Extra izgalom vagy profitéhségből elkövetett igazságtalanság?

Az NFL-ben, mivel csak hetente egy meccset lehet játszani, ezért minden párharc egy meccses, és az MLB-ben is van az úgynevezett wild card kör, ahol a két legjobb mérleggel rendelkező nem divizió-győztes csap össze, így a rájátszás részvételük egy 162 meccses alapszakasz után ironikus módon egyetlen mérkőzésen dől el. Azonban az NBA-ben eddig szokatlan volt, hogy egyetlen meccsen múljon bármi.

Az NBA eredetileg tavaly vezette be a play-int, amikor a koronavírus miatt csak július végén indulhatott újra a szezon az orlandói buborékban. Az akkori lebonyolítás szerint, ha a kilencedik helyezett négy mérkőzésen belül végez a nyolcadikhoz képest, akkor játszhat ellene egy párharcot, ahol két meccset kell nyernie, miközben egyet sem veszít. Erre azért volt szükség, mert az alapszakaszt le kellett rövidíteni, és a buborékban minden csapat csak nyolc meccset játszhatott, így az eredetileg tervezett 82 meccs helyett, mindenki körülbelül 10 meccsel rövidebb alapszakaszt játszhatott. Azzal, hogy a liga meghozta döntését a szezon lerövidítéséről, nyilvánvalóan csökkent a nyolcadik helyet még üldöző csapatok esélye, így például a Portlandé, amelynek legnagyobb sztárja, Damian Lillard kijelentette, hogy csak akkor hajlandó játszani a buborékban, ha adnak esélyt csapatának, hogy utolérje a nyolcadik helyen álló Memphist, ez az esély lett a play-in.

Végül a Blazers Lillard lenyűgöző játékával fantasztikus buborékot ment, és odaért a nyolcadik helyre, így végül ők indulhattak kedvező helyzetből a play-inben, ahol elég volt egy mérkőzést nyerniük a Memphis ellen, végül ezt már az első meccsen meg is tették, méghozzá egy szikrázóan izgalmas találkozón.

Az NBA döntéshozói az új vívmány bevezetésének sikerén felbuzdulva úgy gondolták, hogy ebben a szezonban is szükség van play-inre. Idén azonban már más lebonyolítással: mindkét főcsoportban a 7.-10. helyen végző csapatok játszanak a play-inben, a mérlegüktől vagy a 8. helytől való lemaradásuk mértékétől függetlenül. A hetedik a nyolcadikkal játszik egy meccset, ennek a nyertese bejut a rájátszásba, a vesztese viszont egy újabb meccs lejátszására kényszerül a kilencedik és a tizedik győztesével (utóbbiak szintén egy mérkőzést játszanak) az utolsó playoff helyért.

Az alapszakasz utolsó napjain kiderült, hogy az elmúlt hónapokban rengeteg sérüléssel küzdő, címvédő Lakers is play-inre kényszerül, ellenfele az idei pontkirály, azaz Steph Curry által vezetett Warriors lesz. Ennek a meccsnek a vesztese játszik majd a Memphis és a San Antonio meccsének győztesével az életben maradásért.

Keleten is akadt egy korábban a végső győzelemre is esélyesnek tartott csapat a „pótselejtező” mezőnyében, mégpedig a tavaly főcsoportdöntőig menetelő Boston. A Celtics egész évben gyengélkedett, és nemrég egyik legnagyobb sztárját, Jaylen Brownt is elvesztette, méghozzá az egész szezonra. A Boston ellenfele a Washington lesz, a vesztesnek pedig az Indiana és a Charlotte mérkőzésének győztesével kell játszania az utolsó rájátszást érő helyért.

A play-in több kritikát is kapott, igaz elsősorban csak az elmúlt hetekben, és főleg olyan csapatok irányából, akiket a végsőkig fenyegette a „pótselejtező” réme. Így LeBron James és Luka Doncic is a nemtetszését fejezte ki a play-in kapcsán (a Dallas szintén a végsőkig veszélyben volt, de nekik a Lakersszel ellentétben sikerült elkerülniük a hetedik helyet nyugaton).

Ha akármelyik sportágban szabályváltoztatás történik, az általában három fő ok valamelyikére vezethető vissza. A döntéshozók igazságosabbá, vagy izgalmasabbá akarják tenni sportágukat vagy ligájukat, vagy szeretnének több bevételt látni belőle. Ezen három indok közül a második kettő általában összefügg, hiszen ami izgalmasabb, az általában nagyobb nézettséget generál, így nagyobb profittal kecsegtet. Persze lehetnek egyéb indokok is, például szeretnék jobban megvédeni a sportolóik egészségét, de belátható, hogy hosszútávon ez is anyagi hasznot hoz az adott szervezetnek.

Azonban az igazságosság nem mindig összeegyeztető az izgalommal, az NBA rájátszása nem véletlenül épül négy nyert meccsig tartó párharcokra. Persze, ha négy meccset kell nyerni, akkor az limitálja annak az esélyét, hogy egy labdán, vagy egy szoros végjátékon múljon a továbbjutás, de pont ez a lényeg, a hosszútávon kifejtett jó teljesítmény jutalmazása. A több meccses párharcok lehetővé teszik, hogy nagyobb eséllyel tényleg a jobb csapat jusson tovább, és csökkentik annak az esélyét, hogy minden egy meccsen dőljön el.

A tavalyi play-in lebonyolítása mögött még volt ráció, nem vette bele a 7. helyezett csapatokat, a normális esetben nem playoffba jutó 9. csapat felé pedig extra elvárásokat állított azzal, hogy 4 meccsen belül kell lennie a nyolcadikhoz képest (ennek következtében nem is volt keleten play-in), illetve azzal, hogy kettőből kettőt kell nyernie.

Az idei play-in rendszer bevezetése mellett az állhatott, hogy az idei szezont is jelentősen megtépázta a pandémia. Egyrészt rövidebb szezont kellett játszani, 82 meccses helyett csak 72 meccseset. Az 1999-es és a 2012-es lockout szezonokban viszont még a 72-nél is kevesebb meccs volt, ott mégse merült fel egy ilyen újítás szükségessége. A másik érv az új formátum mellett, hogy idén a sok megbetegedés, és a két szezon közti rövid szünetnek is betudható sérülések miatt sokszor kellett tartalékosan felállniuk a csapatoknak, a play-in pedig ad egy esély azoknak, akik a sok betegség vagy sérülés miatt épphogy lemaradtak a top 8-ról. Ez persze nem indokolja, hogy miért nem a tavalyi rendszert vezették be, miért play-in tornára van szükség, és miért nem a rendes, több meccses széria irányába mozdulunk el. Ha a tavalyi rendszert hozták volna vissza, akkor az még védhető döntés lenne, mert az közelebb van a hosszú évtizedek alatt kialakult, alapvetően igazságosnak nevezhető playoff rendszerhez, ami a hosszútávú teljesítményt jutalmazza, és nem a napi formát.

Ezt a rendszert egyelőre csak 2021-re vezették be, de annak a lehetősége is fennáll, sőt valószínűnek tűnik, hogy 2022-ben is lesz play-in. Azonban egy megszokott ütemű, 82 meccses alapszakasz esetében már nem lehet azt mondani, hogy bármilyen vis maior helyzet állna fent. Ha jövőre is lesz play-in, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez az újítás csak a nagyobb izgalom generálását, a több eladható meccset szolgálja, és szemben áll a sportszakmai szempontokkal.