döntött arról, hogy nem lett több. Több mint 20 év elteltével hogy látod, kimaxoltad az akkori lehetőségeket?Úgy gondolom, hogy igen. Régebben még azt mondtam, hogy ugyanúgy csinálnék mindent, de mivel már annyi évet dolgoztam az NBA-ben, látom, hogyan tartják össze a csapatokat, mi a háttere az egésznek. Jó lett volna, ha több információval rendelkezem akkor.

Hagyományos értelemben vett ügynököd sem volt.Így van. Néhány dolgot lehet, hogy másképp csinálnék. Abban a szituációban, amiben voltam, az volt a maximum, amit ki tudtam hozni.

Amikor tehetted, 9-es mezben játszottál, ha nem tudtál, a 18-as lett a tiéd. Mi a története ennek a két számnak?A 9-es mez onnan jött, hogy amikor az 1992-es barcelonai olimpián először játszhattak profik, Michael Jordan volt a 9-es számú játékos a Dream Teamben, ezért váltottam én is erre. Onnantól megpróbáltam mindig 9-es mezben játszani, vagy legalább a közelében lenni. Ezért lett aztán 18-as is, mert 1+8 az 9, illetve 2x9 az 18. A Bullsban sajnos Ron Harper nem volt hajlandó átadni nekem a 9-es számú mezét, pedig újoncként odamentem hozzá, és megpróbáltam rábeszélni.

A dög. Bátor dolog volt tőled.Azt mondta, hogy nem, felejtsem el a dolgot.

A Jordan-szabályok című könyv szerzője, Sam Smith úgy nyilatkozott rólad Tőrös Balázsnak két éve, hogy "a játéka most lenne ideális az NBA-ben". Mit szóltál ehhez a véleményhez?Örülök, hogy így látta. Nem csak ő mondta ezt, egy olasz szakember is említette nekem évekkel ezelőtt, hogy ilyen szempontból megelőztem a koromat. Olyan center voltam, aki kijjebbről kezdett el dobálni.

Sőt, a 3-as, 4-es poszt között voltál.Így van. A pályafutásom vége felé már hárompontosokat is dobtam. Azóta változott a játék, a centerek szinte kihalófélben vannak, limitált a feladatuk, ami akkor pont fordítva volt. Annak idején meghatározó centerek játszottak Amerikában és Európában is. Ilyen szempontból jobban illene a játékom a mostani felfogáshoz.

Phil Jackson azt írja a magyarul idén nyáron megjelent Az utolsó szezon című kötetében, hogy "az NBA egyelőre még várja, hogy Európa egy igazi franchise-játékost küldjön a ligába". 20 év elteltével pedig az a helyzet, hogy Nikola Jokić, Luka Dončić és Giannis Antetokounmpo az NBA mostani arcai, és rohamléptekkel igyekszik felzárkózni hozzájuk Victor Wembanyama. Szerinted folytatódhat az a tendencia, hogy egyre több európai klasszis lesz a liga éljátékosa?Úgy gondolom, hogy igen. Jó példa volt erre az olimpia is, ahol láthattuk, hogy mennyire közelít az európai játék az amerikaihoz. Az USA-nak a legjobb játékosait kellett elvinnie Párizsba, hogy esélyesként nyerjenek. Aranyérmesek lettek, de nagyon szoros volt, és ez jót tesz a kosárlabdának. Utóbbinak örülök, ahogy annak is, hogy az elmúlt hat évben öt alkalommal európaiak vitték el az NBA MVP-címét.

Az egyetlen kivétel az akkor még kameruni állampolgár Joel Embiid volt, aki most olimpiát nyert az Egyesült Államok csapatával.Pontosan. Folyamatosan hallom, hogy ez a tendencia piszkálja az amerikaiak csőrét, de a kosárlabdának ez csak jót tesz. Ennyit lépett előre a sportág Európában. A FIBA készített egy felmérést tavaly, hogy a legdinamikusabban fejlődő sportág népszerűségben is a kosárlabda az egész világon.

