Az utálat, vagy legalábbis az antipátia a profi sport szerves része, a szurkolók irányából mindenképpen, de a versenytársak részéről is előfordulhat. Persze, ha szurkolók, az adott sportág rajongói gyűlölnek egy csapatot vagy játékost, az, mint a legtöbb extrém érzelem, irracionális. Azonban az, ha egy csapat tömeges antipátiát vált ki az emberekből, az teljesen normális. Mindenki, aki szeret és követ valamilyen sportágat, annak kialakulnak preferenciái, és ez alapján kedvel, vagy nem kedvel csapatokat, sportolókat.

A közutálatnak több oka is lehet, például, ha egy csapat nagyon domináns, és hosszú éveken át "túlnyeri" magát, vagy ha nem sportszerű a viselkedése a pályán, vagy azon kívül, esetleg ha nem túl szép, vagy egyenesen unalmas a játékstílusa. Érdekes módon talán ez utóbbi indok a legritkább az ellenszenv kialakulása kapcsán, legalábbis az NBA-ben biztosan. Viszont magasan a leggyakoribb, ha valamilyen mesterségesnek tűnő módszerrel alakítanak ki egy szupercsapatot vagy nagy hármast. Erre az utóbbira ékes példa az idei Brooklyn Nets is.

A nagy hármasok fajtái

NBA
Michael Jordan támogatja az NBA koronavírus elleni oltási tervét, mert hisz a tudományban
12/10/2021 12:36
A nagy hármasok építése az elmúlt 20 évben alapélmény az NBA-ben. Korábban megfigyelhető volt az a trend, hogy rakjuk körbe a szupersztárunkat (aki lehetőség szerint legyen egy center) megfelelő kiegészítő emberekkel, aztán majd lesz valahogy. És, habár a center poszt egyeduralma a 80-as évek közepén elkezdett csökkenni, még a 90-es években is sok center központú sztárcsapatot találunk (Rockets, Knicks, Spurs). Azonban ezzel egy időben már megjelentek a nagy hármasok is, amik az elmúlt 20 év legsikeresebb konstrukcióit hozták a bajnokcsapatok építése során.
A kosárlabdában a csapatépítés sokkal egyszerűbb, mint a jégkorongban, vagy az amerikai futballban, hiszen sokkal kevesebb posztra kell embert találni, így három all-star kaliberű játékos már bajnoki címet is érhet, aztán őket már csak körbe kell venni a megfelelő role playerekkel, akik majd úgyis jönnek maguktól, lehetőleg olcsón, az aranygyűrű reményében. Legalábbis ezt gondolja az egyszeri general manager, de az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy sok esetben pont a sztárok mellé rakott role playerek minősége és teljesítménye határozta meg, hogy egy csapatból bajnok lesz-e vagy sem.

Tim Duncan, Manu Ginobili és Tony Parker

Fotó: AFP

Nagy hármasok sokféleképpen kialakulhatnak. Van, amikor teljesen organikusan jönnek létre, a franchise jó draftolásának köszönhetően, ilyen volt a Spurs Duncan-Parker-Ginóbili hármasa. Aztán van ennek az ellentéte, amikor úgy szoktunk fogalmazni, hogy összeállnak a sztárok, erre példa az idei Nets, illetve azon csapatok, amelyekről még szó lesz.
Illetve vannak hibrid megoldások: ilyen, amikor egy draftolás útján kialakított maghoz érkezik egy szupersztár. Erre ékes példa, amikor a Warriorsba igazolt Kevin Durant, a csapatváltás szintén hatalmas ellenszenvet váltott ki az NBA-rajongókban. Mondjuk valamennyire érthető a felháborodás, mivel az, hogy minden idők legjobb alapszakaszát produkáló csapata meg tudja szerezni a liga valószínűleg második legjobb játékosát, az valószínűleg minden idők legnagyobb pénzügyi anomáliája az NBA-ben, amit a fizetési plafon ugrásszerű növekedése tett lehetővé, 2016-ban. Aztán a két megnyert bajnoki cím, Durant két Finals MVP-címe, és persze a 2017-ben 16-1-es mérleggel lehozott rájátszás tovább növelte az ellenérzéseket a Warriorsszal szemben, ami szintén érthető és megszokott az egyeduralkodó csapatok esetében.

