Fűzy Ákos, a magyar kosárlabda aranyembere

E sorok íróját sok minden fűzi Pécshez, kiskorunk óta az a kedvenc városunk, kötött oda szerelem, barátságok, de leginkább a Kispál és a Borz és a pécsi női kosárlabdacsapat iránti rajongás. Négy évvel ezelőtt viszont elment az az ember, aki az elmúlt legalább 22 évünket, a kosárlabda iránti rajongásunkat – Rátgéber László mellett – alapvetően meghatározta.

Fűzy Ákos 28 éves kora óta edzősködött, tizenhárom szezonon át volt a MiZo Pécs 2010-nél Rátgéber László másodedzője, szerepet vállalt a magyar női kosárlabda-válogatottnál is, Sterbenz Tamás, majd Rátgéber segítőjeként is. A baranyai klub sikerkorszakában, másodedzőként kétszeres Euroliga-harmadik, nyolcszoros magyar bajnok és kilencszeres Magyar Kupa-győztes. 2008 júniusától, Rátgéber Moszkvába távozása után a pécsi női csapat vezetőedzőjévé lépett elő. A kispadon töltött két év alatt azt a bravúrt mondhatta el magáról, hogy első három döntőjét mind megnyerte lányaival! Előbb bronzérmes lett irányítása alatt az együttes és megnyerte a Magyar Kupát, majd aranyérmes lett a bajnokságban és megvédte MK-elsőségét is. 2010 nyarán szerződött Győrbe, előbb Tapodi Péter mellé, mögé másodedzőnek, majd átvéve az irányítást 2012-ben óriási meglepetésre a döntőben a címvédő Sopront legyőzve bajnoki címig vezette csapatát. Felejthetetlen, ahogy a lefújás után fel-alá rohangál és ugrál örömében az aranyember, Fűzy Ákos.

Nagyszerű humora volt, Rátgéber mellett nem csak a szakma legapróbb részleteit tanulhatta meg, de nagynevű kollégájához hasonlóan emlékezetes nyilatkozatokat is adott. A 2010-es bajnoki döntő harmadik meccsén a Pécs a három legjobbja, Nicole Ohlde, Vajda Anna és Kelly Mazzante nélkül minden idők egyik legjobb mérkőzésén Sopronban, hosszabbítás után 100-96-ra nyert és ezzel 3-0-s összesítéssel aranyérmes lett. Fűzy Ákos a győzelem után a SportKlubnak négy percen át sorolta az összes pécsi mesterét, akivel valaha együtt dolgozott, Pónácz András félbeszakítani sem tudta, az sem zavarta, hogy ott, a stúdióban ülve kapta meg az aranyat, "az sem érdekel, ez most fontosabb", mondta, meg hogy "a béka segge alól jöttünk föl", plusz, hogy "a buszon hazafelé szépen komótosan be fogok rúgni". Nem lehetett nem szeretni. Még mindig benne van a száma a telefonunk névjegyzékében.

Fűzy Ákos mindössze 49 évesen halt meg, ő volt az egyik legjobb ember, akit a cikk szerzője ismert. Úgy 15 éve voltunk már akkor a pécsi női kosárlabdacsapat nagy rajongói, amikor először, 2010-ben személyesen interjúzhattunk vele, akkor már Győrben dolgozott. Végig arról mesélt, hogy ő egy tősgyökeres pécsi, tüke. Addig csak telefonon beszéltünk egy-egy sportklubos meccse előtt, után. Amikor bemutatkoztunk neki, és elmondtunk, hol dolgozunk, rögtön rávágta, hogy olvassa az írásainkat, amelyeken érződik a kosárlabda iránti szeretetünk. Lehidaltunk. Ő csak mosolygott. Nem mondta ki, de célzott rá, hogy észrevette és örült a pécsi szálnak. Azon kevesek közé tartozott, aki mindig visszahívta az embert, ha nem értük utol őt elsőre. És amikor ezt külön megköszöntük neki, elmondta, hogy neki ez így természetes. Igazi úriember volt, az elegancia megtestesítője. Mindig öltönyt viselt, más ruhában nem is láttuk egy meccsen sem. Hozzánk hasonlóan neki sem volt jogosítványa, nem is akart megtanulni vezetni, mindig busszal járt edzésre Pécsett és Győrben is, útközben pedig olvasott.