Augusztusban Dirk Nowitzki úgy nyilatkozott, hogy szívesen megnézné Jokićot és Dončićot egy csapatban, lehetőleg Dallasban. Te el tudnád képzelni a szerb és a szlovén klasszist egy franchise-nál? Ha igen, melyiknél?Abszolút, és tényleg Dallasban. Kézenfekvő lenne, és akadt már rá példa. Arra sem gondolt volna senki, hogy Damian Lillard és Giannis együtt fognak játszani a Bucksban, lehetetlennek tűnt. Nem tartom kizártnak, hogy Jokić és Dončić is így tesz majd, az NBA-ben most már minden megtörténhet, erre sem lehet azt mondani, hogy tuti nem lesz.

Hogy tetszett a párizsi olimpia férfi kosárlabdatornája? Nagyon tetszett az egész torna. Egyet sajnálok, hogy nem játszhatott több nemzet. Bővíteni kéne a létszámot, de eddig nem engedtek több csapatot részt venni az olimpián. A 24-es is elég lenne, valószínűleg azért nem lehetséges, mert időben nem fér be a programba. A 12 csapatos létszám viszont kevés. Így is szenzációs mérkőzések voltak Párizsban, ez volt a legnézettebb torna eddig kosárlabdában.

Mit szólsz annak a Steph Currynek a játékához, akinek az édesapjával játszottál együtt Torontóban?Steph Curry már nagyobb volt, amikor az apukájával együtt kosaraztam a Raptorsban pár hónapot, mint az én ölemben ülő kisfiam. Ott volt velünk mindig, pörgette a labdát a kezében. Egykori csapattársunk, Muggsy Bogues, az NBA történetének legalacsonyabb játékosa szokott feltenni képet az Instagramra a régi időkről. Azokat nézve visszajönnek a régi emlékek, amikor én is láttam a kisfiú Steph Curryt. Miből lesz a cserebogár? Azóta is követtem a pályáját, szenzációs, amit művel. Zseniális játékos, azok közé tartozik, akik megváltoztatták a ligát, és olyan szintre emelték az egész kosárlabdát, ami keveseknek sikerült.

Az NBA új szezonjában mely csapatokat várod a döntőbe? A Buckson kívül nyilván, szmájli.Szeretném, ha szerencsénk lenne sérülések ügyében. Az elmúlt két évben sérülések miatt nem tudtunk Keleti Konferenciadöntőt játszani. Remélem, hogy a szezon ebből a szempontból pozitívan alakul, hiszen a csapat jobb, mint tavaly! Hiába beszél mindenki a New Yorkról, a Boston a legesélyesebb, ez nem kérdés. A Nyugat nem tiszta, lehet meglepetés, nincs olyan egyértelmű esélyes, mint amilyen a Celtics Keleten.

A Denver, vagy a Dallas esetleg?Jó csapat lesz a Nuggets, de nem tudom, lesz-e még bennük annyi, hogy megint eljussanak a döntőig. Kíváncsi vagyok, hogy a Dallas mire lesz képes Klay Thompsonnal. Nyugaton több csapat is jön fel.

Evezzünk hazai vizekre! A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia női csapata feljutott az NB I-be. Milyen célokkal vágtok neki az idénynek?Ez óriási szó nálunk. Nagyon örülök, hogy a lányoknak sikerült, bízom benne, hogy helyt fogunk állni. Nagy céljaink nincsenek, hiszen akadémia vagyunk, a mi csapatunk lesz szerintem a legfiatalabb az egész ligában. Sok olyan játékosunk van, aki nálunk kezdte a kosárlabdát, majd visszatért hozzánk. Bízom benne, hogy még az euroligás csapatok elleni meccseink után is úgy állhatnak fel a nézők a helyükről, hogy a mi csapatunk megtett minden azért, hogy helytálljon.A fő cél, hogy az utánpótlásban játszó kisebb lányok lássák azt, hogy érdemes a kosárlabdába fektetni, mert el lehet jutni az NB I-es szintig. Megpróbáljuk mindig a maximumot kihozni magunkból.

Hogyan éled meg, hogy az élvonalbeli bemutatkozás előtt áll ebben az együttesben 19 éves lányod, Mia?Óriási! Fantasztikus, hogy Mia idáig eljutott. Nem volt egyszerű, volt benne egy-két göröngy, amin néha át kellett lökni. Neki ez most nagy motiváció, bízom benne, hogy majd lépeget előre.