A 2017-es Golden State Warriors, Steph Curry, Kevin Durant, Klay Thompson

Fotó: AFP

Vannak olyan nagy hármasok, amelyekre utólag nem is így gondolunk vissza, mert ezek befuccsolt szupercsapat-alkotási kísérletek voltak. Ezek a csapatok általában azért vallottak csődöt, mert a nagy hármas egyes résztvevői már túl öregek, és/vagy túl sérülékenyek voltak. Ilyen volt a 2012-ben alakult Bryant-Nash-Howard trió a Lakersnél, vagy a 2017-ben alakult Westbrook-George-Anthony összeállás a Thundernél.

A modern szupercsapatok kora

A modern kori, mesterségen összetákolt nagy hármasok sorát 2007-ben kezdte el a Boston Celtics, amikor Paul Pierce mellé odacserélték a három évvel korábban MVP címet szerző Kevin Garnettet és a korszak legjobb tripladobóját, Ray Allent. Ez volt az első ilyen alkalom, hogy három 20 pont felett átlagoló, All-NBA kaliberű játékos - akik mindnyájan saját csapatuk franchise playerei - összeálljon, kizárólag azért, hogy bajnoki címet szerezzenek. Ez össze is jött az első évükben, majd két évvel később újra bejutottak a döntőbe, de ott Kobe Bryant és a Lakers megállította őket.
Épp a bostoni nagy hármas jelentette megoldhatatlannak tűnő akadály lehetett az egyik fő motivációja LeBron Jamesnek, hogy 2010-ben Miamiba igazoljon. A James vezette Cavst három év alatt kétszer is a Celtics búcsúztatta a playoffban. Így a keleti szupercsapat leküzdésére, illetve jó sok bajnoki cím megnyerésére (a résztvevők a megalakuláskor hetet ígértek, de végül „csak” kettő lett) Southbeachen is összeállt egy jóval fiatalabb szupercsapat. LeBron James, Dwayne Wade és Chris Bosh triója az első évben még kudarcot vallott. Ugyan, ha az ideális életkort, és támadó és védő oldalon összességében meglévő potenciált vesszük figyelembe valószínűleg ez a legerősebb nagy hármas, de nekik is szükségük volt kiváló kiegészítő emberekre.

LeBron James. Dwayne Wade és Chris Bosh

Fotó: Eurosport

A brooklyni nagy hármas a bostonival vagy a miamival ellentétben nem egyetlen nyár alatt alakult. 2019-ben gyakorlatilag egy nap alatt feje tetejére fordult a liga, ahogy megkezdődött a szabadügynök-piac, egyetlen nap alatt rengeteg sztárjátékos igazolt új csapatba.
Ebben az évben azonban az volt a jellemző, hogy nem három, hanem két sztárt igyekeztek összeszedni a csapatok. Így tett a Nets is, akik odahozták a Warriors-szal két bajnoki címet nyerő Kevin Durantet, és a bostoni helyzetével elégedetlen Kyrie Irvinget. Miközben a Golden Statehez cserélték az előző szezonbeli franchise playerüket, D'Angelo Russellt, aki öt év szünet után vezette playoffba a Netset.