Aztán pizzáztunk is együtt egyik meccse, egy BSE-Győr után a városmajori kosárcsarnokban - a pizzákat a klubigazgató Tapodi Péter cipelte be kintről -, miközben újabb interjút készítettünk vele. Örültünk a sikereinek, azt viszont borzasztóan sajnáltuk, hogy nem pécsi színekben érte el azokat. Erről a legkevésbé ő tehetett. Majd eljött 2013. szeptember 7-e. Az Örkény kertre, az Örkény Színház rendezvényére készültünk ellátogatni. A neten megláttunk egy vészjósló hírt egy balesetről, vártuk a fejleményeket. Kiderült, hogy a győri női kosárlabdacsapatot szállító busz szenvedett balesetet, Tapodi Péter a helyszínen életét vesztette. Riasztottuk a kollégákat, maradtunk a gép előtt. Zelenyánszky Balázs, az azóta már megszűnt SportKlub akkori felelős szerkesztője hívott, kérte, hogy írjunk pár sort honlapunkra Péter haláláról. Tőle tudtuk meg, hogy Ákos is életveszélyes állapotban van, de nem gondoltunk a legrosszabbra. Aztán amikor elkészült az első cikk, a Híradó aznapi szerkesztője hívott Ákos halálhírével. Sírógörcs.

Bárcsak ne kellett volna elkészülnie ennek a műsornak. „Megettünk több tonna kaját együtt, megittunk több hektoliter bort meg sört és pálinkát, utaztunk több százezer, több millió kilométert, rengeteg repülőút, szálloda, tehát az élet különböző helyzeteiben együtt voltunk jóban-rosszban”. – mondta Fűzy Ákosról Rátgéber László. „Az a nemes egyszerűség, ahogy ő élt, ahogy ő dolgozott nagyon ritka a mai világban.” – említette róla Iványi Dalma. Rajtuk kívül Englert Orsolya, Laklóth Anna és Semsei Barbara nyilatkozata egészíti ki a SportKlub kommentátorainak visszaemlékezéseit. Fűzy Ákos korábbi pécsi játékosa, Vajda Anna, aki apja helyett apjának nevezte Ákost, Törökországban légióskodott akkor, kérte, hogy küldjük el neki ezt a videót. Megtettük, válaszában Nusi azt mesélte, hogy épp azt próbálja elintézni a török szövetséggel, hogy fekete szalagot viselve játszhasson, "remélem, hogy sikerül az idei szezonomat úgy lejátszanom, ahogy Ákos is várná tőlem!" - írta. Fűzy Ákost ennyire szerették a játékosai.

Két hétre rá Zelenyánszky Balázzsal elmentünk Ákos pécsi temetésére, amely olyan volt, mint ő maga: őszinte és felejthetetlen. Mintegy ezren vettek részt rajta, most is itt van előttünk, ahogy látjuk vigasztalhatatlanul zokogni kedvenc kosarasunkat, Károlyi Andreát. A Kispál és a Borz és a Csík Zenekar Senki nem ért semmit c. dala szólt végig. Majd jött a győri jótékonysági emléktorna a három akkori sporttelevízió összefogásával. Azóta sem voltunk kosármeccsen, pedig úgy 1995 óta mentünk, amikor csak tehettük.

Tavaly nyáron Pécsett ellátogattunk Fűzy Ákos síremlékéhez. Hozzánk hasonlóan ő is szerette a kortárs magyar irodalmat, Esterházy Péter, Spiró György műveit, a sírján egy Petri György-idézet van a Sanzon című versből: "már sehova se megyek, tárulok a semminek." A túra után egy nappal hunyt el Esterházy... Fűzy Ákos néhány méterre van eltemetve Horváth Judittól, a pécsi kosárlabda legendás játékosától. Szeptember 12-én lesz 20 éve, hogy Juci elhunyt egy közlekedési balesetben. Mindössze 34 esztendős volt.

Ákos halála óta pedig már eltelt négy év, tavaly július 14. óta EP sincs már velünk, mi viszont itt maradtunk, per pillanat szügyig mélabúban.