20 kérdés / 20 válasz: Váradi Benedek, a Falco KC szíve-lelke

Mikor ránéztünk a sorsolásra, joggal remélhettük, hogy tovább fogunk jutni, és ez is volt a célkitűzés. De a legvérmesebb álmaink között sem szerepelt, hogy 5/1-es mérleggel csoportelsőként. A vezetők képesnek tartottak minket erre, és mi is magunkat. Nagyon örülünk ennek, hiszen a második vagy harmadik helyen való továbbjutás is a klub történetének legnagyobb sikere lett volna, csoportelsőként viszont rögtön a legjobb 16 között folytathatjuk.

Rengeteg változást látok. Érettebb lett a játékom, kifinomultabbak a megoldások. Meglátszik a csapaton, hogy tapasztaltabb mindenki.

Ezen a szinten nagyon kis dolgok döntenek a pályán, és ezekben a szituációkban tudtunk előre lépni. Fontos volt még, hogy már a szezon elején egy összeszokott csapat voltunk, és már akkor tudtuk a maximumot nyújtani.

A Riga egy tét nélküli meccset játszott, nekünk meg elég nagy tét nyomta a vállunkat, emiatt kicsit felvettük a hátizsákot. De 10-15 perc után már a védekezésünk is a kellő fordulatszámon pörgött. Egyenlő állásnál gyakran elizgultuk a dolgokat, de végül sikerült elérni egy 9 pontos győzelmet.

Az Athén elleni győzelem.

Elsősorban azért, mert ez egy oda-vissza meccs volt, és nem csak arról volt szó, hogy egyszer rossz napot fogott ki az ellenfél. A magam játékát is jobbnak tartottam az athéni meccseken, ráadásul nem semmi neveket vertünk. A szlovéneknál is voltak nagy játékosok, de azért Luka Dončić mégiscsak hiányzott. Az Athén viszont nem tudta erre fogni.

Ezt előre nagyon nehéz megmondani, meg kell nézni a kereteket. De itt is, mint a válogatottban, mi igyekszünk a maximumot nyújtani. Az Eb-selejtezőkön is megmutattuk, hogy ellenünk senkinek nincs könnyű meccse, erre számíthatnak az ellenfelek itt is.

Ez már egy nagyon nehéz csoport, itt nincsenek továbbjutással kapcsolatos elvárások. De már többször bizonyítottuk, hogy sok mindenre képesek vagyunk.

Egy évre előre nehéz megmondani, mi inkább ebben a szezonban gondolkodunk.

Mindenképpen cél, hogy minél jobb eredményt érjünk el a Bajnokok Ligája 16 csapata között, mert ez nemcsak nekünk, hanem az egész magyar kosárlabdának fontos.

A hazai szezon hátralévő részében pedig a Magyar Kupa és a bajnokság is a szemeink előtt lebeg. Szeretnénk mindkettőben megvédeni címünket, ehhez meccsről meccsre kell haladni.

Pontosan azért maradtam, ami végül megtörtént az ősszel. Volt itt egy BL csoportkörben induló csapat, amiből továbbjutás lett. Ennek az ígérete sokat számított. Voltak persze ajánlatok, de ezekből a tárgyalásokból is sokat tanultam. Sok edzővel beszéltem, akiktől kaptam tanácsokat, miben kell fejlődni. Ez sokat segített.

Nehéz ezt így kijelenteni, de egy olasz vagy spanyol bajnokság jó lenne. Esetleg a német vagy az ABA Ligában (csapatok az adriai és a Balkán nemzetek közül) folytatni. Nincs mindig mód a válogatásra, ha váltok egyszer, lehet, hogy csak egy lehetőségem lesz.

Némileg összetett kérdés. Egyelőre csak két meccsünk volt az első csoportkörből, aztán jön egy második. Nyilván az a célunk, hogy sikerüljön a továbbjutás a második körből, de ehhez mindenképpen bravúrra van szükség. Reálisan nem mi vagyunk az esélyesek arra, hogy kijussunk. A jövő évi Eb-n nehéz csoportba kerültünk (Franciaország, Litvánia, Szlovénia, Németország, Bosznia-Hercegovina), de nagyon jó hangulatot várunk, ahol reménykedhetünk abban, hogy ki-ki meccset tudunk vívni egy-egy ilyen világszínvonalú csapat ellen.

Amikor én már értettem a kosárlabdát, visszavonult, de Michael Jordan játékát mindig szívesen néztem vissza.

Igen, így van. A kettő együtt jár!

Sok mindent kipróbáltam, de amikor már látszott, hogy egyet kell választani, és abban fejlődni, akkor már egyértelmű volt, hogy az a kosárlabda lesz.

Mindenféleképpen segítség volt.

Nem. Amikor korábban fociztam, vízilabdáztam, úsztam, teniszeztem, szüleim és később bátyám is mindig támogattak. Így az is az én döntésem volt, amikor 12-13 évesen eldöntöttem, hogy a kosárlabdánál maradok.

Persze, édesapám edzői idejében, és aztán amikor bátyám volt a csapat tagja. Amikor tudtam, kint voltam a kiscsarnokban és később is az Aréna Savaria átadása után is.

Szurkolóként a 2008-as bajnoki döntő, amit Kornél bátyámék nyertek a Körmend ellen. Ez volt a Falco első bajnoki címe. Játékosként hasonló. 2019-ben Körmenden lettünk bajnokok, az a bajnoki döntő a leginkább emlékezetes.

Hogy meg tudjuk védeni a bajnoki címünket és a Magyar Kupát. A válogatottal pedig az szeptemberi Európa-bajnokságon tudjunk minél jobb eredményt elérni.