D'Angelo Russell

Fotó: Resmi Siteden Alınmıştır

Ez egyébként egy tendencia az elmúlt években, hogy egyes csapatok jó draftolással vagy ügyes cserékkel kialakítanak egy fiatal tehetségekből álló magot, de végül nem rájuk építve csinálnak bajnokesélyes csapatot, hanem az első sikerek után elcserélik értékes fiataljaikat már befutott sztárokra, és azokból építenek a végső győzelemre is esélyes csapatot. Így tett a Lakers is, amikor Davist odavitték LeBron James mellé. Érdekes, hogy a Lakers évről-évre remekül draftolt a 2010-es évek közepén, de a nagy húzásokból mára csak Kyle Kuzma játszik Los Angelesben, és érdekes módon az egyéni fejlődés tekintetében ezzel pont ő járt a legrosszabbul.
Hasonló módon hozta össze a Leonard-George duót a Clippers is, valamint a Nets is így gondolkodott, akik James Hardenért adták oda fiataljaik nagy részét, de 2019-ben még úgy tűnt, hogy ők is csak egy duóra - Durantre és Irvingre - építik csapatukat. Azonban már ekkor is lehetett tudni, hogy Durantre az achilles-sérülése miatt csak egy év múlva számíthatnak, aztán a szintén sérülékenynek számító Irving is kidőlt a szezon nagy részére, így ő is mindössze 20 meccsen állt rendelkezésre. Azonban Spencer Dinwiddie és Caris LeVert így is playoffba vezette a csapatot.
Az idei szezon decemberi kezdésekor végre láthattuk Durantet és Irvinget, jól is nézett ki a Nets. Azonban eközben már nagyon feszült volt a helyzet Houstonban, James Harden minden áron ki akarta kényszeríteni az elcserélését, ugyanis csapata évről évre távolabb került a bajnoki címtől. Januárban Harden ezen kísérlete sikerrel is járt, a befutó a Brooklyn Nets lett, akik egy masszív csomagot adtak a szakállasért, ami többek közt tartalmazta a fiatal centert Jarrett Allent, valamint az előző szezonban vezér szerepkörben is tündöklő Caris LeVertet, aki úgy nézett ki, hogy Durant és Irving mellett a harmadik opció is lehet, már ami a pontszerzéseket illeti. Ezenkívül természetesen még a csomagban volt egy rakás draft pikk. Így mondhatni, hogy a Nets odaadta a jövőjét Hardenért.

Mi lesz veled Brooklyn?

A Nets-cel szembeni ellenérzéseknek számos alapja lehetett, egyrészt, ahogy Harden kizsarolta a cseréjét egy olyan helyzetből, aminek részben maga volt a felelőse, finoman szólva sem volt elegáns. Bár ezek a nagy egyesülésekkor történő csapatváltások általában nem a legszebb elválásokat hozzák, de Harden az általa kritizált szituációnak egyértelműen főfelelőse volt Houstonban. Elsősorban a saját magához mérten borzasztóan gyenge playoff teljesítményei, és a fontos pillanatokban mutatott chockerkedései miatt. Ezenkívül sokan kritikával illeték, hogy a Rockets túlzottan Harden izolációra épülő játéka okozta, hogy a texasiaknál elmaradt a végső siker.
Finoman szólva is tovább rontotta a Nets PR-ját, hogy a cserehatáridő környékén megszerezték két további egykori all-star játékost, akiket a saját csapata vásárolt ki. LaMarcus Aldridge sajnos nem tudta befejezni az idényt és csak néhány meccs jutott neki Nets mezben, mivel egészségügyi problémái miatt vissza kellett vonulnia. Azonban Blake Griffin különösen a playoffban mutatott játékával bebizonyította, hogy jóval több van még benne, mint amit a Pistonsban játszott utolsó szezonjában láthattunk tőle. Így némiképp jogosan kérhető számon, hogy az utolsó detroiti időszakában miért úgy játszott Detroitban, ahogy.

James Harden és Blake Griffin

Fotó: AFP

A csapat megítélésén a három sztárjátékos személyisége sem segít, Durantet sokan árulónak bélyegezték meg, amikor 2016-ban elhagyta a Thundert, és ahhoz a Warriorshoz csatlakozott, amelytől az előző rájátszásban 3-1-es előnyről kikapott. Azóta pedig gyakran közösségi médiás ámokfutásaival borzolta a kedélyeket. Irving is egy ellentmondásos személyiség, néha nincs túl sok kedve játszani, a Bostonban ráosztott vezérszerepet is a lehető legrosszabbul kezelte, és azt végül nem túl elegánsan dobta el magától. Hihetetlennek hangozhat, de hármuk közül még Harden az, akivel a legkevesebb gond van a pályán kívül.
Persze sokkal fontosabb, hogy ez a három sztár, hogy játszik, mint hogy milyen a személyiségük. Támadópotenciál tekintetében ez a nagy hármas felülmúlja az összes eddigit. Így a Nets annak ellenére lett az alapszakasz legjobbja támadásban (117.3-as offensive rating), hogy Harden, Durant és Irving mindössze nyolc meccset töltött együtt a pályán.
A trió összeállásakor azt mondták, hogy a védekezésük lesz igazán gyenge, végül ebben mutatóban 22. lettek, de a rájátszás első körében mutatott játék alapján érezhető volt, hogy a Brooklyn teljesen tarthatatlan támadásban, és kezdi kihozni magából a nagy hármasában rejlő történelmi potenciált.
A fantasztikus játék miatt első számú esélyesnek tűnt a csapat, de aztán a Milawaukke Bucks elleni sorozatban minden rossz megtörtént velük, ami egy csapattal megtörténhet. Az első meccs első percében James Harden combhajlító sérülést szenvedett, majd a negyediken Irving is kidőlt. Ugyan Harden visszatért a sorozatba, de bőven nem volt teljes értékű, és Durant történelmi teljesítménye sem volt elég, a végére nagyon egyedül maradt. Így is elment a párharc a hetedik meccsig, és ott is csak hosszabbításban kapott ki a Nets, egy elképesztő dráma után. Ha tetszik, néhány milliméteren múlott a Brooklyn továbbjutása, ugyanis a hosszabbítást kiharcoló dobásnál Durant éppenhogy csak rálépett a triplavonalra. Ha az a dobás egy hármas, akkor az minden idők egyik legnagyobb meccsnyerője.
Ami azonban mindenképp a Nets dicsérete, hogy a kiegészítő emberek tényleg mindent kiadtak magukból, ha kellett csúsztak-másztak a pályán, és védekezésben is odatették magukat. Kevin Durant pedig magányos hősként olyan teljesítményt tett le asztalra, amit kizárólag LeBron Jamestől láttunk az elmúlt évtizedben.

Kevin Durant

Fotó: Getty Images

És a szemet gyönyörködtető játék mellett, pont erre a szívre és küzdeni tudásra van szüksége ennek a csapatnak, hogy szimpatikussá váljon. Az, hogy rögtön az első évben nem sikerül bajnoki címet nyerni egy szupercsapatnak, az kicsit csillapítja a felé irányuló ellenérzéseket. Amikor a nagy Miami 2011-ben első nekifutásra elvesztette a bajnoki döntőt, akkor sokakban volt egyfajta káröröm, és a második szezonban már jobban el lehetett fogadni Jamesék sikerét. Most, talán a körülmények és a sérülések miatt nem tapasztalható ez a fajta káröröm, de ha a második vagy a harmadik szezonjában ez a nagy hármas bajnoki címet nyer, sokkal inkább helyén lesz az a siker, mintha most nyertek volna. Mondhatni a Brooklyn ezzel a borzasztóan balszerencsés rájátszással úgymond már vezekelt az összeállásuk körülményei miatt. Talán csak egy, a playoffban nem alulteljesítő James Hardenre lenne szükség, aki nem chockerkedik folyamatosan (bár idén a sérülése nyilván bizonyos értelemben felmentést ad neki), de mondjuk az sem segít a megítélésén, hogy a végén nem fog kezet az őket legyőző csapat játékosaival.
Kosárlabda
Bárcsak Kobe látná mindezt!
06/10/2021 17:12
NBA
A modern kosárlabdában a tripla a minden, vagy mégsem?
02/10/2021 09:45